Háború és béke – Mráz Ágoston Sámuel és Závecz Tibor vitáztak

2022. március 30. 12:19
Hogyan hat az orosz–ukrán konfliktus a választásra? Milyen következménye lenne egyik, illetve másik oldal számára a vereségnek? Mi várható a népszavazáson? Elemzői beszélgetés az esélyekről.

Baranya Róbert interjúja a Mandiner hetilapban.

Orbán Viktor március 15-én azt mondta: nem emlékszik, mikor álltak utoljára ilyen jól a csillagok választás előtt, az ellenfél a szétesés határán billeg. Márki-Zay Péter viszont nem zárja ki a baloldal kétharmados győzelmét sem. Ki jár közelebb a valósághoz a felmérések alapján?
Závecz Tibor: Ezek politikusi beszédek, a helyükön kell kezelni őket, a mi szakmánk más. Úgy gondolom, szoros verseny lesz. Egy héttel a választás előtt a kutatások a Fidesz nem jelentős, de érzékelhető listás előnyét mutatják. A kampányhajrá azonban hozhat fordulatokat, mindkét oldal igyekszik még erősíteni a billegő választókerületekben. Ha ez az ellenzéknek sikerül jobban, akkor az a mandátumszámban szoros eredményt hozhat, ellenkező esetben a jelenleg mértnél nagyobb győzelmet is elérhet a kormányoldal. Nem dőlhet hátra senki. Mindkét oldalnak szüksége van minden szavazójára. Kétharmadról viszont nincs értelme beszélni.
Mráz Ágoston Sámuel: A kutatók megpróbálják felmérni a valóságot, a politikusok pedig megpróbálják alakítani. S a kettőt nem is lehet élesen elválasztani: nekünk a politikusok által alakított valóságot kell kutatni. Egyetértek azzal, hogy ezek politikusi beszédek voltak, azzal a különbséggel, hogy Orbán Viktor erőt akart sugározni, ezért hangsúlyozta, hogyan áll a verseny, Márki-Zay Péter pedig el akarta takarni a bajt, az ellenzéki széthúzást, ezért próbált erőset mondani.

A csodafegyvernek hitt putyinista vád sem működik a kormány ellen” 

Az orosz–ukrán konfliktus kirobbanása átírta a kampányterveket. Melyik oldal kezelte jobban a helyzetet? Maga a háború, a két oldal reakciói változtattak-e a pártpreferenciákon?
Z. T.: Nehéz megítélni, egyrészt azért, mert nem volt példa még háborús pszichózis közben lezajló választási kampányra. Azt viszont nem állítom, hogy minden más téma háttérbe szorult, főleg választókerületi szinten. Ott a helyi ügyek jelentősége ugyanúgy megvan. Két narratívát látok. A kormányé – amit kezdetben stratégiai nyugalomként fogalmazott meg Orbán Viktor – a kívülállást célozza, vagyis hogy ne keveredjünk bele a háborúba. Ehhez kapcsolódik a béke megőrzésének gondolata. Erre van fogékonyság a választókban. Az ellenzék is a békét hangsúlyozza, de közben ugyanakkora erővel napirenden tartja, hogy Orbán Viktor utóbbi tizenkét éve az oroszokhoz való közeledésről szól. A miniszterelnök ebből próbál visszajönni, de nem igazán sikerül neki. Nincs könnyű helyzetben: a saját szavazóinak a magyar történelemben gyökerező oroszellenességét 2010 óta szimpátiává igyekezett alakítani, aztán most itt van a Vlagyimir Putyin által indított háború. Szavazói egy része tanácstalan, bizonytalan. Az ellenzék a kampányát kiegészíti az Európával való együttműködés hangsúlyozásával, a szövetségi védelmi rendszer Oroszországgal szembeni alternatívájával, ami szintén erőteljes hozzáadott érték, a választók többsége osztja az álláspontját.

