Volner Jánosról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ne bírná az ütéseket. Amíg a Vona-Jobbik – már néppártosodáson túl, de parizerkedésen innen – a 2018-es választás előtti években ott lihegett a Fidesz sarkában, a Fidesz verte, ahol tudta. Miután aztán Volner a Mi Hazánkat megjárva világossá tette, hogy jobboldaliként nem fog segíteni a baloldalnak legyalulni egy jobbos kormányt (óh, micsoda elvtelen pozíció, ellentétben az ellenkezőjével!), ő lett a baloldalon az árulók árulója, a legundorítóbb Orbán-csicska a hárommal Molnár Zsolt és eggyel a Kétfarkú Kutyapárt alatt, s onnantól onnan kapta az ütéseket. Kevesen mondhatják el magukról a magyar politikai ugaron, hogy mindkét orcájuk sebhelyes.
Mert persze a világot csak Fidesz-Nemfidesz dichotómiában látni képes ellenzéki közvélemény a Mi Hazánk után vele kapcsolatban is elkövette azt a kapitális hibát, hogy a Fidesz bábjának nézte. A jobboldalról viszont addig a másodpercig bezárólag számíthat szívességekre bármely kispárt, amíg az a jobboldalnak hasznos.
Az 5,88 – Kelet-Magyarországon még több – százaléknyi oltásellenes, oroszpárti és egyéb szavazót összegyűjtő Mi Hazánk esetében ennek a napnál is világosabban vége van. Volner János számára pedig – aki nem örök időkre, hanem a 2022-es választásra tűzte csak ki céljául a Jobbik alapítónyilatkozatának szent ígéretét, amely „a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a hatalomból” – az ellenzék-ellenes politizálásnak a választások lezajlását követően szintén vége van. Itt van helyette a Huxit Párt – ami egyébként a Mi Hazánkkal egyetemben nemhogy nem szatellitje senkinek, hanem kifejezetten veszélyt jelent a jobboldal számára.
Nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország 2004-es EU-tagságára közel hatszázezer nemleges szavazat érkezett, és hogy Magyarországnak szűken mérve öt, de még nagyon megengedően számolva is csak tíz év jutott az Európai Unió prosperáló korszakából, abból az időből, amikor az Unió erős gazdaságok közösségeként Európa globális súlyának növelésén ügyködött, és az euró volt az egyetlen nagy, merész álma.
Azóta nagyjából egyetértés van arról, hogy az Európai Unió alig áll a lábán.