A Tisza tervének legnagyobb vesztesei egyértelműen a magyar emberek és a háztartások, Ennek oka, hogy a rezsicsökkentés és az állami árszabályozás eltörlése önmagában is 20 százalék körüli inflációt jelent. A fogyasztói árak ismét rekord gyors emelkedése mellett a megtakarítással rendelkező lakosságtól a Tisza energiafüggetlenségi adó (EFA) néven átmeneti különadót vezetne be a megtakarításokra. Ebből finanszírozná az állam a Mol technológiai átállását az orosz Urals típusú kőolajról az alternatív olajtípusok finomítására.
Noha az ellenzéki párt 2-2,5-szeres gáz- és áramár-emelkedéssel számol, a sportpiaci gázbeszerzés miatt – elsősorban a kibontakozó globális energiaválság miatt – a valós költségek sokkal magasabbak lennének, a jelenlegi, rezsicsökkentett tarifák négyszeresére ugranának.
Ennek oka, hogy a Tisza akkor hajtaná végre a piacbarát energetikai fordulatot, amikor az Ázsia magasabb spotpiaci árakat ajánl, ezzel Európa elől átirányítva a szállítmányokat. Így nem csak a brutális kereslet miatt elszálló árak teszik bizonytalanná az ilyen beszerzéseket, hanem a kínálathiány is kockázatot jelent.
Összességében arról szól a Tisza Párt terve, hogy jóval a határidő előtt megszüntesse az orosz gáz- és olajvásárlást úgy, hogy az ország működéséhez szükséges források beszerzéséről látszólag kapkodva, egy globális válság időszakában, bizonytalan kimenetel mellett és rendkívül drágán gondoskodnának.
A motiváció pedig a piacpárti gazdaságpolitikai fordulat gyors és határozott végrehajtása lenne az energiapolitikai átálláson keresztül.
Mekkora válság várna Magyarországra?
A lakosság mellett a legnagyobb elszenvedője az átgondolatlan energetikai átállásnak az ipar lenne. A drága és bizonytalanná váló ellátás miatt a piaci szereplők kénytelenek lennének legalább átmenetileg visszafogni a termelést, amely további csapást jelentene a gazdaságnak.
Magyarország versenyképességére is megsemmisítő csapást mérne Magyar Péter, ha kapkodva, Orbán Viktor szavaival élve a nagytőke, Brüsszel és Kijev koalíciójaként leválasztanák az országot a stabil orosz energiaforrásokról.
A magyar államot is megkárosítaná a Tisza, mivel a tervezetben szerepel a költséges, lakosság által megfizettetett technológiai átállást követően a Mol privatizációja, de az energiaszektor egésze ismét külföldi kézbe kerülne, mivel az MVM-mel kapcsolatban is hasonló terveket tartalmaz a dokumentum.
Az azonnali sokk közvetlen és közvetett hatásainak a kezelése – energiaellátás stabilizálása, lakossági jövedelmek emelkedése, fogyasztás helyreállítása, ipar alkalmazkodása – és a sokkhatás közben megvalósuló piacpárti, neoliberális gazdaságpolitikai átállás akár a teljes következő parlamenti ciklusban is kitarthat. A globális energiakrízis miatt várhatóan elhúzódó sokkhatás tehát évekre recesszióba lökné a magyar gazdaságot és óriási visszaesést jelentene a magyar emberek életszínvonalában.
Nem véletlen, hogy a Tisza Párt nem beszél arról, mit csinálnának, ha kormányra kerülnének, de a kiszivárgott tervek és a politikusok – legutóbb Kapitány István – elszólásaiból már világosan kirajzolódik, hogy valóban Brüsszel bábkormánya lenne egy Magyar Péter vezette magyar kormány, ráadásul egyértelmű, hogy a magyar emberek élete és boldogulása másodlagos szempont lenne a piaci érdekek mögött.