Macron, Le Pen és a francia centrális erőtér

2022. április 11. 8:38

Rajcsányi Gellért
Mandiner
A franciák leküldték a pályáról a hagyományos bal- és jobboldal pártjait, Macron és Le Pen pedig ismét összecsaphat az elnökségért.

Nyitókép: elnökválasztási térkép részlete a Europe Elect oldaláról

 

A vasárnapi francia választás egyszerre hozott papírformát, másrészt drámai változásokat a nyugat-európai nagyhatalom politikai életében.

Papírformát, mert Macron első fordulós kismértékű győzelme, valamint Macron és Le Pen második fordulóba jutása olyan fejlemény volt, amit régóta és pontosan mutattak a közvélemény-kutatók. De még az erre vonatkozó számadatok böngészése nélkül, a francia politika híreinek és folyamatainak követésével is már rég nyilvánvaló volt, hogy e két politikus és a mögöttük álló mozgalmak azok, akik Franciaország közéletét valóban formálni tudják.

Emmanuel Macron néhány éve jól felépített antréval és – korábbi szocialista kormányzati pozíciója ellenére – egy friss arc imázsával és lendületével robbant be a francia politikába. 2017-ben behúzta az elnökséget, majd néhány hétre rá gyorsan összerántott elnöki pártjával a kétfordulós parlamenti választáson is letarolta az országot, egypárti többséget szerezve. A nagy kérdés az volt, hogy Macron lendülete és támogatottsága kitart-e, hiszen

Franciahon jellemzője, hogy a nagy víziókkal érkező elnökök ágaskodó ambícióit rendre lenyesegeti a francia nép ellenállása,

avagy igen sok esetben a pőre népharag. Ez utóbbi sors várt Macronra is, hiszen a sárga mellényesek mozgalma és számos más szakszervezeti és egyéb ellenállás éveken át dacolt az elnök reformterveivel, Macron népszerűsége pedig alulról súrolta a francia bányászbékák ülepét, ha esetleg utóbbiak nem mentek el szintén sztrájkolni.

Macron viszont a hazai, borítékolható nehézségek mellett a világpolitikára vetette vigyázó szemeit, és Németországgal szemben a kifutó Merkel-korszakban, s pláne a most kezdődött, harmatos Scholz-kancellárság idején egyre nagyobb eréllyel és egyre nagyobb elfogadottsággal vette föl Európa vezetőjének szerepét. A macroni föllépés eredménye: biztos első hely az elnökválasztás első fordulójában, és ígéretes pozíciók a második forduló előtt –

Macron mögé máris elkezdett felsorakozni az össznépi nagykoalíció,

hogy régi francia hagyományként ismét megakadályozzák egy Le Pen esetleges elnökválasztási győzelmét.

Áll-áll tehát Macronnak a zászló, már csak azért is, mert úgy tűnik, nem csak egyszeri fellángolás volt az ő betörése a francia politikába. Új, centrista erő született vele és mögötte: mondhatni, Macron megalkotta a francia centrális erőteret, tőle balra és jobbra is többféle kisebb politikai mozgalommal, ahol a középen álló elnöknek csak arra kell vigyáznia, hogy jelentős kanyargások nélkül egyenesben tartsa hazája és hatalma hajóját, ezzel megőrizve a mérsékelt liberálisok, balosok és jobbosok felé egyaránt nyitott, az üzleti körök és a kis- és nagypolgárság által egyaránt támogatott politikáját.

A Notre-Dame vízköpői, háttérben az Eiffel-toronnyal Párizsban (Martin BUREAU / AFP)

 

Ha már Le Pen: Marine hozta a kötelezőt, és ő jutott be Macron mellett a második fordulóba, bár a szélsőbalos Mélenchon végül igencsak közelről lihegett a nyakába. A nagy kérdés, mint hosszú évek óta: képes-e egy Le Pen a francia választók többségét maga mögé állítani egy ki-ki helyzetben,

vagy amíg világ a világ, egy Le Pen soha nem kerülhet hatalomra,

és megragad az örök második pozíciójában.

Marine Le Pen mindent megtett, hogy a lehető legmérsékeltebb, legtöbb szavazót megszólító politikákat és üzeneteket képviseljen az elmúlt években úgy, hogy mozgalmának eredeti szavazóit is megőrizze. Ennek az eredménye a támogatottság lassú gyarapodása lett, miközben a radikálisabb Éric Zemmour jó nagy falatot hasított ki a táborából – eddig.

Bár egy alkalom kivételével eddig nem volt olyan közvélemény-kutatás, ami Le Pen végső győzelmét mutatta volna Macronnal szemben, és a Macron mögé besorolni képes koalíció sokszínűbbnek és számosabbnak tűnik, mint Le Pen tartalékai, a kutatások mégis meglehetősen szűk Macron-győzelmet jeleznek előre, ami nem tud teljességgel kizárni egy meglepetésszerű Marine-fordítást.

A francia választás legnagyobb tanulsága a hagyományos bal- és jobboldali néppártok alkonya. Katasztrofális eredményeket hozott nekik a vasárnap este: De Gaulle örököseinek pártja, a Republikánusok elnökjelöltje, Valérie Pécresse mindössze 4,79 százalékot szerzett,

ami csak arra volt elég, hogy a színtelen-szagtalan politikusnő rögtön bejelentse Macron támogatását

a második fordulóban. Gyakorlatilag létkérdések merülnek fel a gaullisták számára, akiknek maradék táborából egyrészt a polgári rétegeket megszólítani képes, technokrata-elitista Macron, másrészt a nemzeti politikát és identitáskérdéseket határozottabban képviselő Le Pen és Zemmour falatoznak kedélyesen. Kérdés, a Macronok és Le Penek fémjelezte korszakban hogyan van innen visszaút az elsorvadó középjobb számára.

A másik régi nagy erőről, Mitterrand egykori nagy hatalmú pártjáról, a szocialistákról nem is beszélve. Francois Hollande csetlő-botló elnöksége után öt évvel a szocialisták Anne Hidalgo párizsi polgármestert indították az elnökválasztáson – és teljesítményére még a katasztrofális jelző is gyenge: 1,74 százalékot szerzett a szocialista politikusnő. És ami még döbbenetesebb:

az általa nyolc éve polgármesterként vezetett Párizsban Anne Hidalgo 2,1 százalékot tudott összekaparni. 

Innen szép, nem hogy nyerni, hanem politikai erőként egyáltalán életben maradni.

Bár ilyen energiaárak mellett a francia szocialisták talán jobban is tennék, ha az utolsó szoci még ma reggel lekapcsolná a villanyt.

Összesen 34 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Gyurcsányék MINDENT rosszul csináltak, 2010-re a gazdaság romokban, a nemzeti vagyon tovább kótyavetyélve (ez a szoci-SZDSZ kormányok általános áldásos" tevékenysége) viszont HETI HETES. Nyugat lihegve kiszolgálva. Nem kellenek. A lényeg mindig a gazdaság, mert az mindennek az alapja. Volt egyszer egy magyar ipar, Budapest jelenlegi kedvenceinek kormányzása alatt vált füstté, NEM úgy, mint a környező volt szoci államokban, ott nem a régi urak tevékenykedtek felszámoló biztosokként.

Igen, ez nagyjából hihetetlen volt, h. É-Afrika, Közel-Kelet és Kelet után ránk is sor kerülhet.

Az emberben az élni akarás tartja a reményt, de ez most NAGYON rosszul néz ki. A nagy kérdés, h. Kína a tétlen kivárás, v. az aktivitás mellett dönt.

Az EU-nak nagyon úgy tűnik, NINCS a USA vezetésétől FÜGGETLEN vezetése, teljesen különböző geopolitikai helyzet és érdekek ellenére.

Minden még elviselhető napnak örülni kell. Ez a finn NATO tagság szintén egy Ukrajnáig működő helyzet felrúgása. Egyelőre NEM lehet látni a háború végét, az fog számítani.

"vagy amíg világ a világ, egy Le Pen soha nem kerülhet hatalomra"

Ez egy nagyon erős tényező, ezért kellett volna inkább Le Pennek visszalépnie az unokahúga, Marechal javára, és nem fordítva.

Persze. Mindegy, örüljünk minden itthon szinte békés napnak.

Fura, h. Ukrajna közel van, mégis szinte semmit nem lehet tudni arról, h. konkréten, napról napra mi történik. A Stiert nagyon tisztelem, el-elnézek a Moszkva tér blogra, bár az egyik fiam szerint ő meg Moszkva-elkötelezett, szóval minek.

Nem igazán lehet tudni, mi lesz. Talán jobb is. Nyilván ez az eddigi legveszélyesebb, mert noha valóban leginkább technikai a fejlődés, de az akkora, h. egészen új távlatokat nyitott meg. Mindegy, mondjuk, 100 évvel ezelőtt fiatalon meghalni valami egészen pimf betegségben sem lett volna nyerő.

Azért bízom abban, h. senki sem akar meghalni. Szerintem ki fog alakulni, nem kell ahhoz 4 év, 4 hónap is elég lesz. Szép lassan mindenki észhez tér, kialakul egy olyan egyértelmű katonai helyzet, ami kizárja az időhúzást.

A 4 év amerikai vágy és lázálom. Kivéve, ha az USA és Kína közösen akarna osztozni az orosz nyersanyag kincsen, de ez kitaláció.

Minden békés napot meg kell becsülni itthon és nagyon örülni, h. meggyőző erővel a békevágy győzött.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés