„Hogyan tudja az európai konzervativizmus lehatárolni magát jobbról?” – teszi fel a kérdést új könyvében Fabio Wolkenstein német politológus, művét a Süddeutsche Zeitung recenzálta.
Wolkenstein könyve az autoriter működésmód vonzerejéről szól, amely szerinte folyamatosan elcsábítja kereszténydemokratákat. „Az európai kereszténydemokrácia sötét oldalai először Spanyolországban Francóval, Portugáliában Salazarral való bánásmódban mutatkoztak meg” – áll a SZ recenziójában. A szerző szerint „a két diktátort jóformán körbeudvarolták a nyugat-európai kereszténydemokraták, gazdaságilag kedvező elbánásban részesültek, politikailag védték őket”. Ezt aztán a 2004-es EU-bővítéskor ismét elkövették a kereszténydemokraták, amikor felvették az EU-ba
„a keleti volt népköztársaságok 17 félig demokratizálódott pártját”.
A hibák között első helyen természetesen Orbán Viktor és a Fidesz felvétele szerepel, akivel szintén kesztyűs kézzel bántak a kerszténydemokraták: „Bár Magyarroszágon Orbán nyíltan hitet tesz az »illiberális demokrácia« mellett, 2020 óta rendeletileg kormányoz és autokrata politikai rezsimet épít, míg a kereszténydemokrata vezetésű Európai Néppárt megfelelő eszközökkel reagált az EU-normákat rendszerszinten kikerülő és megsértő magyar provokációra”.
Bár nem ennyire, de szintén negatívan értékeli a szerző Sebastian Kurzot, aki „gerinctelen hatalmi politikát” gyakorolt úgy az Osztrák Néppárt elnökeként, mint kancellárként, és „Peter Thiel multimilliomos, Trump-támogató hedgefond-menedzser szolgálatában lépett, hogy támogassa annak hídépítési projektjét a keresztény-liberális mainstream és a határozott jobboldal között.”