Se katonákat, se fegyvereket nem küldünk Ukrajnába – Gulyás Gergely a Mandinernek

Kereki Gergő interjúja a Mandiner hetilapban.

Február 24-én hajnalban összedőlt a kormány keleti nyitási politikája?
Semmiképpen. Amikor a kormány meghirdette a keleti nyitás politikáját, az a felismerés vezette, hogy akár tetszik nekünk, akár nem, a 21. század­ban sokkal inkább a Kelet, mint a Nyugat lesz meghatározó. Lehet ezen szomorkodni, filozofálni vagy örülni, de ettől még ha megnézzük a Kelet részesedését a világgazdaságban, valamint az ezzel kapcsolatos prognózisokat, könnyű belátni, hogy Kína – gazdasági teljesítményét tekintve – valószínűleg még ebben az évtizedben meg fogja előzni az Egyesült Államokat. A behozhatatlan demográfiai előny részben a globalizáció következményeként gazdasági fölénnyé válik. Mindaz, ami az elmúlt bő évtizedben történt, visszaigazolta a keleti nyitás politikáját. Oroszország pedig ennek a Keletnek egy szereplője. Az orosz–magyar viszony a rendszerváltozás után sosem szerelmi kapcsolat volt, hanem kölcsönös érdekeken alapuló partnerség. Mivel az Oroszországból érkező nyersanyagnak pillanatnyilag nincs alternatívája Magyarországon és az Európai Unió jó néhány országában, most is az az érdekünk, hogy a kapcsolatnak ez a része fennmaradjon.

Márki-Zay Péter, a baloldal miniszterelnök-jelöltje bejelentette, ha a NATO úgy dönt, akkor fegyvereket és katonákat is küldene Ukrajnába. Ha születik ilyen döntés, mit lép a kormány?
A kormánynak az a határozott álláspontja, hogy Magyarországnak ki kell maradnia ebből a háborúból. Ezzel ellentétes, amit Márki-Zay Péter és a baloldal számtalan meghatározó politikusa egymással versengve mond. Mindegy, hogy ki kéri, se katonákat, se fegyvereket nem küldünk Ukrajnába.

A NATO kérhet ilyet?
Kérhet, de nem kötelezhet rá. Ha NATO-országot támadnak meg, akkor a NATO valamennyi tagja köteles megvédeni a megtámadott tagállamot, de mivel Ukrajna nem tagja a szervezetnek, ilyen kötelezettség nem áll fenn. A baloldal ennek ellenére deklarálta, hogy egy ilyen kérésre igennel válaszolna. Mi határozottan nemet mondunk.

Magyarország tud ebben a háborúban semleges maradni? A NATO tagjai vagyunk, amely noha katonát nem küld, láthatóan Ukrajna oldalára állt a konfliktusban.
Magyarország érdeke az, hogy béke legyen, mert ez az alapja minden fejlődésnek, ez jelent biztonságot az országnak és védelmet a magyar gazdaságnak. Hazánk az Európai Unió és a NATO tagjaként az uniós tagállamokkal közösen ítélte el, hogy Orosz­ország megtámadta Ukrajnát. Ez a támadás szemben áll a nemzetközi joggal, és megsérti a budapesti megállapodást is (1994. december 5. – a szerk.), amely Ukrajna területi épségét volt hivatott garantálni, és amelyet Oroszország is aláírt.

A baloldal szerint a kormány nem ítéli el elég határozottan az orosz támadást.
Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezzel pedig egyértelműen megsértette a nemzetközi jogot. Ez nem kérdés. A magyar kormány álláspontja az, hogy humanitárius segítséget küldünk, ahogy tettük és tesszük is folyamatosan, több milliárd forint értékben. Első biztonságos országként gondoskodunk a menekültekről, hiszen csaknem félmillió ember érkezett, haladt már át vagy talált menedéket Magyarországon, és köztük értelemszerűen nemcsak kárpátaljai magyarok, hanem ukránok is vannak. Gondoskodunk róluk, segítünk nekik. De semmilyen körülmények között nem akarunk belesodródni a háborúba, ezért nem küldünk katonákat és fegyvereket. A baloldal miniszterelnök-jelöltje és a baloldali koalíciót alkotó pártok vezetői közül többen is úgy nyilatkoztak, hogy fegyvert, illetve katonákat kellene küldeni, magyarul részt kellene venni a háborúban. A nézetkülönbség itt áll fenn, nem ott, hogy amit Oroszország tett, az minek minősül.

Hogyan írhatja át az orosz agresszió a magyar–orosz kapcsolatokat?
A háború nyilvánvalóan kárt okoz a magyar–orosz gazdasági kapcsolatokban is, hiszen elfogadtuk az Európai Unió által javasolt szankciókat. Ugyanakkor sikerült megakadályoznunk, hogy azok a nyersanyagszállításra is kiterjedjenek. Magyarország önhibáján kívül függ az orosz gáztól. A második világháború végén és után nem mi, hanem a Nyugat gondolta úgy, hogy nekünk megfelel a szovjet érdekszféra, az elmúlt harminc évben pedig valamennyi magyar kormány támogatta a diverzifikáció célkitűzését. A helyzet Közép-Európában mégsem változott, Magyarország is olyan mértékben függ az orosz gáztól, hogy nélküle a gazdaság működése, a rezsicsökkentés és általánosságban elegendő nyersanyag sem biztosítható.

Az ukrán nagykövet szerint semmilyen Paks II.-, gázügy vagy rezsicsökkentés nem igazolhatja ártatlan gyermekek halálát, önök mégis az energetikai szankciók ellen vannak. Meddig tartható ez az álláspont?
Az uniós tagállamok többsége is velünk ért egyet. Egy háborúban álló ország nagykövetének véleményét mindig megértéssel kell kezelni, de pillanatnyilag az orosz gázszállítás és Ukrajna megtámadása között nem látunk összefüggést. A Krím orosz annexiója után bevezetett szankciós politika éppen azzal bukott meg a leglátványosabban, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Nem értük el vele, amit akartunk, az oroszok láthatóan nem hátráltak meg.

Akkor mit kellene tenni a szankciók helyett?
Mindent, amit a békéért Európa megtehet. Ebben a háborús helyzetben az unió egysége kiemelten fontos, ezért bár a szankciós politikát általánosságban tévesnek tartjuk, az energetikai, nyersanyagot érintő szankciókat leszámítva nem vétózzuk meg a szankciós döntéseket.

Tévesnek tartják a szankciókat, de mi más eszköze van az EU-nak az oroszok megfékezésére, ha nem a gazdasági büntetőintézkedések?
Az Európai Uniónak a kínaiakkal és az amerikaiak­kal közösen mindent meg kell tennie a békéért, hogy mielőbb valódi megegyezés esélyét kínáló béketárgyalások kezdődjenek, ahol az EU-nak is képviseltetnie kell magát.

Abban lehet bízni, hogy Vlagyimir Putyin be fogja tartani a vele kötött megállapodásokat?
A nemzetközi jog betartása és betartatása mindig is erő kérdése volt, nemcsak Oroszország, hanem más országok esetében is. A magyar miniszterelnök volt az első, aki tíz évvel ezelőtt közös európai haderő felállítására tett javaslatot. Most, amikor Európa önvédelmi képességeit felmérjük, látjuk, hogy mennyire híján vagyunk ennek. Az sem véletlen, hogy ma már a pacifizmust a korábban egyetlen helyes politikai irányvonalnak tartó német kormánykoalíció pártjai is arról beszélnek, hogy Német­országnak fegyverkeznie kell.

Ehhez képest az Európai Unió több politikusa, például Frans Timmermans bizottsági alelnök és Josep Borrell főképviselő azt mondta, Európának függetlenednie kell az orosz gáztól. Ehhez szerintük áldozatokat kell hozni lakossági szinten is, például úgy, hogy az európai polgárok lejjebb tekerik a fűtést. 
Azt javaslom Borrell és Timmermans biztos uraknak, hogy tekerjék lejjebb ők a fűtést.

A magyar kormány nem fél attól, hogy uniós nyomásra végül ezeket az energetikai szankciókat is alkalmaznia kell?
A józan ész erősebb.

A Paks II.-t például mennyire veszélyezteti a háború?
A jelenlegi szankciók nem érintik.

Ha szankciókat alkalmazunk, nem annak kell fájjon, aki büntetni akar, hanem annak, akit büntetni akarunk”

Aszódi Attila korábbi paksi bővítésért felelős államtitkár szerint mivel az orosz csapatok katonai támadást intéztek Ukrajna második legnagyobb atomerőműve ellen, a várható szankciók és a morális aggályok miatt kérdéses, hogyan lehet tovább folytatni a paksi beruházást. Hogyan lehet?
Van egy uniós szankciós politika, amely nem érinti az atomenergia területét. Magyarország véleménye az, hogy erre a területre a szankciós politikának nem szabad kiterjednie.

