Döntő pillanat közeleg a háborúban

Nyitókép: Ukrán katona a donyecki Zelene Pole faluban (Dmytro Smoliyenko / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól. 

***

Az orosz-ukrán háborúhoz hasonló kiszámíthatatlan környezetben az a meglepő, ha az ember akár egyetlen jóslata is beteljesül. Büszke vagyok rá, hogy a legutolsó cikkemben írtak öt nap után is megállják a helyüket.

Akkor azon lamentáltam, meddig bírhatja az ukrán hadsereg és az ukrán társadalom a fokozódó veszteségeket. Nos, mára eljutottunk arra a pontra, hogy meg merem kockáztatni: a döntő pillanat közeleg. A kelet-ukrajnai hadműveletek szempontjából mindenképpen, amely nagy valószínűséggel az egész háborúra hatással lesz.  

Az átszervezett és tüzérséggel jócskán megerősített orosz gőzhengerről ugyanis hiába érkeztek már április végén is hírek, hatása és működése csak nagyon lassan szivárgott át a szomszédunkban zajló konfliktust övező vastag hírzárlaton. Az első jel azzal kapcsolatban, hogy a kelet-ukrajnai orosz támadás kezd sikereket elérni, a Szeverodonyeckben megindult harcok voltak. Mivel a szárnyakon indult támadásokat az ukrán hivatásosok nagy veszteségek árán visszaverték, az óriási tüzérségi fölény középen kezdte éreztetni hatását. A teljesen első világháborús alapelvek szerint megvívott küzdelmekben a jellemzően népköztársasági milicistákból, illetve csecsenekből álló gyalogos alakulatok

Hírek szerint az orosz tüzérségi fölény akár a négyszeres, sőt akár a tízszeres mértéket is eléri, nem véletlenül kérnek folyamatosan tüzérségi és egyéb nehézfelszereléseket az ukránok. Jól jellemzi az óriási lőszerfelhasználást, hogy meg nem erősített hírek szerint az orosz oldalon időnként fennakadások voltak a 152 és 122 milliméteres tüzérségi lövedékek utánpótlásában. Talán ezért, talán óriási pusztító erejük miatt megjelentek a fronton a hidegháborús, 203 mm-s 2Sz7 Pion önjáró lövegek is.

Mostanra az ukrán fél is elismeri, hogy a kelet-ukrajnai küzdelmekben nem más, mint a tüzérség játssza a fő szerepet. Nem véletlen, hogy már múlt héten napi 60-100 főnyi katonai veszteségről beszélt Zelenszkij elnök, amely egy újabb cikk szerint 100-200-ra nőtt. Ha a halottakról szóló, nyilvánvalóan kozmetikázott számokhoz hozzávesszük a körülbelül három-négyszer akkora létszámú sebesültekét is, könnyen belátható, hogy a legalább ezer fős napi veszteséget nem fogja sokáig bírni az ukrán hadsereg.

Ez utóbbi egyébként azért nem kellene, hogy bárkit meglepjen, mert S.L.A. Marshall, az amerikai hadsereg tábornokának kimutatásai szerint, már a második világháborúban is a tüzérség okozta a veszteségek jelentős részét. Ráadásul fenti számokban a harmadik veszteségi kategória, az eltűntek, fogságba esettek, dezertőrök még nincsenek is benne.  

Bár az elmúlt hetekben mindenki elhúzódó háborúról beszélt, én azon a véleményen vagyok, hogy közel a háború fordulópontja. Szeverodonyeckből már csak a külvárosokat tartják az ukrán erők, és a tüzérségi tűz alatt tartott utánpótlási vonalakon egyre nehezebben érkeznek friss csapatok, lőszer és egyéb ellátmány.

hiszen az előbbi nem engedte a katonai szempontból észszerű visszavonulást az óriási tüzérségi fölény elől. Bár logikus lenne a két megerősített két nagyváros, Szlovjanszk és Kramatorszk vonalára történő visszavonulás, ezt már nem nagyon tudják megvalósítani az élőerejük jelentős részét elvesztett kelet-ukrajnai reguláris dandárok. Elvesztésük az ukrán szárazföldi erők legütőképesebb egységeinek felmorzsolódását jelentené. 

Ugyan az ukrán szárazföldi hadsereg papíron még mindig jelentős erőt képvisel, meg nem erősített hírek szerint már behívták a 18-60 éves férfiakat, sőt állítólag a 16-18 évesek és a hajadonok besorozását lehetővé tevő törvényen dolgozik az ukrán vezetés. Ez utóbbi azért is érdekes, mert amikor 1945-ben a náci vezetés a 16-60 éves korosztályt hadba szólította, akkor a közvélekedés szerint kifosztotta a bölcsőt és a sírt, de a nők sorozásáról még akkor sem volt szó. 

Hogy közeleg a fordulópont, arra a Fekete-tengeren szolgáló 500 tonnás orosz Bujan korvetteken megjelent TOR (SA-15 Gauntlet) légvédelmi rakétarendszereket szeretném még megemlíteni. 

Ez az eredetileg szárazföldi rakétarendszer kifejezetten lassan repülő célpontok, helikopterek, cirkálórakéták, drónok, sőt akár szabadesésű ballisztikus robbanófejek ellen lett kifejlesztve, így az apró hadihajók helikopterfedélzetére telepített eszközök kitűnően alkalmasak az ukrán arzenálban szereplő eszközök elleni védelemre.

amely a szintén nem megerősített újabb ukrán támadás ellenére továbbra is képes Ogyessza kikötőjének teljes blokkolására.

A Moszkva cirkáló kiesésével a viszonylag kisméretű hajók a szárazföldi, utólag felszerelt légvédelmi rendszer problémái ellenére is képesek a terület légterének az ellenőrzésére. Túl egyszerű lenne az oroszokat „sufnituninggal” vádolni, mert a hajókra telepített szárazföldi fegyverrendszerekkel nemcsak a kínai, és egyéb haditengerészetek kísérleteztek, hanem a US Navy is.  

Összefoglalva a fentieket úgy vélem, hogy a súlyos veszteségek, valamint a nyugati támogatás elégtelen volta, illetve a háború világra gyakorolt hatása miatt – azaz az éhínség rémétől fenyegetve – jelentősen nő a nyomás az ukrán vezetésen egy esetleges politikai megoldás irányába.