„Leszarom, ha senki sem kedvel” – kicsoda Michael O’Leary Ryanair-vezér?

„Mi a Ryanair legnagyobb sikere? Elhoztuk az alacsony árakat Európába, és még tovább csökkentettük őket. A legnagyobb hibája? Az, hogy felvett engem” – nyilatkozta egyszer Michael O’Leary, a Ryanair vezére, aki az utóbbi napokban mind gyakrabban kerül a magyar lapok érdeklődésének középpontjába

Ismerői aligha csodálkoznak azon, hogy az ír fapados vezére kiakadt a magyar kormány javaslatán, de akik még nem találkoztak vele, megütközhetnek azon, hogy O’Leary közgáztankönyvet küldene Nagy Mártonnak, aki szerinte egy idióta. De ki ez az ember?

A fapados forradalmár

Bármilyen nagyszerű szakember is a gazdaságfejlesztési miniszter a saját területén, a Ryanairt 1994 óta vezető O’Leary karrierje során nem ő az első olyan politikus, aki igyekszik hasznot húzni az ír fapados forgalmának növekedéséből – ha sikerül neki.

Az Írország egyik legnevesebb egyetemén, a dublini Trinity College-ben végzett O’Learynél kevesen ismerik jobban ez európai légiipar farkastörvényeit – amiket egyébként részben persze a Ryanair alakított ki –, amik között körülbelül az első, hogy ha egy országban mesterségesen akarják megdrágítani a légitársaságok üzemelését, akkor onnan tovább kell állni.

O’Learynek – akinek jelleméről sokat elmond az is, hogy egykor taxis rendszámot rakott a luxus Mercedesére, hogy Dublin buszsávjain száguldozhasson – aligha vannak romantikus kötődései a repülőgépek vagy a repülés iránt.

Soha nem akartam pilóta lenni, mint azok a szerencsétlenek, akikkel tele van a légiipar”

– mondta egyszer. Tény, hogy Micheal O’Leary a Ryanair egyik alapítójának pénzügyi tanácsadójaként került kapcsolatba a légitársasággal, ami akkor még nem igazán emlékeztetett arra a Ryanairre, amit ma ismerünk.

A cég történetében az hozott nagy változást, hogy az 1990-es évek elején az Európai Unió lényegesen leegyszerűsítette a tagállamok közötti légi összeköttetések létesítésére vonatkozó szabályokat. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a nemzetállami kormányok már nem védhették olyan nyíltan és hatékonyan nemzeti légitársaságaikat a konkurens társaságoktól, mint addig.

A Ryanair esetében ez akkoriban még csak azt jelentette, hogy a Dublin által foggal-körömmel felszínen tartani akart Aer Lingus, az ír nemzeti légitársaság mellett

Szerte az EU-ban mind többfelé jelentek meg a Ryanair-gépek, botrányokból pedig már akkoriban sem volt hiány.

Fizetős vécé, ingyen szopás – a Ryanair vad évei

Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején sok kritika érte az ír légitársaság repülőgépeinek tisztaságát és karbantartását. A rossz sajtó szerint O’Learyék ugyanis a takarításon és a javításokon is előszeretettel spóroltak – igaz, akkoriban a Ryanair flottája még másodkézből összevásárolt régi repülőgépekből állt, amik gyakrabban romlottak el és csak többletköltségek árán voltak fenntarthatók.

Ez ma már nincs így: napjainkban

ami lényegesen leegyszerűsíti és költséghatékonyabbá teszi a géppark fenntartását.

Ez a korai időszak volt a Ryanair és O’Leary igazán „vad” korszaka. A dinamikusan növekedő légitársaság társadalmi megítélése természetesen botrányos volt, hiszen azon túl, hogy maga a repülőjegy olcsó volt a Ryanairre, a társaság már akkor is pluszdíjakat számolt fel minden létező apróságért, amire az óvatlan vásárló jegyfoglalás közben véletlenül rákattintott. És persze a büntetésekről sem szabad megfeledkezni.

A Ryanair a 2000-es évek végén kivezette a hagyományos reptéri utasfelvételt, azóta az utasoknak maguknak kell gondoskodniuk a beszállókártyájukról. Akkoriban okostelefonok híján ezeket még otthon kellett kinyomtatni, aki pedig elfeledkezett erről, az mélyen a zsebébe nyúlhatott.

– jelentette ki a feledékeny utasokkal kapcsolatban O’Leary.

Az ilyen kommentárokat persze már akkor is azonnal felkapta a sajtó, és pikkpakk kész is volt az ingyenreklám a Ryanair újításának, amit azóta más légitársaságok is átvettek – és ami egyébként megkíméli az utasokat egy csomó reptéri várakozástól.

O’Learynek persze nem minden ötlete lett siker. Ott volt például a fizetős vécék elképzelése is, amikből aztán egyébként nem lett semmi: „Például megnéztük, hogy mi lenne, ha raknánk egy pénzbedobó nyílást a vécéajtóra, hogy az embereknek tényleg be kelljen dobniuk egy fontot, ha dobni akarnak egy sárgát.

– vázolta az elképzelést az egyébként nagy lóbolond O’Leary, aki később bevallotta, hogy ezt a javaslatot azért elég nehéz lett volna kivitelezni, szóval inkább hagyták.

Ugyanerre a sorsra jutott az ír fapados extraszolgáltatásokat tartalmazó transzatlanti járatindítása is, amivel kapcsolatban O’Leary azt mondta, hogy „turistaosztályon nem lesz semmi extra. Első osztályon minden ingyen lesz, beleértve a szopást is”, ami természetesen akkora felháborodást keltett, hogy tizenkét éve a Mandiner is megemlékezett róla. Tengerentúli Ryanair-járat egyébként azóta sincs, mint ahogy az első osztályt és az azzal „járó” szolgáltatásokat sem vezették be.

Egyszer már kivonult Budapestről a Ryanair

A meghökkentő O’Leary-idézetek sora a végtelenségig folytatható lenne – az ír menedzser imádja ezeket, mert tudja, hogy a sajtó is imádja őket, egy jó botránynál pedig általában nincs jobb reklám a Ryanair számára. Nehéz vitatni e kommunikációs stratégia sikerét, mint ahogy azét a rendkívül agresszív üzletpolitikáét is, amivel a Ryanair szép lassan Európa egyik legnagyobb légitársasága lett.

aki nem akar állami beavatkozást látni a légitársaságok piacán.

„Az elmúlt húsz-harminc év legbefolyásosabb európai személyisége Margaret Thatcher volt. Nélküle mindannyian egy rohadt francia munkanélküli köztársaságban élnénk” – fogalmazott egyszer az ír üzletember, aki szó nélkül továbbáll, ha nem kapja meg azokat az engedményeket, amiket vár a repülőterektől.

Így volt ez 2010-ben Budapesten is, a Ryanair kommunikációja pedig ismerősen hangozhat: a ferihegyi repülőtéren nem csökkentették eléggé a válsághelyzetre reagálva a légitársaságok terheit, viszont a régió más repterein így tettek, így a fapados inkább oda helyezi a hangsúlyokat. Akkoriban a Ryanair mind a négy budapesti járatát megszüntette.

Fotó: JUSTIN TALLIS / AFP