A valóságban az amerikaiak 12 százaléka afroamerikai, és csupán 3 százalékuk meleg.
A YouGov nevű globális brit adatelemző cég közvélemény-kutatást csinált az amerikaiak között. Arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire látják torzan a kisebbségeik arányát a társadalmon belül. Durva különbségek jöttek ki: a válaszok alapján az amerikai polgárok 41 százaléka fekete.
Hasonlóan zavarba ejtő arányt mutatnak más csoportokra vonatkozó becslések is. A válaszadók szerint az amerikaiak 29 százaléka ázsiai, 39 százaléka spanyol ajkú és 27 százalékuk őslakos indián, holott a valós arány 6, 17 és 1 százalék.
A válaszadók szerint az amerikaiak szerint 30 százalékuk meleg, és 21 százalékuk transzgender. A valós adatok természetesen egészen mást mutatnak: az amerikaiak 3 százaléka meleg és 0,6 százaléka transzgender. Árulkodó, hogy
Nyitókép: Romy Arroyo Fernandez / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A felmérés szerint még a gyerekvállalási kedvet is növelné, ha a Tisza Párt nyerné a választást.
Több millió forintnyi közpénzből kutatta ki a Fidesz, illetve Magyar Péterék állítólagos támogatottságát a Závecz-cel az ELTE egyik szociológia intézete – tudta meg a Mandiner.
A németek már rémeket látnak.
Trumpék stratégiája kíméletlen diagnózis, de legalább kimondja: a nemzetállami rendszer nem a múlt, hanem a jövő egyetlen életképes kerete.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Bár Magyarország mutatói még nem álltak vissza a koronavírus-járvány előtti szintre, Budapest így is az elmúlt évek legmagasabb számait produkálta.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
