Rocky, Rambo és a kisvárosi seriff, aki nem süket a bűnre – nyolcvanéves Sylvester Stallone

„A buszon indult meg a szülés, de valakinek volt elég esze ahhoz, hogy (anyámat) leszállítsa a buszról, és bevitték egy közeli szeretetkórház szülészeti osztályára.” (…) Ott jöttem világra egy baleset következtében, ami valahogy megbénította a szám szélén lévő összes ideget. Szóval ezzel a vicsorgással születtem” – mesélte Sylvester Stallone a 2023-ban debütált, az életéről és a pályájáról szóló, Sly című, a Netflixen is látható dokumentumfilmben. A gyerekként átok jellegzetes „vicsorgása” és furcsa beszédmódja később a védjegye lett, 

Ha ugyanis nem csúfolják miatta annyit a környékbeli gyerekek, nem költözik tizenegy évesen a „fizikailag és lelkileg is bántalmazó” apjához, és nem biztos, hogy a mozit választja a keserű mindennapokból a szebb álmok közé menekülés eszközévé. 

Igaz, a pályája fordulópontját jelentő Rocky (1976) elkészültéig, amelynek maga írta a forgatókönyvét is, még sok nehézségen kellett átküzdenie magát – ha csak a kényszerűségből elvállt munkáit tekintjük, volt mozis jegyszedő és ketrecmosó is egy állatkertben. A végül a tíz Oscar-jelölésből hármat begyűjtő Rockyval azonban egy csapásra a csúcsra ért, a filmről egyébiránt úgy nyilatkozott a 2010-es évek elején meghalt neves amerikai filmes újságíró Roger Ebertnek, hogy 

A recept bejött: az egymillió dollár alatti költségvetésből készült Rocky ennek a kétszázötvenszeresét hozta vissza egy év alatt, majd az idők során még öt folytatás és néhány spin-off is követte.

És ha már rekordok, a Sylvester Stallone nevével fémjelzett filmek – a másik nagy klasszikus Rambótól a Cop Landon át a  The Expendables – A feláldozhatókig – 

Ami annál nagyobb teljesítmény, mint hogy a színész köztudottan szinte mindig részt vesz a forgatókönyvírásban is – ha nem önálló, akkor társszerzőként. Bár a Sly mögött álló nem csupán szakmailag, de a magánélet terén is mozgalmas nyolc évtized összes jelentős mozzanatát lehetetlen volna egy rövid írásban felsorolni, az biztos, hogy a szerteágazó életműben bármely ízlés számára akadhat kedvenc.

Például éppen az említett Cop Land (1997); a hallássérült kisvárosi seriff szerepében nyújtott, eszköztelenségében is megrendítő alakításáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. És szinte biztos, hogy ez a figura sem születhetett volna meg pont így a saját hasonló, akadálynak látszó, de előnnyé kovácsolt traumái nélkül.
 

Nyitókép: Az 1976-ban bemutatott Rocky című sortdráma hozta el a nagy áttörést. (Forrás: port.hu)