Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!

Bár trendfordulóról még korai lenne beszélni, a politikai mézesheteknek vége.

A „mézeshetek végére” és a kormányzó Tisza Párt támogatottságának megtorpanására utalnak a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok – hirdették a magyarországi internetes oldalak az új hét kezdetén. Török Gábor politikai elemző a Medián legújabb felmérését értékelve rámutatott, hogy a kormánypárt népszerűségének enyhe csökkenése mögött valós politikai hiba áll, amely szorosan összefügg a köztársaságielnök-jelölési folyamat körüli feszültségekkel. Török a közösségi oldalán közzétett elemzésében kiemelte: a korábban tapasztalt, robbanásszerű növekedés után megkezdődött a Tisza Párt természetes eróziója. Az elemző szerint
„A »megtorpanás«, a »mézeshetek vége« most már adatokkal is alátámasztható. A teljes népességben májusban 61 százalékon állt a Tisza, a Polgár-eset után most 57.”
A Török Gábor által hivatkozott Medián-felmérés részletes adatai alátámasztják ezt a megállapítást. Bár a Tisza Párt támogatottsága a teljes népesség körében 61-ről 57 százalékra mérséklődött, a biztos szavazók körében a párt továbbra is kétharmad feletti többséggel vezet.

Eközben az ellenzékbe szorult Fidesz stabilizálni tudta a helyzetét: a teljes népességben 19, a biztos szavazók körében pedig 23 százalékon áll, ami minimális növekedést jelent az előző hónaphoz képest.
A Publicus is ugyanarra jutott, mint a Medián: csökken a Tisza előnye, miközben romlik Magyar Péter megítélése. A Medián után a Publicus Intézet legfrissebb kutatása is hasonló tendenciát mutat: bár a Tisza Párt továbbra is jelentős előnnyel vezet, 3–5 százalékpontot veszített a támogatottságából, miközben a Fidesz 1–3 százalékponttal erősödött. Két, egymástól független közvélemény-kutató hasonló eredményre jutott, ami arra utal, hogy megtorpanhatott a Tisza korábbi lendülete.
A Publicus felmérése egy másik fontos változásra is rámutat. Jelentősen romlott Magyar Péter alkalmasságának megítélése: míg májusban a megkérdezettek 72 százaléka tartotta alkalmasnak arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen, most már csak 62 százalék vélekedik így. Ez 10 százalékpontos visszaesés rövid idő alatt.
Óhatatlanul adódik a kérdés, mit is látunk, mit is lehet egyáltalán belelátni ezekbe a számokba? Ami tény, hogy a kormánypárt támogatottsága nem növekszik. Ez teljesen világos. Mindez azért is fontos fejlemény, mert amióta Magyar Péter átvette a Tisza Párt vezetését, folyamatosan emelkedő tendenciát láthattunk. Ez most egyértelműen megtört. Új szavazókat a mögöttünk hagyott hetekben nem tudott maga mögé állítani a kormánypárt, sőt, vannak már távozók is az óriási táborból.
A Tisza növekedésének megállása egyébként várható volt, mivel a hatalmasra duzzadt támogatói kör a politológia elemi szabályai szerint sem bővülhetett tovább. Ráadásul már némi tapasztalata is lett a társadalomnak arról, mire is számíthat az új kormánytól. Persze ezek a tapasztalatok még nagyon töredékesek, és az egyének életét még nem érintik, de azért már kezd kirajzolódni valami. Mindez ahhoz már elég volt, hogy a növekedés megálljon, és a lelkesedés is csökkenjen.
A kutatások egyik legnagyobb újdonsága, hogy 10 százalékponttal csökkent Magyar Péter alkalmassági mutatója.
