Gondolatok Trump beszéde kapcsán

2022. március 2. 10:01

Farkas Vajk

Donald Trump volt amerikai elnök szombaton felszólalt a Konzervatív politikai akció konferencián (CPAC), ahol lényegében politikai karrierje is kezdődött, és csaknem kétórás beszédben mondta el, mit gondol az Egyesült Államokról. Az interneten jó ideje terjednek különféle mémek, amelyekben Trump azt kérdezi: „Na, hiányzom már?” Szombaton egyértelmű volt, hogy nagyon sokaknak igen.

Merthogy a Joe Biden által vezetett baloldali kormány az elmúlt egy évben kudarcot kudarcra halmozott odahaza és külföldön egyaránt. Rég nem látott bűnözési hullám, romló gazdaság, az USA nemzetközi tekintélyének folyamatos megtépázása. Amiben „sikereket” ér el a demokrata kormányzat, az az erőszakos újbalos-újmarxista ideológiai térnyerés, a kritikai fajelmélet és a genderideológia kiskorúak közötti terjesztése, a nemzeti büszkeség és a család rombolása. Mindezzel pedig érthető módon az amerikai választópolgárok – nemcsak a konzervatívok, de a volt Biden-szavazók közül is sokan – elégedetlenek. És persze ott van az elnök személye is, akinek mentális állapotát illetően az amerikai lakosság jelentős részének vannak kétségei. Reményre ad okot a novemberi félidős választás, jó esély mutatkozik ugyanis arra, hogy republikánus többségű képviselőház alakul. Ebben a kontextusban hangzott el a volt elnök szombati beszéde, amely három témát érintett: az Egyesült Államok tekintélyét, a határvédelmet és a szülők jogainak védelmét. Mindhárom kérdés aktuális Európa és Magyarország számára is.

Donald Trump nem kerülhette meg Ukrajna témáját, és természetesen elítélte az orosz inváziót. A tőle megszokott „szerénységgel” arra emlékeztetett, hogy a 21. században ő volt az egyetlen olyan amerikai elnök, aki alatt Vlagyimir Putyin nem indított támadást más ország ellen. Trump szerint nem az a gond, hogy Putyin okos, hanem hogy a nyugati vezetők, beleértve az amerikai elnököt is, nem jó vezetők. Túl az amerikai politikai show-ban jól működő trumpi fordulatokon, van ebben igazság. A politikában, legyen az bel- vagy külpolitika, az egyik kulcsfogalom a percepció: mit gondol rólad a másik, milyen képet mutatsz a másik felé? A nyugati világ súlya, beleértve legnagyobb hatalmáét, az Egyesült Államokét is, folyamatosan csökken. Az előző adminisztráció el tudta érni, hogy ez kevésbé látszott: úgy gondolták, Trumppal nem érdemes ujjat húzni. Az USA nemzetközi tekintélye egy év alatt drámaian csökkent, aminek szimbóluma az afganisztáni kivonulás és az azt kísérő káosz, illetve Joe Biden személye is. Az a híres felvétel, amelyen Biden próbál felmenni az elnöki különgépre, de háromszor is megbotlik, ma az USA metaforája a világban. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a világ legnagyobbjának és legprofibbjának számító amerikai hadseregről az elmúlt év legfontosabb hírei a transzgender kérdésköréhez kötődtek, nos, akkor látható: ez nem olyan egyveleg, amely elrettentené Vlagyimir Putyint vagy Hszi Csin-pinget attól, hogy bárhol megkérdőjelezze a status quót, akár fegyveres erővel is.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés