– idézi a lap a Politico brüsszeli kiadásának szavait. Hangsúlyozták: az Európai Unió öt legnagyobb gazdasága – Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Hollandia – közül ugyanis jelenleg egyiknek sincs néppárti vezetője. A 27 uniós tagállamból csupán hetet vezetnek a pártcsalád politikusai, például Ciprust és Ausztriát, ami azt jelenti, hogy az Európai Tanács asztalánál is csak hét EPP-s vezető foglal helyet.
„A németországi veszteség óriási csapás”
– nyilatkozta a Politicónak Weber. Németországban tavaly hosszú idő után a szociáldemokraták vették át a hatalmat, súlyos vereséget mérve a kereszténydemokraták (CDU/CSU) pártszövetségére. A német választásokat követően az EPP történelmi mélypontra került. Megítélésén pedig az sem segített, írják, hogy a legutóbbi francia elnökválasztáson a pártcsalád tagja, a konzervatív Republikánusok jelöltje, Valérie Pécresse az első fordulóban a szavazatok öt százalékát sem szerezte meg. A pártcsaládon belül sokan azon morfondíroznak, írja a Magyar Nemzet, miért akar Manfred Weber elnöki babérokra törni az EPP-n belül is, miután elvetette az Európai Parlament elnöki tisztségére vonatkozó terveit, három évvel ezelőtt pedig – az EPP csúcsjelöltjeként – nem őt választották meg az Európai Bizottság elnökévé, hanem Ursula von der Leyent. Weberhez közelálló tisztségviselők szerint a német politikus célja, hogy újjáélessze az egyre hanyatló pártcsaládot, amely korábban uralta az uniós politikát.
Weber a problémák szimbóluma?
Egyesek azonban úgy vélik, az EPP frakcióvezetője inkább a problémák szimbóluma, mintsem az újjáéledés kulcsa a pártcsalád jövőjét tekintve. Azzal ugyanis, hogy ragaszkodott a frakcióvezetői pozícióhoz, és emellett még az elnöki széket is magának követeli, egyre inkább azt a benyomást kelti, hogy