A visegrádi palota romjai. Ennyi maradt Mátyás csodás udvarából. Fotó: Wikipedia
A továbbiakat iskolai tanulmányainkból már ismerhetjük: Mátyás király 1490-ben, Visegrád érintésével, Bécsbe utazott, ahol április 6-án, 47 évesen elhunyt.
Halála után az életműve és a birodalma is széthullott, így Visegrádra is pusztulás várt.
Előbb a törökök, majd a Habsburgok dúlták fel. A 19. századra az épületek kritikus állapotba kerültek, félő volt, hogy nemzeti örökségünk teljesen elpusztul. Megelégelve a tarthatatlan állapotokat, 1872-ben Viktorin József visegrádi plébános levelet írt Eötvös József vallás és közoktatási miniszternek, amelyet az akkori naplapok is lehoztak. A plébános levelében a visegrádi vár felújítását szorgalmazta: „Más, művelt nemzeteknél a régiség ily nagyszerű maradványainak fenntartására sok gond és költség fordíttatik. Nálunk – sajnos - e tekintetben mostanáig alig történt valami.”
A visegrádi plébános szavai akkor nem értek célba. Mára nagyot fordult a világ: a 2021-ben elindult Visegrád Reneszánsza fejlesztési program keretében a Várkapitányság vezetésével újjászületik a visegrádi fellegvár, a Salamon-torony és a vízibástyát magában foglaló alsóvár, a műemlékeket összekötő völgyzárófal, valamint az egykori királyi palota. A rekonstrukciós munkálatok várhatóan 2035-re, a visegrádi királytalálkozó 700. évfordulójára fejeződnek be.