Az orosz-ukrán háború elején sokan csodafegyverként, háborút eldöntő tényezőként ünnepelték a Bayraktar-2 drónokat, de mostanra felállt az orosz rendszer, amely a szárazföldi csapatokat oltalmazza.
Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.
***
Az orosz-ukrán háború elején sokan csodafegyverként, háborút eldöntő tényezőként ünnepelték a Bayraktar-2 drónokat tagadhatatlan sikereik miatt. A Mandineren szemlézett Insider cikk erőteljesen árnyalja a képet, de érdemes az ott közölteket is kiegészíteni.
Kezdjük először a Bayraktarral, amiről már egy csacska dal is született. A MALE (medium altitude, long endurance), azaz közepes magasságú, nagy hatótávolságú harci drónok közé tartozó eszköz a 2021 nyarán megvívott azeri-örmény háborúban tett szert világhírre, amikor az igencsak hiányos légvédelemmel rendelkező szakadár örmény fegyveres erők ellen
Igen ám, de ebben az esetben pontosan az a helyzet állt elő, mint a géppuska esetében, amelyet a gyarmatosító erők nagy sikerrel alkalmaztak a gyakran lőfegyverekkel is alig rendelkező törzsi harcosok ellen. Erről ugyan nem dal, hanem egy – a korban elterjedt módon – rímbe szedett mondás tanúskodik. „Whatever happens, we have got, the Maxim, and they have not.” – azaz „Jöhet bármi, a Maxim kincs, nekünk van, de nekik nincs”.
Hasonló volt a helyzet a február 24-én megindult háború első időszakában. Ahogy a Bayraktarról szóló cikkemben is írtam, korai volt azok öröme, akik ismét megtalálni vélték a fegyveres konfliktusok Szent Grálját vagy, ahogy az amerikaiak mondják az ezüst golyót. A március 31-én megjelent cikkben is kiemeltem:
Nos úgy tűnik a katonai szempontból minden szabályt felrúgó, leginkább egy békeművelethez hasonló kezdeti szakasz után az orosz hadsereg átállt arra a módszeres megközelítésre, amelynek köszönhetően például teljesen megfordították a szír polgárháború menetét.
Videó a Bayraktar drónokról
A Bayraktarok hatékonyságának csökkentésében közreműködő, az Insider cikkben is említett potens Kraszukha-4 elektronikai hadviselési eszköz már Szíriában is bizonyított. Való igaz, hogy az orosz szárazföldi erőket korábban is kísérte néhány ilyen, teherautónyi méretű, mobil felszerelés. Az egyik ukrán kézbe is került március végén. Azonban egy-egy fecske nem csinál nyarat.
Az egymásra épülő, egymást támogató komplex radar, légvédelmi és EW (elektronikai hadviselési) rendszer hatékonysága nagyságrendekkel jobb, mint az egymástól elkülönülve működő egyes egységeké, alrendszereké. És a kelet-ukrajnai támadás megindítására a jelek szerint felállt az a radarokból, légvédelmi eszközökből és elektronikai hadviselési támogató eszközökből, valamint vezetési pontokból álló összetett rendszer, amely a szárazföldi csapatokat oltalmazza.
amint azt az Insider is megállapítja.
És itt kell, hogy rátérjek annak a sommás megállapításnak a cáfolatára, hogy a drónok véglegesen megváltoztatták a háborúkat. Minden modern harcieszköz, és különösen az olyan komplex rendszerek, mint amilyenek a harci drónok (UCAV – unmanned combat aerial vehicle) egy nagyon összetett, egymásra épülő kiszolgáló alrendszerekből, doktrínákból, és magasan képzett kezelőkből álló háttérrel működnek csak igazán hatékonyan. Nem véletlen, hogy a hírek szerint a török drónprogram vezetője a helyszínen felügyelte, rossz nyelvek szerint személyesen vezette az azeri drónok bevetését az örmény fegyveres erők ellen.
A kisrepülőgép méretű Bayraktar-2 a felhasznált modern anyagok ellenére sem lopakodó kialakítású. A külső függesztési pontokon hordozott fegyvereknek, a motornak, és más szempontok miatt radar keresztmetszete ugyan kicsi, de nem minimális. Elektrooptikai, vagy infravörös eszközökkel is észlelhető. És
Ahogy a Maxim géppuska, úgy a harci drón is óriási sikerrel használható egy felkészületlen ellenfél ellen. Ez akkor is így van, ha egy MALE kategóriába tartozó eszköz legyártása nem is ördöngősség, ugyanis már olyan – haditechnikai nagyhatalomnak nem nevezhető – országok is képesek gyártásukra, mint az Egyesült Arab Emirátusok, vagy Indonézia.
Másik gyakran figyelmen kívül hagyott szempont az eszközök magas ára. Ugyanis mint minden csúcstechnológiájú felszerelés egy drón sem olcsó. Külön említésre méltó az Insidernek az a megjegyzése, amely szerint az ukránok – magas ára miatt – nem kérnek a Bayraktarnál nagyobb képességű amerikai MQ-1C Grey Eagle-ekből. Ez azért finoman szólva is elgondolkoztató.
Fentiek miatt egy modern összfegyvernemi katonai erőnek nem sok félnivalója van általában a drónok meglepetésszerű használatától, hiszen nagyrészt tisztában van vele, mire képesek ezek az eszközök, mivel saját maga is használja őket. Az egymást támogató, észlelő/felderítő, aktív és passzív zavaró eszközök, továbbá a rétegzett légvédelem összetett rendszere nagy hatékonysággal ki tudja védeni a drónok jelentette fenyegetést. Ez persze nem jelenti azt, hogy a védőernyő megsérülése, ideiglenes kiiktatása ne vezetne az Ukrajnában látottakhoz egy-egy esetben, de ezek inkább elszigetelt esetek lesznek, mint az általános minta.
De ehhez a legtöbb NATO államnak, köztük hazánknak is még sokat kell dolgoznia.
Fotó: Mandiner archív