Villás nyelvek és világháborús retorika

2022. április 6. 22:25
Az oroszok és az ukránok is a legvadabb történelmi párhuzamokra építenek propagandájukban.

Veszprémy László Bernát írása a Mandiner hetilapban

***

„A háborúnak saját nyelve van” – jegyezte meg egy levelében a félkarú orosz–zsidó veterán, az 1904–1905-ös japán–orosz háború hőse, Ioszif Trumpeldor. A jelenleg zajló orosz–­ukrán háborúban, amely a történelemkedvelők számára oly ismerős településeken és területeken zajlik, ez kétségkívül a második világháború és a holokauszt nyelvezete.

Vlagyimir Putyin orosz elnök már mindjárt a háború indoklásában fő helyen említette Ukrajna nácitlanításának igényét – a szó a háború utáni Németországban zajló Entnazifizierung programra utalhat. A NATO jelenlegi és volt hangadói sem maradnak adósok, Donald Trump korábbi amerikai elnök volt ezen a téren a legmarkánsabb: szerinte ami Ukrajnában zajlik, az holokauszt. A történelmi párhuzamok végiggondolása furcsa helyzetet eredményez. Vlagyimir Putyin többször is méltatta Sztálint, felvállalva a Vörös Hadsereg emlékezetét is. 

Ha elfogadjuk a tételét, miszerint ő a náci Németországot legyőző szovjet hadsereg egyfajta képviselője, az sajátos szerepbe kényszerítené Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt: eszerint a zsidó politikus lenne a „Harmadik Birodalom” ura, ami nyilván tévedés. Az orosz propaganda mégis erre épít, felnagyítva az ukrán fegyveres erőkbe integrált neonáci Azov szervezet jelentőségét. Putyin hitlerezése – ami gyakori elem a nyugati lapokban – szintúgy sántít. Ez a Vörös Hadsereg emlékét felvállaló erőket helyezné a nácik szerepébe – szintúgy durva történelmi torzítás. 

A második világháborús retorikától láthatóan egyik fél sem tud elszakadni.
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés