Itt van az Iljics Vaskohászati Kombinát, az Azovmas, és Európa egyik legnagyobb acélipari kombinátja, a Rinat Ahmetov oligarcha tulajdonában lévő Azovsztal is. A városért folyó harcok így az acél globális piacára is hatással vannak. Kína és India, a világ két legnagyobb acéltermelője pótolni tudja a kieső acélmennyiséget, ám Ukrajna és Oroszország világpiaci részesedése mintegy tíz százalék. Ez különösen az Európai Uniót érinti érzékenyen, hiszen az itt évente felhasznált 150 millió tonna acél 20 százalékát importálják, ennek 40 százaléka Oroszországból, Ukrajnából és Belaruszból származik. Az acélárak az elmúlt két évben a megnövekedett energia költségek, az érc, a kokszszén és a vashulladék nyersanyagok piacán kialakult árharc, valamint a megnövekedett szállítási díjak miatt már a világjárvány miatt történelmi csúcsot értek el. Az árnövekedést jól érzékelteti, hogy 2021 őszéhez képest az építőiparban használt acélháló ára 72 százalékkal emelkedett, míg a betonacél 46 százalékkal lett drágább.
A szépnek nem mondható, viszont ipari és stratégiai szempontból annál fontosabb iparváros mára romokban hever.
Mintegy 15 ezer ukrán védte a várost – fele-fele arányban a reguláris hadsereg, valamint az ebbe integrált, ám meglehetősen önjáró Azov ezred katonái –, míg nagyjából 20 ezres volt az ostromló orosz csapatok létszáma. Orosz részről itt vannak a bevonult egységek mellett a két szeparatista államalakulat hadseregének katonái is, valamint az utcai harcokban tapasztalt és elszánt csecsenek, a »kadirovci«-k is. Igazi városi ostrom zajlott, annak minden szörnyűségével, az utcai harcokkal, és a folyamatos tüzérségi támadásokkal. A történet a végéhez közeledik.”
Nyitókép: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij