Az ellenzék konszolidációja még sokáig várathat magára – szakértő a Mandinernek

2022. április 27. 17:06

Írta: Joó István
Nem egyedi jelenség a nyugati demokráciákban sem, hogy egy sikeres politikai alakulat tartósan, nagy többséggel kormányozzon – világít rá Molnár Balázs választási szakértő a portálunknak adott interjúban. 

Milyen működést ígér egy olyan Országgyűlés, ahol a patkó 199 parlamenti helye közül a Fidesz-KDNP 135-öt foglal el, az ellenzéki összefogás tömbje csak 57-et?

Ezen a területen egyértelműen az a legfontosabb fejlemény, hogy a Fidesz-KDNP-nek „kényelmes” kétharmada van. Tehát nem egyetlen mandátumon fognak múlni a szavazások. A túloldal ráadásul többszörösen megosztott. A hat közösen indult baloldali pártot mindeközben belső viták sújtják. Láttuk, az elmúlt hetekben ez a folyamat „bűnbakkereséssel” indult, aztán a parlamenti nyitóülés bojkottálásának kérdése volt napirenden, a húsvéti hétvégére pedig Márki-Zay Péter képviselői helyéről indult vita. Az első két ügyben

elsősorban a DK-Jobbik, illetve a Momentum került egymással szembe.

Valami hasonló rajzolódott ki Márki-Zay Péter mandátumának sorsa körül is, de ott még a Párbeszéd is követelődzött volna. Fölsejlett közben, hogy formálódik egy DK-Jobbik-LMP belső tömb. Láttuk: a marakodás a Jobbik-frakció tíz fősre bővülését, illetve Szél Bernadett kívül rekedését eredményezte. 

Széllel csak egyetlen olyan képviselő tűnik el, aki a letámadó viselkedésre helyezte a hangsúlyt. Van esélye annak, hogy a mandátumot kapottak zöme arra a következtetésre jut: kiütéses választási kudarcuk után a tekintélykikezdő, hergelő, általuk megszépítve gag-eknek nevezett megnyilvánulási elemek további bevetése nem célszerű?  

Egyelőre nem látszanak kibontakozni mérsékelt válaszok a baloldalon a következő évek baloldali politizálásával kapcsolatban. Beszédes folyamat, hogy a párbeszédes Karácsony Gergely pártelnöki helyét a Saul Alinsky radikális politikai harcmodorával gyakorta próbálkozó Tordai Bence veszi át, Márki-Zay Péter pozícióját pedig mintha a korábbi „lószerszámozó” Hadházy Ákos foglalná el egyezményesen.

Jakab Pétertől sem várható más, mint a parizerfaláshoz vagy hálós krumpli lengetéséhez hasonló.

Közbevetőleg: marad ön szerint pártelnök az önként lemondani nem hajlandó Jakab Péter a közelgő Jobbik-tisztújítás után is, holott nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket?

 A kérdés megválaszolásához pontosan kéne ismerni a párt belső állapotát, azt, hogy a sok kiválás után maradt-e még elegendő ellenerő a leváltásához és a párt irányváltásához, vagy immár teljesen uralja a megmaradt Jobbikot. Aminek ugye az eddigi 26-ból 10 főre apadt a képviselőcsoportja…

A Mi Hazánk is bejuttatott hat képviselőt. A szélsőjobb önálló jelenléte által visszatért a Fidesz-KDNP a klasszikus értelemben vett centrális erőtérbe?

 Álláspontom szerint tartalmi értelemben, a nemzeti ügyek politikájának következetes, nagy társadalmi egyetértéssel találkozó képviselete miatt a centrális erőtér valójában mindvégig fennállt. Ilyen nemzeti ügyek például: a gyurcsányi baloldal menjen 2010-ben, aztán hogy legyen rezsicsökkentés. Ilyen a hangsúlyos családpolitika, vagy az, hogy adjunk megfelelő választ a migránskérdésre, a koronavírus-járványra, a szomszédban kitört háborúra. Az biztos, hogy a most áprilisi választás nyomán a Fidesz formálisan is centrumhelyzetbe tért vissza, hiszen tőle jobbra is, balra is található ismét politikai erő, melyek aligha tudnának összefogni.

A baloldali erők úgy szidják most a Mi Hazánkat, mint a Jobbikot, mielőtt magukba olvasztották.

De azt is gondolom: a Mi Hazánk várhatóan általában a kormánytöbbség ellenében voksol majd, ez alól néhány szimbolikus ügy jelenthet kivételt. Ha egyáltalán. Mert elképzelhető, hogy a parlamenti vitákban akár még szimbolikus kérdésekben is jöhetnek viták, ugyanis a Mi Hazánk érdeke az, hogy megkülönböztesse magát mind a kormánypártoktól, mind a baloldaltól.

Kizárható-e, hogy Toroczkai pártja némileg mérsékli vagy éppen radikalizálja a Fideszt?

A parlamenti aritmetika nem egy billiárdmeccs. 2010 és 2014 között is láthattuk, hogy a Fidesz megnyerte a Jobbikkal szembeni „Ki képviseli hitelesen a nemzeti politikát?” jellegű versenyt úgy is, hogy részben sem navigált a helyére. Továbbá ne feledjük, a Mi Hazánk mind képviselői számában, mind pártszervezetében jóval gyengébb, mint a 2010-es Jobbik volt. De ismétlem, a lényeg: a kormánypártok a bő kétharmados többség segítségével nyugodtan kormányozhatnak tovább.

(Forrás: MTI)

A nyugodt, biztonságos kormányzás esélye jó hír a gyorsan változó nemzetközi feltételek, kedvezőtlen világfolyamatok, újabb gazdasági válság ismeretében. De egészséges-e ekkora, tartós Fidesz-fölény az egész hazai közélet szempontjából?

Inkább onnan közelíteném meg a dolgot, hogy ez a magyarok döntése, és egy demokráciában a népakaratot érdemes mindenkinek tiszteletben tartani. Nem egyedi a mostani magyarországi korszak a magyar történelemben – gondoljunk csak a dualizmuskori Szabadelvű Pártra, a két világháború közötti Egységes Pártra. A pártrendszerek egyetemes történetében is akad bőven hasonló eset. Hiszen korábban Bajorországban – Kereszténydemokrata Unió –, az Egyesült Királyságban – Konzervatív Párt –, vagy Japánban – Liberális Demokrata Párt – is előfordult, hogy egy sikeres politikai alakulat akár évtizedekig nagy többséggel kormányzott. A választók szerinti nemzeti érdek szempontjából itthon is

éppen az az „egészséges”, hogy a jobboldal nem veszítette, és a jövőben se veszítse el a kapcsolatot a társadalom széles rétegeivel.

Maradjon „néppárt”. Ez egyben a több cikluson átívelő kormányzás, az újraválasztások titka. Az pedig egy izgalmas, sőt pezsdítő helyzet lenne, ha esetleg a baloldal is hitelesen ebbe az irányba indulna el, nagyobb sikerrel karolna fel nemzeti ügyeket, igyekezne szélesíteni a társadalmi bázisát. Egyelőre utóbbi legfeljebb még csak kósza nyilatkozatok szintjén látszik, de hát négy év hosszú idő.

Csakhogy bebetonozódott a közös ellenzéki lista révén egy hosszabb ideje sikertelen baloldali garnitúra. Ez ön szerint lefojthatja-e az ellenzéki megújulást, induljon el belülről vagy kívülről?

A baloldali elit valóban pozícióban maradt. Tehát Márki-Zay Péter egyáltalán nem váltotta le az ellenzéket, bár közös miniszterelnök-jelöltté választva diadalittasan és meggondolatlanul ezt jelentette ki. Ám ma még elképzelhető, hogy Márki-Zay Péter mozgalma és leendő pártja tehet érdemi kísérletet arra, hogy parlamenten kívüli nyomás nehezedjen a baloldali pártokra. Érdekes Hadházy Ákos és jelenlegi pártja, a Momentum kémiai kölcsönreakciója. Hadházy egyelőre kint is van és bent is van. De ez kezd komédiába fulladni, beleértve azt, hogy a Momentum végül nem fogadta el Hadházy javaslatát, hogy bojkottálják a parlamenti munkát a fizetés felvétele mellett, csak az alakulóülést hanyagolják.

Egyelőre nem látni a húzóerőt a parlamenten kívüli mozgásokban,

nincs olyan lendület ezekben, mint akár a 2018-as választások utáni utcai tüntetések, illetve a 2018-as év végi akciók idején volt. 

Jelenleg az ellenzék politikusainál, elemzőinél a választás kimenetelének elmesélése gyakran fut ki arra: csak az utolsó héten fordult meg minden, addig úgymond bármi lehetett volna…

 Ez képtelenség, mindvégig Orbán Viktor pártja vezetett a kampányban. Másfajta fordulat volt és máskor: február 24-től, az orosz agressziótól számítható a Fidesz további népszerűség-növekedése, ami a kétharmadhoz vezetett. Nem önmagában a háború kitörése volt az ok, hanem a háborúra adott két, kezdettől gyökeresen eltérő reakció. A Fideszével – béke, biztonság –, nagyon jól tudtak azonosulni az emberek, a másikkal egyáltalán nem. S ha már utolsó hét: az annak közepén tartott pécsi kampányzáróján Márki-Zay Péter tovább srófolta népszerűtlen mondanivalóját, kijelentve: Ukrajna a mi háborúnkat vívja.

Semmilyen részben nem vádolható háborúügyi kampányriogatással a Fidesz?

 Egyáltalán nem, a kormánypárt csak logikusan levezette baloldali politikusok és értelmiségiek nyilatkozataiból, hogy ha az ellenzék győzne, belerángatná a háborúba Magyarországot. Márki-Zay Pétertől Fekete-Győr Andrásig már a háború előtt is beszéltek prominens szereplők a fegyverszállítások szükségességéről, amit Tordai Bence a minap gyakorlatilag megismételt. Bizony, a katonák küldéséről is volt szó, még ha ezt a kormányfőjelölt feltételtől tette is függővé. Potocskáné Kőrösi Anita emlékezetes mondatai persze sokkal direktebben hangzottak. Ott már csak az a feltétel volt, hogy ukrajnai NATO-mozgósítás esetén ne az ő férfi családtagjait vigyék el, de a hivatásos magyar katonák, azok menjenek. Mindemellett számos, az ellenzékre hatással lévő értelmiségit is ide lehetne idézni a háború kapcsán. Egyébként a baloldalon is téma ezen nyilatkozatok értelmezése, vereségben játszott szerepe. Éppen ezért a kérdésben említett narratíva inkább a múltfeldolgozás részének tekinthető.

Ha már múltfeldolgozás: befolyásolhatta-e az orosz-ukrán háború az érintett északkeleti megyék szavazóit?

A háborús konfliktus, illetve a kormány arra adott válasza

Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében minden bizonnyal különösen erősen közrejátszott az eredmények alakulásában.

Hadd adatoljam. Tilki Attila a vásárosnaményi körzetet négy éve 60, most 69 százalékos eredménnyel nyerte meg. Vinnai Győző a Nyíregyházát és Tiszavasvárit is magában foglaló, Szabolcs kettes körzetben több mint 10 százalékpontot erősödött. A Tisza túlpartján Hörcsik Richárd közel 11 százalékponttal ért el jobb eredményt 2018-hoz képest, de hasonlóan nőtt Riz Gábor eredménye is. Jól látható Koncz Zsófia előrelépése saját, 2020-as időközi választási arányához képest is.

Fotó: Ficsor Márton

A vesztes oldalon is sokan belátták, részben a lealázó vidékizés okozhatta, hogy Budapest nagy részén kívül szinte az egész ország narancsszínű lett. Ám talán maradt még elemeznivaló Vidék-Magyarország szavazóinak viselkedése kapcsán. Mely települések, választókerületek okozták a legnagyobb meglepetést?

Bombameglepetés kategória Miskolc és Nyíregyháza összes, azaz két-két mandátumának kormánypártokhoz kerülése.

Itt az látszik, hogy a közös ellenzéki jelölteknek bizonyosan hiányoztak a Mi Hazánkhoz került voksok. Három körzet sorsa ebből a négyből akár másként is alakulhatott volna "egy-egy elleni" küzdelemben. Így viszont mindkét városban jó eséllyel indul neki a Fidesz-KDNP a 2024-es helyhatósági választásoknak. Összességében Borsod-Abaúj-Zemplénben öt körzet eredményeire lehetett kihatással az M30-as út elkészülte. További nagy meglepetés volt számomra a dunaújvárosi körzet fideszes megnyerése, miként az is, hogy Nagy Csaba 2018-ban 49, most viszont 61 százalékkal nyerte a szigetvári körzetet. 

Még mi lehet szembetűnő a "választási földrajzot" tanulmányozva? 

Például hogy

nagyon rossz volt sok helyütt az ellenzéki jelöltválasztás.

A hajdúszoboszlói körzetben 30, a berettyóújfaluiban 38 százalékkal kapott ki a momentumos jelölt. A hagyományosan nagyon jobboldali, az M76-os révén szintén gyorsforgalmi úttal gazdagodó keszthelyi körzetben egy momentumos jelöltet, Cserszegtomaj polgármesterét, Elekes Istvánt indította a baloldal – vesztére. Nagy Bálint, a Balaton-parti város polgármestere közel kétszeres fölénnyel vitte el a mandátumot, sőt, riválisa településén 52-36-ra győzött. Donáth Anna és Fekete-Győr András pártja nem hangsúlyozza túl, de tény: összességében vidéken egyetlen momentumos jelölt sem tudott győzni. A párt nem volt elég beágyazott, de vonzó jelölteket sem tudott csatasorba állítani.

Ott, ahol nagyvárosok voltak a körzeti székhelyek, nem inkább a DK volt a ludas a választókerületek elvesztésében?

De, mert a legtöbb nagyvárosban, megyeszékhelyen DK-s közös jelölt indulhatott. Mivel ezek sokszor helyben relatíve ismeretlen politikusok voltak, ők kevés kivételtől eltekintve nagyon rosszul szerepeltek, csak nagyon ritkán jutottak 40 százalék fölé. Első pillanattól nehezen érthető volt Szilágyi György jelölése a nagyrészt kertvárosi, döntően Rákosmentét jelentő fővárosi körzetben is. Itt is egyértelműen közrejátszott a rossz jelöltválasztás a baloldal helyi bukásában. Aztán ott van Bács-Kiskun megye mint évtizedes jobboldali fellegvár, de mégsem jobbikos jelölteket indított az ellenzék.

„Ezt dobta a gép” az ellenzéki előválasztáson? 

Vagy a füstös szobákban folyt pártelnöki alkuk szúrták el a megfelelő személyek kiválasztódását. Így aztán Bács-Kiskun legszorosabb körzetében, a kettesben is közel 20 százalékkal nyert a jobboldal. Ez volt az egyik megye, ahol

számos botrányos ügy derült ki a baloldali jelöltek kapcsán.

Kalocsa, Kiskunhalas, Baja, Kecskemét jelöltje egyaránt idesorolható. Ezek közül a bajai választókörzetben, amelyet pedig a baloldali média kiemelten kezelt, közel 25 százalékkal nyert Zsigó Róbert államtitkár. Lezsák Sándor pedig 35 százalékos különbséggel győzte le LMP-s ellenfelét.

Vagyis: nem egy helyen kétes ellenzéki figurák jelentették volna a „vérfrissítést” a Parlamentben? De akkor vissza is jutottunk oda, ki tud-e alakulni életképes baloldali ellenzék. 

A politikában elméletileg soha nem lehet kizárni egy nagy változás, egy sikeres ellenzéki építkezés esélyét sem. Egyelőre mégis úgy tűnik, és a választás óta eltelt időszak nyilatkozatai, pengeváltásai, szembefordulásai is azt igazolják: az ellenzék konszolidációja még sokáig várathat magára. Fontos, alapvető kérdés, hogy

a leendő parlamenti kisebbség a rendszerellenzéki helyett kormányellenzéki pozíciót foglal-e el.

Eddig inkább a rendszerellenzéki hozzáállás különböző árnyalatait láthatjuk, de a baloldalnak, vagy legalább egy részének bizony átgondolandó opció, hogy három ciklus sikertelensége után nem volna-e érdemes más utat választaniuk.

Nyitókép: Ficsor Márton felvétele
 

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amit beszélsz, az ausztrálosan: "bullshit"
Robert Menzies tizennyolc és fél évig volt Ausztrália miniszterelnöke. Senki se mondta, hogy ettől Ausztrália diktatúra lenne. Ráadásul egy olyan választási rendszerben nyert állandóan, ahol maximum háromévente kell választásokat tartani. Ezért összesen nyolc választáson nyert, hetet egymás után.

Szóval még a választáson sem konszolidáltan indultak. Az ötéves gyerek kirándulni se mehet konszolidálatlanul.

Mark Rutte mióta is Hollandia miniszterelnöke?
Mennyi ideig volt Kohl, Merkel?
Aha.

Hogy számodra mi-micsoda, az kit érdekel?

Orbán a mostanival együtt öt választást nyert, Menzies pedig nyolcat. Három még hátra van az egyenlítéshez.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés