„Nem voltak illúzióink, de ez még a trianoni megszégyenítésen is túltett. Nemcsak visszaállította a megcsonkított határokat, de újabb három falut elvett, Csehszlovákiának ítélt, »védhető hídfőnek« Pozsony számára. Kaptunk egy új szomszédot is, a Kárpátalját einstandoló Szovjetunió képében. Hogy szem előtt legyünk… A trianoni diktátummal ellentétben az elszakított magyarság már kisebbségvédelmi rendelkezéseket sem kapott. Churchillék kiszolgáltattak bennünket Sztálin kénye-kedvének. (Igaz, elrendelték a megszálló szovjet csapatok kivonását, de törődtek is azok az ilyesmivel – 1991-ig maradtak. Itteni kitartottjaikkal együtt.)
Érdekelt is bárkit a mi sorsunk… A magyar békeküldöttség egyetlen érvét sem vették figyelembe Párizsban, szerepünk csak megalázott aláíróként volt fontos. Azt hangsúlyozták, a fő szempont az európai jogrend biztosítása: a stabilitás és a biztonság garantálása a térségben.