Lehet oroszok nélkül folytatni a projektet? Van B terv?
Ahogy más területeken, itt is vannak műszaki, technológiai adottságok. Ha az atomerőmű blokkjait egységként akarjuk kezelni, akkor azt csak orosz technológiával lehet működtetni. A Mol példája is hasonló, a cég finomítóiban is csak orosz kőolajat lehet finomítani. Európa a hidegháború után elfogadta, hogy a hozzánk földrajzilag legközelebb fekvő olajmezők, gázbeszerzési lehetőségek Oroszországban vannak, így onnan szerezzük be az olajat és a gázt. Nem épültek ki olyan alternatív csatornák, amelyek képesek lennének ezeket helyettesíteni. Illetve ami kiépült, mint az Északi Áramlat 2., az is Oroszországból tud szállítani. Amikor szankciókról beszélünk, alapvető tévedés azt gondolni, hogy akkor vagyunk jó európaiak, ha nekünk fájnak az intézkedések. Ezzel a buta és életidegen gondolkodásmóddal ma már csak Brüsszelben lehet karriert csinálni. Ha szankciókat alkalmazunk, nem annak kell fájjon, aki büntetni akar, hanem annak, akit büntetni akarunk.

Magyar–lengyel kapcsolat. „A történelem legrosszabb magyar–lengyel viszonya jöhet” – ezt Artur Balázs, Magyarország utóbbi hetekben lemondott szczecini tiszteletbeli konzulja mondta a Putyinhoz fűződő viszonyuk hatásáról. Mit gondol erről?
Tévedés. A lengyel–magyar viszony már középtávon is a legszebb reményekre jogosít fel bennünket. Az Oroszországgal kapcsolatos nézetkülönbségek nem újak, és nem is csak Magyarország és Lengyelország között állnak fenn, gondoljunk csak a csehek vagy a szlovákok álláspontjára. Magyarország és Lengyelország világnézete, társadalomfelfogása, a két kormány baráti viszonya erősebb, mint az orosz szankciók kérdésében fennálló, egyébként valóban jelentős nézetkülönbségek.

Kormányközi vagy pártközi szinten érkezett jelzés arról, hogy a lengyelek más testtartást várnának tőlünk?
Rendszeres és közvetlen a kapcsolat a magyar és a lengyel miniszterelnök között, ismerik egymás álláspontját, és mindkét fél tiszteletben is tartja.

Janez Janša szlovén, Mateusz Morawiecki lengyel és a Petr Fiala cseh miniszterelnök is elutazott Kijevbe, sokan felteszik a kérdést, a magyar miniszterelnök miért nem.
Magyarország nem akar fegyvert szállítani Ukrajnának. Az ott megjelent három miniszterelnök kormánya készen áll erre, hazánk viszont nem.

Gyakran hivatkozik nemzeti szuverenitásra a kormányzat. Az egyik fő kritikájuk az Európai Unió jelenlegi működésével szemben éppen az, hogy Brüsszel lopakodó módon hatásköröket próbál elvonni a tagállamoktól. Sokakban viszont az a benyomás alakult ki, hogy a kormányzat csak a Nyugattól félti a magyar szuverenitást. A kínai és orosz hitelekből megvalósuló beruházások hogyan egyeztethetők össze az önrendelkezéssel, a 2010-ben megkezdett gazdasági szabadságharc ügyével, amelynek épp az volt a lényege, hogy mérsékeljük az ország külföldi kitettségét?
Az ilyen benyomások ténybelileg téves alapokon állnak. Befektetőbarát üzleti környezetet hoztunk létre, mindenkivel örömmel tárgyalunk beruházásokról. Ez éppúgy igaz a német, brit vagy amerikai cégekre, mint a kínai vagy dél-koreai vállalatokra. Utóbbiak egyébként tavalyelőtt a legnagyobb beruházók voltak Magyarországon. Ilyen szempontból minden olyan vállalkozást örömmel várunk, amely hozzájárul a magyar gazdaság megerősödéséhez, a magasabb fizetésekhez. Az amerikai beruházások mértéke szintén évről évre rekordot dönt. A vállalkozóbarát politikánk független attól, hogy a vállalkozás nyugati vagy keleti. A németekkel fennálló gazdasági kapcsolataink is évek óta kiválók, annak pedig csak örülhetünk, hogy ma már Dél-Koreához, Japánhoz, Kínához és másokhoz is egyre több szálon kötődünk gazdaságilag. A magyar gazdaság exportvezérelt, érdekünk, hogy a külföldi tőke nagy hozzáadott értékkel jelenjen meg Magyarországon, fejlesztéseket hozzon, munkahelyeket teremtsen.