Ez már bizony egy jelentős változás, és nem lehet statisztikai hibahatárral magyarázni. Sokan azt várták az új kormányfőtől, hogy nemcsak szimbolikus ügyekben, hanem az emberek mindennapjaiban is olyan változásokat hoz, amiket a kampányban megígért. A családi pótlék azonnali megduplázása, az élelmiszerek áfájának azonnali csökkentése, széleskörű iskolakezdési támogatás biztosítása, a gyógyszerek áfájának azonnali csökkentése. Lépten-nyomon erről beszélt a Tisza-vezér a mögöttünk hagyott két évben.
Nagyon sokan bizony Magyar Péter ígéretei miatt voksoltak a Tiszára április 12-én. Ez a csoport pedig több mint három hónappal a választások után egyelőre nem látja, hogy a saját életében ezek a várt összegek megjelentek volna. Ezt a hangulatot tökéletesen mutatta, amikor a múlt héten Magyar Péter Vitézy Dáviddal vonatra szállt, és az egyik utas arról érdeklődött a kormányfőnél, hogy mikorra várható az otthonápolási díj 50 százalékos emelése. Magyar egy pillanatra le is fagyott, majd pedig csak annyit tudott mondani, hogy dolgoznak rajta.
Ez a válasz bizony a választásoktól való időbeli távolodással egyre kevesebb lesz.
A Tisza számainak minimális csökkenésével az ellenzéki oldalon nem láthatunk komoly elmozdulásokat. Aki azt gondolná, hogy egy-egy beszéd vagy kisebb akció elegendő lesz arra, hogy érdemi változások legyenek, az jelentős tévedésben van. Az ellenzéki politika újragondolását nem lehet három hónappal egy súlyos választási vereség után lezártnak tekinteni. Alapkérdésekről zajlik termékeny vita, és ez egyrészt ezen pártok hívei számára is fontos, másrészt a Tiszából kiábránduló tömegeket nem lehet a korábbi receptekkel és formákkal megszólítani.
Ez egy hosszú, többéves folyamat, miközben az ellenzéki erőknek a való világra is reflektálniuk kell. Nem könnyű ez a feladat, és ez is látszik a legfrissebb támogatottsági adatokon. A hivatalosan működő ellenzéki pártok egyelőre a magukat biztos választóként meghatározó emberek egyharmadának a támogatottságát élvezik.
Ez bizony több mint 10 százalékponttal kevesebb, mint amennyit április 12-én kaptak. Ezek a kőkemény tények.
Pontosan ebből a tényből következik, hogy trendfordulóról nem beszélhetünk a legújabb kutatási adatok alapján. Hangulatváltozás van, de olyan érdemi változások, amelyek a pártok támogatottságában is erőteljesen megnyilvánulnának, még nem láthatók. Trendforduló pedig csak akkor van, ha az egyik párt támogatottsága jelentősen csökken, míg egy vele szemben álló alakulaté meredeken emelkedik. Ilyet egyelőre nem rajzolnak ki az elénk tárt adatok.
A politika azonban nem sprint, hanem maraton. Egyetlen közvélemény-kutatásból még nem lehet végleges következtetéseket levonni, kettőből sem feltétlenül. Arra azonban már elegendőek ezek az adatok, hogy jelezzék: a választási győzelem eufóriáját lassan felváltja a kormányzás hétköznapi valósága. A kampányígéreteket már nem taps, hanem számonkérés követi, és ez minden hatalom természetes próbatétele.
A következő hónapok ezért nem a kommunikációról, hanem a teljesítményről szólnak majd. Ha a Tisza képes kézzelfogható eredményeket felmutatni az emberek mindennapjaiban, a mostani megtorpanás könnyen átmenetinek bizonyulhat.
Ha viszont az ígéretek és a valóság közötti távolság tovább nő, akkor a most látható hangulatváltozás idővel valódi politikai trenddé válhat.
Egy biztos: a magyar politika ismét visszatért a normális kerékvágásba. Már nem a remény, hanem a mérlegelés alakítja a közvéleményt. A választók pedig – ahogyan azt a demokratikus politika logikája diktálja – egyre kevésbé azt nézik, ki mit ígért, és egyre inkább azt, hogy abból mi valósult meg. A következő kutatások már erre a kérdésre adhatnak egyértelműbb választ.
Nyitókép: Hegedüs Róbert/MTI
