Merre fordul ezután az ukrajnai háború?

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól. 

***

A minap történt, hogy Szeverodonyeck ikervárosa, a Szeverszkij Donyeck folyó túlpartján dombon fekvő Liszicsanszk elesett, mindössze napokkal a sokáig ostromlott testvérváros után. A meglepő hír után megindultak a találgatások az ukrán hadsereg visszavonulásának, vereségének okairól, netán egy esetleges összeomlásáról. Végül a jelek alapján nem lett igazuk a vészmadaraknak, és

bár – ismét – jelentős haditechnikai veszteséggel.

Katonai szempontból az elmúlt hétre az eddig megszokottnál is nagyobb csend volt a jellemző, mindössze a frissen érkezett amerikai HIMARS rakéta sorozatvető rendszer bevetéséről és a szórványosan megjelenő, újabb falvak bevételéről fel-felreppenő hírek törték meg az uborkaszezont. 

Az információk hiánya még az általában jó orosz kapcsolatokkal rendelkező szerb fórumozóknak is feltűnt. Ez a csend nem meglepő, mert az április 18-án megindult orosz offenzíva valószínűleg kimerítette az orosz csapatokat, a hírek szerinti folyamatos rotáció ellenére. Szintén hozzájárulhat a hadműveleti szünethez, hogy a már említett összetett elektronikai/légvédelmi rendszer kiépítése időbe telik a meghódított területeken. Ami mindenesetre említésre méltó, az az hogy az internetre felkerült videókon, képeken elsősorban a szakadár népköztársaságok alakulatai, valamint a csecsenek gyalogosai láthatóak. Adódik a következtetés, hogy Moszkva folytatja a kelet-ukrajnai hadműveletek elkezdése óta alkalmazott megoldás használatát, amelyben a szövetséges alakulatokra hárul a területek elfoglalása, akiket az orosz légierő és tüzérség támogat. 

És ha már emberanyag: hírek szerint sikerült kivonni a liszicsanszki katlanból – még annak bezárulta előtt – az ukrán hadsereg harcedzett alakulatait, igaz ezek már korábban jelentős veszteségeket szenvedtek. Papíron az ukrán szárazföldi erők így is tekintélyes erőkkel rendelkeznek, bár valószínűleg nem érik el az Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter által emlegetett egymilliós létszámot. Az általa említett

Papíron jól néz ki egy ekkora erő, de a veszteségek és a lassan csordogáló nyugati utánpótlás miatt felszerelésük igencsak hiányos. A fenti két tényező miatt, egy Donbaszban harcoló szerb önkéntes szerint a tényleges tapasztalat nélküli, a katonai mesterség alapjaira éppen csak megtanított harcosokat még ellenfeleik is szánják. Ez utóbbi persze lehet propagandatúlzás.

Azonban az elvesztett hadianyag, elsősorban a tüzérségi eszközök és a felhasznált lőszer pótlása, valamint a különböző helyekről érkezett rendszerek logisztikai támogatása folyamatosan gondot jelent az üzemanyaghiánnyal is sújtott ukrán logisztikának.

különösen a GPS vezérlésű, 80 kilométeres hatótávolságú precíziós M31 rakétáikkal. A modern eszközből azonban a hétvégi döntéssel is még mindig csak 12 rakétavető fog az ukránok rendelkezésére állni, ami az amerikai hadseregben rendszeresített rakéta tüzérségi üteg állománytábla szerinti 18 eszközének a kétharmada. Ráadásul a rendszer „80 kilométeres mesterlövésznek” nevezett M31 típusjelű rakétája 2,5 Mach-os sebességgel, egy közel ballisztikus pályán repül, és így nem jelent különösebben nehéz célpontot egy modern légvédelmi rendszernek. Mint azt a semmilyen katonai értékkel nem bíró, a Herszon közeli kahovkai vízmű elleni támadás is mutatja. 

Tipikus példája ennek a legtöbb korábbi háborútól eltérő konfliktusnak, hogy ugyan az ukrán vezetés „megígérte” az amerikai félnek, hogy nem lő orosz területeket, ez úgy néz ki, nem vonatkozik a megszállt területekre. Feltéve, ha igazak a hírek. Hivatalosan ugyanis az ukránok eddig kizárólag katonai célpontokat lőttek és 20 orosz tüzérségi raktárt semmisítettek meg HIMARS-szal az utóbbi napokban. 

Kicsit távolabbra tekintve, a hiányosan érkező katonai hírekkel ellentétben

Berlin figyelmeztette Vilniust, hogy a mostanra egyértelműen Litvánia katonai védelmének növelésére bevezetett kalinyingrádi blokádot oldja fel, ugyanis a szankciók nem érintik a civil lakosság ellátását. Felmerül a kérdés: meddig hajlandóak a felek elmenni igazuk védelmében? Mindezt úgy, hogy közben reális fenyegetéssé vált – és végre már Brüsszelben is megértették – az orosz gázszállítások teljes leállása. 

Ebben a folyamatban több tragikomikus esemény is történt az elmúlt héten, amelyek közül az egyik a Siemens javításra Kanadába szállított turbináinak története. A kanadai vonakodás, a német kérés, a megkísérelt ukrán vétó akár vicces is lehetne, ha nem járna kőkemény gazdasági következményekkel Európára nézve. 

Hogy mennyire komoly a helyzet, azt jól jelzi, hogy a holland gazdafelkelésben jelentős szerepet játszó európai bizottsági alelnök,

Az alelnök egy hirtelen pálfordulással, az eddig tabunak számító széntüzelésű erőművek újraindítását is felvetette, saját szavai szerint egy esetleges „népfelkeléstől” rettegve. Felmerül a kérdés :Timmermans úr mennyire gondolja komolyan a környezetvédelmet, ha saját hatalmáért gondolkodás nélkül beáldozná a CO2-semlegességet?

A fentiek csak azért fontosak az orosz-ukrán háború szempontjából, mert a valóság szemlátomást megérkezett a brüsszeli elefántcsonttoronyba is. Az ideológiai vakságban nem szenvedő elemzők, szakemberek persze azonnal felhívták a mostani helyzet bekövetkeztére a figyelmet, ráadásul rögtön az első szankciós kör után, de hát ahogy annak idején Moszkvában is, Brüsszelben is jobban tudják mindenkinél. 

Azonban

a napjainkra egyre nagyobb mértékben az ukrán államot finanszírozó uniós döntéshozók körében. Már a múlt hét végén egy esedékes támogatásrészlet felhasználásával kapcsolatban is jelentősen szigorúbb feltételeket szorgalmaztak. Nemrégiben felreppent a hír, hogy az ukrán olaj- és gázipari vállalat, a Naftogaz fizetésképtelenné válhat, mivel július 19-én egy 350 millió eurós kötvény törlesztőrészletet kellene rendeznie, és a hírek szerint nincs miből.

Egy újabb hír szerint pedig Christian Lindner német szabaddemokrata pénzügyminiszter megakadályozza, hogy Ukrajna 9 milliárd eurót kapjon az európai közös adósság terhére.

Fentiek fényében érthető a korábban a diplomáciában szokatlanul agresszív hangot megütő nagykövetek visszahívása Németországból, Magyarországról és több egyéb európai országból. Európa pénzügyi támogatása nélkül, a számítások szerint GDP-je felét már elvesztő Ukrajna ugyanis szinte azonnal összeomlik. Márpedig a jelek most ebbe az irányba mutatnak.

Nyitókép: MTI/EPA/Oleg Petraszjuk