Csak kereskedünk az oroszokkal és a kínaiakkal, vagy társadalomszervezési módszereket, ideológiát, hatalomtechnikát is importálunk tőlük?
Utóbbi föl sem merül. De a társadalom értékvilágának ideológiai átalakítását látva Nyugat-Európától is jobb a társadalmi változások terén távolságot tartani.

Miért?
Meg kell nézni, mi történik a nyugat-európai társadalmakkal. Mi a migrációra és a genderpropagandára is határozottan nemet mondtunk. Más területen érdemes Nyugat-Európától tanulni, hogy azt a produktivitást, technológiai fejlettséget és életszínvonalat mielőbb el tudjuk érni, emiatt a szoros gazdasági együttműködés is érdekünk, de attól Isten óvjon minket, hogy hasonló társadalmi folyamatok játszódjanak le Magyarországon.

Miben más a „magyar társadalmi modell” a nyugatihoz és a keletihez képest?
Leginkább abban, hogy nem máshoz igazodva akarjuk eldönteni, hogy mi a jó nekünk, hanem meghatározzuk, mi a nemzeti érdek, és ennek megfelelően járunk el. Egyértelmű a nemzetpolitikánk: bevezettük a kettős állampolgárságot, több mint egymillió új állampolgárral gazdagodtunk. Világos a családpolitikánk: célja, hogy anyagilag ne jelentsen nehézséget a családoknak a gyermekvállalás. Racionális gazdasági kapcsolatokra törekszünk valamennyi országgal, amely képes nálunk befektetni és munkahelyeket teremteni. Fejlesztjük a magyar haderőt. Bevezettük a rezsicsökkentést, így a háztartások megfizethető áron jutnak energiához. Lojális tagjai vagyunk az EU-nak és a NATO-nak, de klubtagként jogunk van beleszólni a klub szabályaiba is.

A gazdaságpolitika kapcsán nemcsak a baloldal, hanem Matolcsy György is fogalmazott meg bírálatot az utóbbi időszakban. Kritizálta a korábbi évekhez képest magasabb hiánycélt, valamint a növekvő államadósságot. Szerinte ez kockázatokkal jár. Mit gondol a jegybankelnök mondatairól?
A jegybankelnök elismerő mondatokat és kritikákat is megfogalmaz a gazdaságpolitikával kapcsolatban. Az ellenzékre ez nem jellemző. A koronavírus­járvány okozta gazdasági recesszió hatására az államadósság tavalyelőtt a világon mindenhol megnőtt, a múlt évben viszont Magyarországon már csökkent, és a rendszerváltozás óta megközelítőleg sem tudtunk olyan gazdasági növekedést elérni, mint tavaly, amikor 7,1 százalékkal bővült a gazdaság. Ez magáért beszél. Ami pedig a hiánycsökkentést illeti: decemberben meghoztuk az ehhez szükséges intézkedéseket, ennek megfelelően csökkentettük 5,9-ről 4,9 százalékra a 2022-es hiánycélt. Az építő kritikák meghallgatására nyitottak vagyunk; ez is jó példa arra, hogy meg is fogadjuk őket.

Családi adó-visszatérítés, a hitelmoratórium meghosszabbítása, 25 év alattiak szja-mentessége, nyugdíjprémium, tizenharmadik havi nyugdíj, 200 ezres minimálbér. A polgári kormányok korábban büszkén hirdették, hogy nem terveznek választási költségvetést, az ellenzék választási osztogatásnak tartja ezeket az intézkedéseket. Mennyire fenntarthatók?
Olyan intézkedéseket nem hoztunk, amelyek nem fenntarthatók. A tizenharmadik havi nyugdíj vissza­vezetéséről másfél éve döntöttünk. Gazdaság­politikánk eredményei lehetővé tették, hogy amit a baloldal elvett, a jobboldali kormány visszaadja. A családtámogatási rendszerre 1998 óta mindig nagy hangsúlyt helyeztek a polgári kormányok. A családok tavaly befizetett személyi jövedelemadójának visszafizetését az tette lehetővé, hogy 5,5 százalék feletti gazdasági növekedést értünk el. A 2002 utáni baloldali osztogatások mögött sosem állt valós gazdasági teljesítmény. Amikor olyan intézkedéseket hozunk, amelyekből a családok részesednek, amögött mindig az emberek munkájának eredménye áll.

Lojális tagjai vagyunk az EU-nak és a NATO-nak, de klubtagként jogunk van beleszólni a klub szabályaiba is”

Lesz megszorítás a választás után?
Megszorítástól csak akkor kell tartani, ha a baloldal kerül kormányra. Sokszor megszenvedett tapasztalat, hogy ha ők kerülnek hatalomra, az mindig megszorításokkal jár. Eddig két választást nyertünk kormányról, egyik után sem voltak megszorítások. Bár az orosz–ukrán háborúnak van gazdasági kockázata, egyelőre a költségvetési egyensúlyhoz való visszatérés a járvány után Magyarországon gyorsabb az unió átlagánál. Meglepődve olvasom, hogy politikusok és elemzők arról értekeznek, milyen nehéz lesz a következő négy év. Szeretnék mindenkit megnyugtatni: a mögöttünk hagyott négy év volt iszonyatosan nehéz. 2020 februárja óta a koronavírus határozta meg az életünket, majd amikor épp kezdtünk a járványból kikecmeregni, a szomszédunkban kitört a háború. Ennél csak könnyebb négy évünk lehet.

Április 3-án négy gyermekvédelmi kérdésben is népszavazást tartunk. A baloldal szerint a kormányzati álláspont hitelességét aláássa Kaleta Gábor és Szájer József ügye. Mit gondol?
Ez teljes félreértése a helyzetnek. Kaleta-ügyben sose értettem a baloldal érveit, hiszen Kaleta Gábor már 2002 és 2010 között, a baloldali kormányok alatt diplomataként dolgozott. A kormány világos álláspontja az, hogy a gyermekek szexuális nevelése, felvilágosítása a szülőkre tartozik. Aki ezzel egyetért, voksoljon a népszavazáson négyszer nemmel. Ha valaki figyelemmel kíséri az utóbbi évek nyugat-európai folyamatait és néhány, ma még nem átütő erejűnek tűnő, ám annál veszélyesebb magyarországi kísérletet, láthatja, hogy a veszély nálunk is itt kopogtat az ajtón. A németek már olyan kormányprogramot fogadtak el, amely 14 éves kor felett a gyermekek jogává tenné, hogy a szülők beleegyezése nélkül átírassák okmányaikat fiúról lányra vagy lányról fiúra. Aki úgy gondolja, hogy ez normális, az nyugodtan tépje össze a szavazólapot, vagy szavazzon igennel. Aki viszont úgy gondolja, hogy ezeket a jelenségeket addig kell elfojtani, amíg még nem burjánzottak el, az voksoljon négy nemmel.

Mit szól azokhoz a kritikákhoz, miszerint az értelmiség kifarolt a kormánypárt mögül? Említhetem a Fidesz korábbi miniszterelnök-jelöltjét, Bod Péter Ákost vagy korábbi nagykövetét, Jeszenszky Gézát. Ők ma már mind a párt politikájának hangos kritikusai. A Békemenet élén pedig Gáspár Győző vonul. Mindent átír a választási matek?
Épp fordított folyamatot látok. Azok közül, akiket felsorolt, nem tudok olyat, aki 2018 után fordult volna szembe a jobboldallal, akár Bod Péter Ákosról, akár Jeszenszky Gézáról beszélünk. Az utóbbi négy évben a keresztény-konzervatív politika támogatottsága az értelmiség körében megerősödött Magyarországon. Akik ma ellenünk vannak, már 2018-ban is ellenünk voltak. Márki-Zay Péter elmondta a saját táboráról, hogy abban a kommunisták és fasiszták mellett a liberálisoknak és a konzervatívoknak is lehet helyük. Ha a felsoroltak abban a közegben jobban érzik magukat, ne vitassuk el tőlük ezt a jogot.