Mindkét oldalnak szüksége van minden szavazójára” 

M. Á. S.: Az a néhány adat, amit Márki-Zay Péternek mutathattak a háború kitörésekor, rossz irányba vitte el őt, ezért mondhatott szamárságokat és a saját politikusi érdekével ellentétes mondatokat például a fegyverszállításról. De mindez nem csak egy malőr a részükről, összességében is hiányos a baloldal társadalomismerete. A magyarok ugyanis nem háborúpártiak. Ez az, amit Orbán Viktor a harmincnégy éves politikai tapasztalatával sokkal gyorsabban megértett. A miniszterelnök legalább egy-másfél hetes előnyre tett szert, mert ma már az ellenzék is a békéről beszél. A háború kampánymechanizmusra gyakorolt hatása nemcsak abban érezhető, hogy a háború mint téma fontos, hanem abban is, hogy az összes többi ügyet kiszorítja. Az ellenzék sikerének egyetlen eszköze az lenne, ha protesthangulatot tudna generálni a kormánnyal szemben. A háború mellé viszont nem tud olyan témákat napirendre venni, amelyek alkalmasak lennének erre. Polarizálni sem tud az ellenzék, hiszen az újdonsült békekövetelése már hetek óta kormányprogram. Sőt, a csodafegyvernek hitt putyinista vád sem működik a kormány ellen: ahogy a magyar társadalom pillanatok alatt átalakult az orosz elnökhöz fűződő viszonyában, úgy egy politikustól is azt várják, hogy az új helyzetben új válaszai legyenek. Több felmérés is azt mutatta, hogy a Fidesz-­táboron belül is megoszlanak a vélemények az oroszokkal való kapcsolatról.

Fotó: Mátrai Dávid

Z. T.: Van ilyen megosztottság a Fidesz-táboron belül, de elég régi a kohézió ahhoz, hogy ez ne okozzon jelentős törésvonalat. Ha viszont azt érzékelik, hogy nem elég erőteljes az elhatárolódás Putyintól és az oroszoktól, az a szavazótábor egy részében a választástól való távolmaradást idézheti elő. Ez azért fontos, mert egyik oldal sem engedheti meg magának, hogy bármennyi szavazója távol maradjon. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az Európai Tanács ülésén elmondott beszédében élére állította a problémát, és mivel ő ebben a pillanatban világpolitikai tényező, azt várnám, hogy a magyar miniszterelnök reagáljon. A reakciójának a tartalma nagyon fontos mindkét politikai erőnek. Ha Orbán Viktor megint nem fogalmaz egyértelműen, az az ellenzék kampányának tartalmat ad, megerősíti.
M. Á. S.: Én viszont úgy gondolom, hogy Orbán nem fog visszavágni Zelenszkijnek. Ez politikai provokáció volt az ukrán elnöktől, amire ráugrani és abból meccset kialakítani ellentétes mind a stratégiai nyugalom jelszavával, mind az ország érdekével. Zelenszkij egyébként a pápától a német kancellárig mindenkinek beszól, sajátos fogalmai vannak a segítségkérés módjáról.
Z. T.: De az a magyar miniszterelnök hendikepje, hogy számos ország állam-, kormányfője találkozik, beszél Zelenszkijjel, ő viszont úgy tekint rá, mintha nem is lenne politikai tényező. Megismétlem, szerintem reagálni kell az ukrán elnök megnyilvánulásaira.
M. Á. S.: Az osztrák parlament megtagadta Zelenszkij videóüzenetének közlését, és az osztrák kancellár sem gondolja, hogy részt kellene vennie ebben a politikai talk show-ban. Egyébként valóban nagy a kohézió a Fidesz táborában, de ez Orbán Viktor személyében nyilvánul meg. Sokféle szavazó van a táborban, de abban egyetértenek, hogy Orbánt akarják miniszterelnöknek. Ezért az oroszokkal kapcsolatos véleménykülönbség korábban is látszólagos volt, a Fidesz-szavazók elsősorban Orbán Viktor kormányzóképességében és tehetségében bíznak.

Az embereket már az is foglalkoztatja, mi lesz a gazdasági hatásokkal, az elszabadult árakkal. Épp a Závecz Research mérte, hogy a választók többsége szerint gazdasági válság van, a teljes népesség több mint fele szerint a magyar állam válságos pénzügyi helyzetbe került. Ez mekkora veszélyt jelent a kormányzó pártnak?
Z. T.: Ez egy érzet, az emberek hétköznapi tapasztalatának kivetítése a gazdaság teljes állapotára. A választó az alapján detektálja a gazdasági folyamatokat, hogy mit érez a hétköznapokban. Ebben a tekintetben ez egy spirál. A kormányzati támogatásokat nagyon pozitívan értékelték a választók, de párhuzamosan megérkezett az inflációnak egy olyan üteme, amit hozzá kell számítani ehhez a bevételhez. Ebben a köztes állapotban vannak a választók, és a felmérés alapján úgy érzik, hogy ez rossz pénzügyi helyzet. Fontos a jövő is, hiszen jönnek a hírek, hogy milyen hatásai lehetnek a háborúnak. Ezzel a mindenkori ellenzék tud kezdeni valamit, a mindenkori kormány pedig próbálja jelentékteleníteni a narratívát. Szerintem ez a téma is bejön a képbe az utolsó héten.
M. Á. S.: Jelenleg az infláció gazdaságilag nagyobb kockázat, mint politikailag. Kellemetlen hatása tagadhatatlan, de a háború megakadályozta, hogy az ellenzék a kormányra hárítsa a felelősséget miatta. S mivel a kormány az ellenzék előtt lépett az inflációs hatások mérséklésében, utóbbi nem tud poli­tikai tőkét kovácsolni az áremelkedésből. De ismét­lem: az egész nem is a kampány szempontjából fontos már, hanem a makrogazdaság miatt. A nagyobb infláció mellett nehezebb a gazdasági növekedés ösztönzése is. A kormányoldal az előző két választáson harcos retorikát – az ellenzék szerint gyűlöletkampányt – folytatott, arra helyezve a hangsúlyt, hogy mitől kell megvédeni az országot, a jövőnket. Most is hasonló kampány kezdődött, de a háború felülírta, a kormány most békepártiságot hirdet. Ez hogyan csapódik le a választókban?
M. Á. S.: Az úgynevezett gyűlöletkampány polarizációs kampány, ahol az éles különbségeket domborítják ki a felek. Az a helyzet viszont, amelyben mind a két oldal azon verseng, hogy ki tudja jobban garantálni a békét, nem kedvez a polarizációnak. Sok tekintetben, így nyelvpolitikai szempontból is más lett ez a kampány, mint a 2014-es és a 2018-as. Jelenleg kiemelt szerepük és hatásuk van a miniszterelnök-jelölteknek, ami nem kedvez az ellenzéknek.
Z. T.: Sok minden közrejátszik abban, hogyan választanak az emberek, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy milyen a kampány, és milyen ígéretekkel töltik meg. Valami alternatívát, pozitívumot is fel kell mutatniuk a feleknek. Az ellenzéknek azt, hogy milyen más típusú országot gondol. A pártok a témákat is próbálják hierarchizálni és megmutatni a kompetenciaképességüket. A Fidesz oldalán ezt Orbán Viktor személyével demonstrálják. Meglepő módon most sokkal kevesebb arc van Orbán Viktor mögött, mint korábban. A korábbi kampányokban az egyes társadalmi rétegeknek megvoltak a kijelölt politikusai, most ez leegyszerűsödött, Orbán Viktor a kampány centruma. Az ellenzék részben azt választotta, hogy Márki-Zay Péter kormányzási kompetenciáját építi fel, részben pedig a szakpolitikákhoz rendelt személyeket, akik elmondják az üzeneteket. Tehát nem egy személyre épít. Az ellenzék jól tette, hogy megmutatta sokszínűségét, és nem mindent Márki-Zay Péternek kell elmondania.

Nyitókép: Mátrai Dávid

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés