A Jobbik feladta az identitását, nincs jövője – Mirkóczki Ádám a Mandinernek

2022. május 3. 8:01

Írta: Joó István
Az egri független polgármester, egykori Jobbik-szóvivő szerint az ellenzék legfeljebb kívülről tudna megújulni. Mirkóczki Ádám számol Vona Gábor visszatérésével a politikába.

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere, volt jobbikos országgyűlési képviselő, szóvivő.

***

A bukott és sértett ellenzéki összefogás tagjai az utolsó pillanatig marakodtak a bizottsági helyeken, közben az is hallatszik, nem kell ennyi párt, tovább kéne egységesülni, ám a parlament nyitóülésén e közös listás pártoknak csak a fele vonult ki az eskütétel után. Hogy tekint rájuk egy volt jobbikos politikus, városvezetői székéből?

Ha az folytatódik, amit látunk, nem kétharmad lesz legközelebb, hanem négyötöd. Abszolút kívülről mondom: nem látszik a változtatásra való igény, a politikai innováció.

Ez a mindig másra mutogatós politikusi garnitúra aligha fog tudni megújulni,

hiányzik ehhez az elkövetett hibákkal való szembenézés. Önvizsgálat helyett csak szelfizéseket láthattunk, tudniillik az új Országgyűlés alakulóülésén. 

Egy ellenzékváltás azért mégsem várható pont tőlük.

Valóban nem, de egy ilyen zakó után fölmerül a polgárokban a hitelességi kérdés, aszerint, milyen következtetést vonnak le a választási eredményből a vereség összehozói. Úgy látom, semmilyet, hiszen összességében a régit mantrázzák: az egységet meg kell őrizni. Elvannak a végül mégiscsak átvett mandátumukkal, pedig sokuknak hátrébb kellene lépni kettővel vagy ideiglenesen visszavonulni.

Idevágó minapi nyilatkozatát, miszerint Jakab Péternek le kellene mondania, volt pártjának elnöke nem fogadta meg. 

Nem is számítottam erre. Az első nyilatkozatok alapján tudni lehetett, föl sem fog merülni ilyesmi. Elvek és következetesség jelenleg hiánycikk a pártban.

Arra gondol például, hogy a karlengető Z. Kárpát Dániel mindig az éppen regnáló pártelnököt támogatja?

Személyeskedni nem szeretnék egykori párttársakkal, mindenesetre vannak olyanok a jelenlegi Jobbik-vezetésben, akik nagyon éles kritikát fogalmaztak meg velem szemben, amikor

én mindössze néhány szimbolikus visszalépésről  – nem pedig végzetes összeborulásról – beszéltem 2018-ban.

Vagy amikor egy-egy mérsékeltebb, a baloldal irányába kicsit megengedőbb nyilatkozatot tettem. Rám húzták a vizes lepedőt akkor – holott kikkel is virítanak szétválaszthatatlan egységben manapság? 

Eredményezheti a Jobbik öntisztulását a május 7-i tisztújítás? Vagy a közeli Orbán-ellenes népharag jóslatával „nyugtatgató” Jakab Péter megőrzi posztját a nála is súlytalanabb Stummer Jánossal megmérkőzve?

Amennyiben azok indulnak az elnöki és alelnöki székekért, akik egyetértettek az elmúlt két év folyamatával, illetve éppen az alakítói közé tartoztak, milyen innovációt is várhatunk? Mondom ezt teljesen kívülről, hiszen én a 2018-as választás és Vona Gábor távozása után minden párttisztségemről lemondtam, majd a helyhatósági választásra összpontosítottam. Eger polgármestereként pedig a Jobbikból is hamar kiléptem, hogy a pártlogikán túlmutató várospolitikának szenteljem energiáimat. A pártnak egyébként szerintem nincs jövője. Pusztán ezzel az elmúlt két éves politikai mozgásával a Jobbik eleve arcát vesztette.

Melyiket? A szélsőségeset?

Nem azt; az egykori szélsőjobbos üzeneteket, akciókat el kellett hagyni. Én a néppárti, mérsékelt, jobbközép, konzervatív vonalról beszélek, ami a korábbi politikáját felülvizsgáló Vona Gábor elnöksége idején 2014-től elindult és 2018-ban csúcsosodott ki. A néppárti irány nagyon is igazolódott: 20 százalék fölé kerültünk és 1 millió 90 ezer szavazata volt a Jobbiknak tisztán listán. ’18 után azonban jött a törés, amit Vona visszavonulása okozott. De ott még lett volna esély a megszilárdulásra.

A nagy összellenzéki egységben a Jobbik teljesen feladta az identitását, így ebben a politikai tömbben megszűnt a jobboldal képviselete.

Az eredmények pedig ismertek.

De miért volna ellenzéki, úgymond mérsékelt jobbközépre szükség, ha a Fidesz közmegelégedésre képviseli a néppártiságot és ilyen mértékben foglal teret már negyedik ciklus óta? A radikalizmusra meg ott van a kiszakadt jobbikosok alapította Mi Hazánk.

Kezdjük a Mi Hazánkkal. Toroczkaiékban becsülendő, hogy pontosan azok, akiknek mondják magukat és deklaráltan a korai Jobbik politikáját képviselik. Ezekkel a politikai válaszokkal ugyan ma már nem feltétlen értek egyet, hiszen több, mint tíz év eltelt azóta, és minden megváltozott körülöttünk. Annak ellenére mondom ezt, hogy a tévészékház ostrománál végzős egyetemistaként ott voltam; de hát akkor, a balliberális kormányok alatt a társadalom egy jelentős része radikalizálódott. Nekem eleve kisebb politikai evolúción kellett keresztül mennem, mert bár egy évtizeden keresztül a Jobbik szóvivője voltam, sosem tartoztam a párt jobbszéléhez. A Fideszről annyit: úgy vélem, a hatalmas ellenzéki választási vereség egyik fő oka épp az volt, hogy a Jobbik is, meg a szövetséges baloldali pártok is szembementek a valósággal. Azzal hülyítették a választókat, hogy minden, amit a Fidesz csinál, rossz.

Méltányló szavaknak az eddigi kormányzás kapcsán el kellett volna hangozniuk az ellenzéki kampányban,

mondjuk a családtámogatási rendszerről. Vagy legalább azt nem szabadott volna támadni, hogy 2022 elején a nyugdíjasok rétege rengeteg pénzt kapott, mások meg adóvisszatérítéseket. Erre jött a háború, ahol a kormány sikerrel pozicionálta magát olyan szerepbe, hogy a békét és a konjunktúra részbeni megtartását csak ő tudja szavatolni.

Hát akkor?

Még a kétségtelenül életképes Fidesz uralma, potenciája, támogatottsága sem tart örökké. Ahogy semmi sem. Eljön előbb-utóbb a mostani kormányerőnek is egy hanyatló periódusa. És akkor majd kelleni fog egy hiteles néppárti alternatíva. Szerintem ilyen csak kívülről érkezhet.

Csak nem a parlamenti mandátumáról lemondó Márki-Zay Péter?

Nem rá gondoltam. Szerintem csak olyasvalaki csinálhatna meg életképes alternatívát, aki ebben az összefogásban nem vett részt.

Egy üstökösként feltűnő, gyorsérlelésű politikus?

Nem feltétlenül vadonatúj személy, hanem akár olyan, aki idejében szállt ki, például Vona, Schiffer, satöbbi. Egy ilyesféle személyek körül csoportosuló erő talán fel tudna annyira nőni, hogy ’26-ban masszívan bejut az Országgyűlésbe, 2030-ban pedig talán még többre juthat.

Vona Gábor ma már csak egy elemző.

Az, ami most elemzői tehetsége, egykor pártvezetőként stratégiai képességként volt jelen. Úgy vélem, Orbán Viktor után ő a legjobb politikai stratéga.

Ha jó stratéga, miért mondott le a Jobbik vezetéséről a párt legnagyobb népszerűsége idején, 2018-ban, még ha ezt ígérte is a választás elveszítésére?

Egyrészt következetes volt, másrészt: hosszú távon nyerhet vele; úgy értem, ha vissza akar térni. 

Akar? Netán ezt említette önnek?

Régen beszéltünk már, de olykor váltunk néhány üzenetet… Ilyet azonban nem ejtett el előttem. Én csak azt mondom, hogy

nem zárható ki, hogy Vona egyszer visszatér a politikai életbe.

Azt is kevesen gondolták, hogy Navracsics Tibor úgy tér vissza, hogy megmérkőzik a tapolcai egyéni körzetért. A politikusok bizony politikusok maradnak, akkor is, ha per pillanat nem politizálnak.

 

Nyitókép: Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselője azonnali kérdést tesz fel az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. július 1-jén (MTI/Kovács Attila)

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az a nyugtalanító érzés kerít hatalmába, hogy létezik, Mirkócki nem tudott róla, hogy Vona Gabi, mint egy darab karajt adta el pártját Simicska nepperkedésével Gyuribának? A Jobbik akkor szűnt meg, azóta csak egy zombi kamupártként bolyongott a magyar politikai térben. Vona minek térne vissza a politikába, van már pénze elég...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés