(A Fidesz a 2022-es választáson egyébként szavazatszám tekintetében is abszolút többséget szerzett.)
Az NYT publicistája további példákkal illusztrálja, mennyire autoriterek is a republikánusok valójában: ott volt például a Capitolium ostroma 2021. január 6-án, amely „egy felülről irányított, szélesebb, a választás érvénytelenítésére irányuló terv része volt”, miközben a részben Trump elnök alatt kinevezett bírák Legfelsőbb Bírósága „pőrén pártszerű döntéseket adott le az abortusz és a fegyverviselés jogának kapcsán”.
Ezért teszi fel Krugman a kérdést: „honnan jön valójában ez a szélsőségesség?” A közgazdász elgondolkozik az obligát náci-párhuzamon, de végül elveti azt, mondván, „az európai fasizmus felemelkedésével való összehasonlítás elkerülhetetlen, de nem különösebben hasznos.”
A megfelelő analógia ezért szerinte inkább az 1920-ban újraszerveződő Ku Klux Klán.
Zárásul a szerző emlékezteti olvasóit, hogy „a republikánusok már az 1990-es években elkezdtek a szélsőségesség felé fordulni”, hiszen akkor – szintén ellenzékben – „boszorkányüldözésekkel és vad összeesküvés-elméletekkel” háborgatták a demokrata Bill Clinton kormányát, és „megpróbálták Clintonból politikai engedményeket kizsarolni az állam leállításával”. Krugman azonban megoldást is kínál a szélsőséges autoriterek ellen, mégpedig a republikánusok teljes eltiprását: „mivel a GOP szélsőségessége a gyűlöletből táplálkozik mindazon dolgokkal szemben, amelyek meglátásom szerint valóban nagyszerűvé teszik Amerikát – a sokszínűségünk, a különbségek iránti toleranciánk –, csillapítani, vagy kompromisszumot kötni vele nem lehet. Csak legyőzni.”