A demilitarizált Európa nem készült fel a militáns évekre

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború és a modern hadviselés legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.

***

Az Európai Unió bevallott alapelve, hogy soha többé háborút Európában – e nemes célkitűzéssel csak maximálisan egyetérteni lehet. Ám, míg egykor a tagadhatatlan szovjet háborús fenyegetéssel szemben az észszerű méretű védelemre elengedhetetlenül szükség volt,

és többségük a biztonságpolitikai alapelveket sutba vágva szerelték le fegyveres erőiket. A néhány említésre méltó kivétel érdekes módon a semleges államok, mint Svédország, Ausztria, vagy a szintén tömbön kívüli, a szovjet veszélyt közelről érző Finnország, valamint kisebb mértékben két nukleáris középhatalom, Nagy-Britannia és Franciaország voltak.

A kontinens többi országában – köztük Németországban – az elmúlt évtizedekben azonban úgy csökkentették a hadi kiadásokat, mintha Mars isten a Marvel univerzum főgonoszához, Thanoshoz hasonlóan végleg eltűnt volna világunkból. A 2008-as válság után Hollandia 2011-ben egy költségcsökkentés részeként utolsó harckocsijait is kivonta, amit aztán a 2014-es krími válság kirobbanásakor alaposan meg is bánt. Ám a híres sajtok hazájában egy kreatív megoldással az egyre súlyosbodó emberhiánnyal küzdő német Bundeswehr kötelékén belül hozták létre saját harckocsi alakulatukat, holland legénységgel, de német páncélosokban. Ez az EU fentebb említett alapelvének is tökéletesen megfelelt, hiszen ahogy az alakulat akkori, német parancsnoka mondta:

Alakulatunk célja a NATO keleti határának védelme.”

Azt, hogy az I. világháború óta széles körben háborús agresszornak tartott Németországban nagyon óvatosan bánnak a fegyveres erő kérdésével, meg lehet érteni. Egy korábbi mondás szerint minden államnak van hadserege, de a poroszok által dominált Németországban a hadseregnek volt egy állama. Természetesen a mindenhol legyőzendő ellenséget kereső militarizmus lett a fő ellenség az 1945 utáni Németországban. Ezzel magyarázható, hogy a szovjet fenyegetés ellenére is csak 1955-ben lett újra hivatalosan fegyveres ereje az országnak. A nagyrészt amerikai alapokon és amerikai fegyverzettel felállított

A folyamatosan csökkentett költségvetésből gazdálkodó szervezetet olyan „megbízható” bürokraták vezették, mint az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ursula von der Leyen, vagy az Angela Merkel által saját utódjának kinézett, mára a politikából gyakorlatilag eltűnt Annegret Kramp-Karrenbauer.

Az oroszok meglépték – Páncélozott orosz harci járművek sorakoznak egy pályaudvaron a rosztovi régióban február 23-án, másnap megkezdődött a háború

Fentiek azért érdekesek, mert a klasszikus három T-ből (támogatott, tűrt, tiltott), az egyértelműen tűrt kategóriába tartozó német hadseregnek a költségvetési korlátozások, az ebből fakadó alacsony hadrafoghatóság és a demilitarizáció miatt folyamatosan toborzási gondjai vannak. A helyzet olyan súlyos, hogy vannak olyan időszakok, amikor a német reklámpiacon a legtöbbet a Bundeswehr költi. És ha 2011-ben már holland legénység kellett,

A bejelentett 100 milliárd eurós programban beszerzendő haditechnika egy dolog, de hogy ki kezeli majd azt, az egy másik.

Több ötlet is felmerült a helyzet áthidalására, az egyik a franciához hasonló német idegenlégió létrehozása volt. Azonban a légió hagyományosan egy könnyűgyalogos egység... Mi lesz ez esetben a nehéztechnikával: a harckocsikkal, a tüzérséggel, a hadihajókról és a repülőgépekről nem is beszélve? Komplexebb megoldást jelentene a német hadsereg megnyitása az európai uniós állampolgárok számára. Ezt azonban nehéz elképzelni a szélsőjobboldaltól mániákusan, de a szükségesnél mindenképpen jobban aggódó német politikai vezetés miatt. Bár ez megoldaná a problémát, utána azonban furcsa lenne német hadseregről beszélnünk: a vezénylési nyelv kérdéses maradna, hiszen a német/európai hadsereg nyilvánvalóan angolul beszélne... Minden jelentkező egy hat hónapos nyelvtanfolyammal kezdene ez esetben?

a német fegyveres erők ENSZ és EU műveletekben végzett tevékenységének pozitív megjelenítése a médiában, filmekben, a hírekben, egyszóval a német közéletben. Talán ide lehetne sorolni azokat a dicsőséges haditetteket is, amelyek német fegyverekhez fűződnek, de még a császárság előtti időkből. Példának okáért Blücher poroszainak a mai napig el nem ismert fontosságú szerepét Napóleon waterlooi vereségében.

Még egyszer, ennek az irracionálisan pacifista német elit miatt kicsi az esélye, másrészt sok időbe telne a megvalósulása.

A háborús veszély pedig reális.

elég csak arra gondolni, hány évig fog tartani az Ukrajnának szállított légvédelmi és páncéltörő rakéták pótlása. Ebben az esetben nincs más lehetősége Európának, mint az Egyesült Államok katonai hatalmára támaszkodni: nukleáris elrettentésére és hadseregére. Nem mintha Amerika nem tett volna meg mindent, hogy egy tőle független, vagy akárcsak befolyásán kívüli európai fegyveres erő ne jöhessen létre. Kevesen emlékeznek már a Nyugat-Európai Unióra, amelyet nem más, mint a volt NATO-főtitkár Xavier Solana vezetett (volna), ez pontosan ezzel a céllal alakult meg. Többek között a személye garantálta volna, hogy a felállítani tervezett közös európai hadsereg nem megy szembe az amerikai érdekekkel – de még ez is sok volt az Egyesült Államok számára, diplomáciai nyomásgyakorlásának hatására a szervezet hamarosan a feledés homályába merült.

Rövid távú megoldás tehát egyelőre nem látszik. Európa biztonsági problémáját jelenleg leginkább egy Georges Clemenceau-parafrázissal lehetne leírni:

--

Nyitókép: Távirányítással működő, pilóta nélküli harcjármű a németországi Hohenfelsben, az amerikai katonai kiképző központban június 8-án. Fotó: MTI