Azt mondja, erősödött a magyar konzervatív oldal szellemi hátországa. Ez miben nyilvánul meg?
A Professzorok Batthyány Körének március elején kiadott nyilatkozata például egyértelmű kiállás a kormányzat mögött. Az akadémiáink – mind a tudományos, mind a művészeti – vezetői is vállaltan konzervatív emberek. A kifejezetten sikeres egyetemi modellváltás is erősíti és még inkább erősíteni fogja azt a meggyőződést, hogy a tudomány világa akkor élvez kiemelt figyelmet és bővülő forrásokat, ha polgári kormánya van az országnak.

Noha a baloldal miniszterelnök-jelöltje Márki-Zay Péter lett, önök rendre arról beszélnek, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon akar visszajönni a hatalomba. Jobboldali körökben is gyakori kérdés következik: ha ennyi a baj Gyurcsánnyal, miért nem számoltatta el a Fidesz 2010 után?
Az állításunk igaz: Gyurcsányék akarnak visszatérni a hatalomba. Márki-Zay Péternek még arra sem volt ereje, hogy egy ötfős frakciót maga mögé szervezzen, Gyurcsány Ferenc pedig a legerősebb baloldali párt vezetője lesz a parlamentben. Ez rideg, matematikai ténykérdés. Ami pedig Gyurcsány Ferenc felelősségét illeti a 2004 és 2009 közötti kormányzását illetően: én is azok közé tartozom, akik úgy gondolják, ez a felelősség nem csupán morális és politikai, hanem büntetőjogi is kellett volna legyen. Magyarország harminckét éve jogállam, ahol vádat nem a kormány emel, ítéleteket nem a kormány hoz, az az igazság­szolgáltatás feladata. Az pedig ennyire volt képes. Kövér Lászlóval értek egyet: 2010-ben annyira volt erős a jogállam és az igazságszolgáltatás Magyar­országon, amennyire volt elszámoltatás.

A baloldal viszont már most megígérte, ha nyer, el fogja számoltatni önöket. Perekkel és börtönnel fenyeget. Mit gondol, van mitől tartaniuk?
Semmitől nem kell tartanunk. A mögöttünk hagyott bő évtized kormányzati eredményei megállnak önmagukban. Gyurcsányék kormányzása után az államcsőd, a felperzselt föld maradt, ma viszont minden adott ahhoz, hogy olyan jövőnk legyen, amilyet a legtöbb magyar ember elképzelt magának. Ez a legfontosabb. A jogszabályokat pedig mindenkinek be kell tartania. Ez nem politikai, hanem személyes felelősség kérdése. Bár a baloldal ellenzékben van, néhány önkormányzati tisztséget elnyert 2019-ben. Ezeket a helyhatóságokat nézve pedig éppen azt látjuk, hogy ott ütötte fel a fejét a korrupció, ahol a baloldal hatalomra jutott. Elég csak Bajnai Gordont idézni, aki a Fővárosi Önkormányzat jutalékos rendszeréről beszélt, vagy kitérhetnénk a zuglói parkolási botrányra is, ahol a kerület baloldali polgármesterét és országgyűlési képviselőjét is meggyanúsította az ügyészség súlyos korrupciós bűncselekményekkel. Horváth Csaba azon a napon, amikor a gyanúsítás szerint több millió forint kenőpénzt vett át egy kávézóban, hazament és írt egy bejegyzést a Facebookon arról, hogy Tarlós István, Kocsis Máté és Láng Zsolt maffiamódszerekkel irányítja a fővárost. Ennyit a baloldali korrupciós vádak és a valóság viszonyáról. Abszurd.

Márki-Zay Péternek még arra sem volt ereje, hogy egy ötfős frakciót maga mögé szervezzen”

Ha visszatekint az elmúlt tizenkét év kormányzására, van hiányérzete?
Természetesen tizenkét év kormányzása nem lehet hibátlan, de a fő irányokat jól határoztuk meg a nemzetpolitikától a gazdaság- és társadalompolitikán át a haderőfejlesztésig.

Mit tippel, milyen eredmény fog születni két hét múlva? Száz mandátumot most aláírna?
Magyarországon a kormányzáshoz száz mandátum kell, és bármekkora győzelmet szívesen aláírok. Könnyebbség lenne persze, ha száz mandátumnál többet szereznénk, és erre nagyon jó esélyt is látok, de a győzelem a lényeg, a mértéke már ajándék.

 Nyitókép: Földházi Árpád