Halálos áldozata is van az oroszországi plázában történt robbanásnak
Az orosz regionális kormányzó szerint a tüzet egy az orosz légvédelem által lelőtt ukrán drónból származó lezuhanó törmelék okozta.
Orbán Viktor deeszkalál: nem vesz tudomást arról, hogy egyesek szerint háború van, vagy legalábbis nagyon szeretnék, hogy legyen.
Óriási divat lett támadni Orbán Viktor moszkvai találkozását Vlagyimir Putyinnal, a jobboldal pedig hallgat róla. Úgy tesz, mintha sunnyogni kellene emiatt, mintha igaza lenne a kritikusoknak,
Nagyon rosszul teszi.
Uralkodó narratívává vált, hogy Orbán Viktor, a NATO hűtlen tagja destabilizálja saját katonai szövetségét azzal, hogy háború idején meglátogatja az ellenséget. Okos emberek tették magukévá ezt a teljesen fals álláspontot. Ezalatt természetesen nem az ellenzék értendő, az ugyanis nem azért kéri nyilatkozatban Orbán Viktort, hogy ha már egyszer kiment Moszkvába, már haza se jöjjön, mert okos, hanem mert ők Vlagyimir Putyin nevének hallatán ledobják a láncot és logikus gondolkodásra alkalmatlanná válnak. Rajtuk nem lehet segíteni.
De elfogadta például ezt a narratívát a keleti nyitással kapcsolatban egyébként logikusan gondolkodó Vona Gábor és az ATV Öt c. műsorának többi szereplője, akik kifejezetten alapos megfejtésekkel szoktak odaszúrni kormánynak is, ellenzéknek is. Vona a műsorban azt nyilatkozta, hogy a moszkvai út nem csak védhetetlen, de Orbán ráadásul nem is maga döntött róla, hanem parancsba kapta Kreml-béli gazdájától, hogy ahogy az Uniót évek óta destabilizálja, úgy destabilizálja már a NATO-t is egy kicsit, legyen szíves. Aztán ott van Rácz András kiváló Oroszország-szakértő, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa, aki a Válasz Online podcastjében fejtette ki, hogy a nyilvánosság számára elérhető információk alapján képtelen a lépést megérteni, ráerősítve arra a régi narratívára, hogy Orbán Viktort Vlagyimir Putyin „fogja” valamivel, hogy „a Kremlben tudnak valamit”.
Olybá tűnik, mintha mindazok, akik értetlen ellenkezéssel állnak Orbán moszkvai látogatásához, babitsi értelemben véve nem a sententiát vétenék el, hanem a picturát.
Mintha nevezett urak elhitték volna, hogy a NATO és Oroszország között bizonyosan háború van, lesz, készül. (Imminent, ahogy a háborús uszításban élenjáró amerikai sajtó szokta mondani, halálra idegesítve ezzel az ukránokat, akik ezt a szót nem tudják mire lefordítani.) És persze, teljesen logikus: háborúban csak az árulók járnak az ellenséghez látogatóba.
De tessék mondani: ki mondta, hogy háború van a NATO és Oroszország között? És ha nincs, miért kötelező hinni abban, hogy lesz, s ennek megfelelően is viselkedni?
Egy látogatásnál egyértelműbben nem lehet megüzenni sem Oroszországnak, sem a világnak, hogy Magyarország nem hisz a háborúban. Hogy Magyarország nem tekinti magát háborúban álló két fél egyikének, nem gondolja, hogy háború lesz,
Miközben az Egyesült Államok az amerikai sajtó lelkes csaholásának kíséretében hónapok óta mást sem tesz, csak eszkalál, és a Belarusszal közös, Kijevtől százhatvan kilométerre tartott hadgyakorlatával Oroszország is megteszi a magáét a feszültség fenntartásában, Orbán Viktor deeszkalál. Egy pillanatig sem vesz tudomást róla, hogy egyesek szerint háború van, vagy legalábbis nagyon szeretnék, hogy legyen – inkább elmegy szépen tárgyalni Putyinnal mondjuk a paksi építkezés régóta esedékes felpörgetéséről. (És közben leegyeztet mindent a NATO-főtitkárral, és meghívja a brit honvédelmi minisztert Benkő Tiborhoz, aki világossá teszi, hogy Magyarország jelen állás szerint meg tudja védeni magát, tehát nem kívánja további NATO-s fegyverek idetelepítésével eszkalálni a helyzetet. És tökéletes egyetértésre jut a brit miniszterrel abban, hogy Orbán moszkvai útja egyáltalán nem hiba, sőt.)
Aki egyetért azzal, hogy Magyarország érdeke az amerikai-orosz (nyomokban ukránokat is tartalmazó) konfliktusból minél inkább kimaradni, nem tarthatja árulásnak a Putyin-találkozót, ami jelen helyzetben tökéletesen pariban van egy Biden-találkozóval.
hogy Genfben a sok amerikai-orosz randevútól hotelszobát sem találni, talán nem tilos egy minden katonai kérdésről a NATO-val szorosan egyeztető, egyértelműen nyugati orientációjú ország vezetőjének sem Moszkvába utazni, s áttekinteni a szerteágazó magyar-orosz együttműködés folyó ügyeit.
Január 26-án olasz gazdasági delegáció járt Putyinnál, 21-én találkozott Genfben Anthony Blinken amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, miután 10-e óta folyamatos a külügyminiszter-helyettesi szintű egyeztetés, december 8-án járt Moszkvában a görög miniszterelnök, december 6-án meg Indiában Putyin. Ők bizonyára mind nem hallottak a NATO és Oroszország között zajló véres háborúról. Vagy mind árulásra készülnek, és akkor nagy bajban vagyunk.
Egy mai magyar vezetőnek van bőven megbeszélnivalója egy mai orosz vezetővel, és különben is – ha már a tengeren túl senki nem hajlandó mások bőrére menő fenyegetőzés helyett inkább deeszkalálni a helyzetet, egy Ukrajnával szomszédos NATO-tagország miniszterelnökének kötelessége békekövetként ormótlan betűkkel kiírni a világpolitika horizontjára:
és ha Magyarországon múlna, nem is lesz. Ha pedig nincs háború, akkor ugyan uszítsanak csak bátran az uszítók – tu, felix Hungaria, colloquere!
Fotó: MTI