Hiába akart Trump békét, az oroszok még mindig nem tárgyalnak, az amerikaiak figyelmét pedig eltereli az iráni háború

Négy és fél esztendeje tart a háború, amelyet Oroszország mindössze néhány hetesre tervezett. Az első világégésnél hosszabbra nyúló konfliktusban több százezer ember esett el a fronton, városok váltak a földdel egyenlővé, és több millió ukránnak kellett elmenekülnie az otthonából. A pusztítás hatalmas, és továbbra sem látszik a vége. Az eredeti orosz katonai célok mára le­szűkültek, és egyre inkább a Donbasz megszerzésére koncentrálódnak. Ukrajna élvezi a nyugati világ nagyobb részének kitartó, de hullámzó mértékű támogatását; és bár sikereket ér el a drónháborúban, a fronton még mindig az oroszok vannak előnyben. A helyzet alakulásáról Demkó Attilát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programvezetőjét kérdeztük. 

Az elmúlt hónapokban 

Június végén csapást mért a fronttól 1200 kilométerre, a kazah határ közelében található orenburgi gázfeldolgozó üzemre. Különösen megszaporodtak a Krím félsziget elleni támadások, amelyek áramkimaradást okoztak, és lakossági üzemanyag-korlátozáshoz vezettek. Ukrajna egyre nagyobb mértékben tud mélységi csapásokat mérni Oroszországra. „Itt jelentős az ukrán előrelépés, és egyre inkább egyensúlyban van az orosz és az ukrán képesség a mélységi csapásokat illetően” – mondja Demkó Attila, hozzátéve: a rakéták terén Oroszország továbbra is előnyt élvez. Ez meg is látszik az ukrán városok elleni légitámadásokon, amelyek megfelelő elhárítórendszerek hiányában nagy károkat okoznak, és gyakran civil áldozatokat is követelnek. Július 2-ára virradó éjjel például nagyszabású drón- és rakétatámadást indítottak az oroszok Kijev ellen, amelynek során legalább harminc ember meghalt. Ukrajna válaszul igyekszik „hazavinni a háborút” az oroszokhoz. 

Nagyobb árat fizet Oroszország 

„A drónháborúban az ukránok közepes hatótávolságon megelőzték az oroszokat, tehát visszavették a vezetést. Így az orosz emberek is egyre inkább érzik a háború terheit, ami korábban sok száz kilométerre a fronttól kevésbé volt jellemző” – fejti ki Demkó Attila. Azonban arra is figyelmeztet: ez nem jelenti azt, hogy Ukrajna megfordította volna a háború menetét. „Ez egy olyan szakasza a konfliktusnak, amikor egyre látványosabb és erőteljesebb a két fél hátországára mért csapássorozat, de ez önmagában nem döntő jelentőségű. Az, hogy Ukrajna képességei növekedtek, nem azt jelenti, hogy ezzel megnyerné a konfliktust. Néhány nyugati lap és agytröszt úgy értelmezi, hogy Ukrajna már megfordította a háború menetét, de erről nincs szó; azonban jóval nagyobb árat fizettet Oroszországgal, mint mondjuk egy évvel ezelőtt” – magyarázza a szakértő. 

Demkó szerint nem lehet befagyott frontról beszélni. „Az orosz előrenyomulás a múlt évben gyorsult, februártól viszont lassuló tendenciát mutat, de ukrán források szerint is gyakorlatilag minden hónapban haladnak előre az oroszok” – mondja a biztonságpolitikai szakértő. A Donbaszban minden méter számít. „Politikai szempontból ez a legfontosabb része a háborúnak. Ezen a területen egy-két négyzetkilométer többet ér, mint egy másik megyében száz – hangsúlyozza. – Mivel a védekezőnek kedvez a technológia, ezért ez egy lassú háború. Talán túlzás lenne az első világháború nyugati frontjához hasonlítani, de azért lassú. Összességében azonban továbbra is orosz dominancia van a fronton, csak csökkentette az ukránoknak az orosz logisztikára mért csapássorozata.” A csaták folynak, még ha nem kapnak is mindig figyelmet a nemzetközi sajtótól. 

A nyugati elemzők gyakran hivatkoznak arra, hogy az orosz lakosság elégedetlensége a háború befejezése felé tolhatná Vlagyimir Putyin elnököt. Demkó Attila azonban elárulja: Oroszországban kevesebb szerepe van a közvéleménynek, mint egy demokratikus országban. „Azt sem lehet viszont mondani, hogy nem kell figyelembe vennie a vezetésnek a nép érzelmeit. Az elégedetlenség egyelőre nem érte el azt a szintet, hogy Vlagyimir Putyin lépni kényszerüljön. Azért sem, mert a Donbaszt háborús célként jelölte meg 2022-ben, tehát az elnök be van zárva a békére vágyó és a nacionalista rétegek közé. A hatalomra általában nem a középosztály a veszélyesebb, hanem az elégedetlen nacionalista erők.” 

Meddig tart még? 

A konfliktus elhúzódásának az az oka, hogy 

Azonban amíg Moszkva nem valósítja meg katonai céljait, addig valószínűleg nem is akar tárgyalóasztalhoz ülni. „Oroszország most nem tart ott, hogy a jelen frontvonal alapján leüljön tárgyalni. Azt gondolom, hogy akkor lesz tárgyalási hajlandóság, amikor a Donbasz nagy részét elfoglalták, különösen a szimbolikus szempontból fontos Kramatorszk és Szlovjanszk városát” – mondja a szakértő. 

Bár Donald Trump 2025-ben több kísérletet tett arra, hogy az oroszokat és az ukránokat egy asztalhoz ültesse, nyilvánvalóvá vált, hogy előbbiek még nem akarnak a háború befejezéséről tárgyalni. Ráadásul Trump figyelmét elterelte az iráni háború. Az Egyesült Államok elnöke az amerikai függetlenség kikiáltásának kétszázötvenedik évfordulóján mind az ukrán, mind az orosz vezetővel tárgyalt telefonon. Putyinnal a hírek szerint másfél órán keresztül beszélt, de egyelőre nem derült ki, mi hangzott el. Az Európai Unió már a háború kitörése óta igyekszik nagyobb szerepet kapni, de az amerikaiak még a tárgyalóasztal közelébe sem engedték. Demkó Attila szerint Európának helye van az egyeztetéseken, de nem lehet a központi szereplő, vagyis nem tudja átvenni Amerika szerepét. „Nincs egységes európai vélemény, egységes európai érdek.” 

Négy és fél évnyi háborúskodás után Demkó szerint mindenképpen az lenne a legjobb, ha a nyári szezon végén a felek leülnének tárgyalni. „Addigra kiderül, hogy Oroszország mit tudott és mit nem tud elfoglalni. Ha lemondana a Donbasz teljes bekebelezéséről, viszonylag gyorsan létrejöhetne a fegyverszünet; majd megindulhatna a békefolyamat, amely hosszú és fájdalmas lesz, különösen Ukrajna számára. A legrosszabb forgató­könyv, hogy mind a két fél kitart az álláspontja mellett, és a harcok jövőre is folytatódnak.” 

A kilátásokról Demkó Attila úgy vélekedik: télig Ukrajna valószínűleg kitart. „Az orosz gazdaság is kitart, meg az orosz népesség is kitart. Nincsenek olyan strukturális kényszerítő tényezők, amelyek el tudnák hozni az azonnali békét vagy az azonnali fegyverszünetet. Azt gondolom, hogy az oroszok meg fogják várni a nyár végét, hogy lássák, meddig jutottak előre. És akkor végiggondolják, hogy érdemes-e továbbmenni.”

Nyitókép: AFP/Diego Herrera Carcedo