Amerika nem adja magát könnyen, az bizonyos

Hollywood-Amerika és Biblia-­Amerika, woke Amerika és Trump-Amerika, fekete gettólakók és fehér protestáns kertvárosiak, metropoliszliberálisok és a végtelen prérik konzervatív lakói. Valójában annyiféle Amerika van, amennyi csillag az égen – vagy legalábbis a lobogójukon. 

A mi régiónkban főleg a fiatalabb nemzedékekét. Nem elképzelhető a gyerek- és ifjúkori emlék­gyűjteményünk a látványos amerikai filmek hosszú sora nélkül; nehéz lenne kisatírozni elménkből mindazt, ami az amerikai popkultúrából jön, a könnyű­zenétől a játékokon át a gyorséttermek világáig. Mai mindennapi életünk pedig elképzelhetetlen a Google, a közösségi médiumok és lassan már az MI nélkül – ezek mind-mind Amerikában szökkentek szárba, hogy más platformokra tereljenek minket, és áthuzalozzák az agyunkat, a legfiatalabb nemzedékét is beleértve. 

De nem csak mostanában: Nyugat-Európáét legkésőbb 1945-től, Közép- és Kelet-Európáét 1989-től kezdve; de persze a hidegháborús év­tizedek alatt bizony a vasfüggönyön innen is sokan választották volna a „Coca- Cola-mámort” a kommunizmus helyett. 

Mert az Egyesült Államok mindig ígéret volt, az ígéret újkori földje. Az volt az 1776-os függetlenségi nyilatkozattól kezdve az 1787-ben életbe lépő alkotmányon át a 19. és 20. századi, hívogató Amerika-képig. „Shining city on the hill”, a ragyogó város a hegyen, ahogy a bibliai hangulatú Amerika- önkép szól. Tíz- és tízmilliók vándoroltak és vándorolnak ma is oda, egyesek megcsinálják a szerencséjüket, mások elbuknak; az otthon maradók pedig vagy egész életükben sóvárognak az amerikás életforma iránt, vagy különböző indíttatásokból rázzák az öklüket Uncle Sam felé. 

a technológiai fejlődés és a mindennapos életmódbeli jólét kellékei sem elképzelhetők az amerikai innováció nélkül. E sorok írója úgy tartja: valószínűleg az 1950–1960-as évek Amerikája a történelemben valaha volt legjobb, legjólétibb, legkellemesebb életvilág a legszélesebb tömegek számára. Na jó, esetleg a nyolcvanas évekbeli NSZK-t mellé tehetjük – amely NSZK-s jólét megint csak nem jött volna össze az USA hathatós segítsége nélkül. 

Ezen állásponttal persze sokan és sokfelé joggal vitatkozhatnak. Legjobb pillanataiban viszont tényleg az egyéni és közösségi szabadság, az individuális kibontakozás és az általános jólét ígéretének földje volt; ennek sokáig meg is tudott felelni. 

Az USA a 21. századra egy korszak – talán saját globális hatalmi, óriási léptékű történelmi utazásának – végéhez közeledik. Ez pont megfelel John Glubb The Fate of Empires (birodalmak sorsa) című, régi esszéje tézisének, amely kétszáz­ötven évben határozza meg a nagy­hatalmak történelmi létezésének hosszát. Az Egyesült Államok mai mély megosztottsága, Donald Trump és előtte Joe Biden elnökségének válságjelenségei, a felemelkedő Kínával folytatott, egyre kíméletlenebb hidegháború szintén erre utal. De közben az Egyesült Államok tovább uralja a világtengereket, amerikai cégek határozzák meg mindennapos online jelenlétünket, az internet és a nemzetközi pénzrendszer alapjait, ahogy az MI-fejlesztésben is az élen lohol az ország.

Amerika nem adja magát könnyen, az bizonyos. Az 1700-as évekbeli alapító atyák színtiszta elméleti konstrukciója végső soron ki tudta állni az idők próbáját. Eddig.

(Nyitókép: MTI/Erik S. Lesser))