Húsz százalékkal emelkedett az áram ára Németországban, harminccal a gázé, negyvennel a fűtőolajé. A zöldpárti gazdasági miniszter eközben még több szélkereket és napelemet építtetne.
Németország a világ harmadik legjobb országa, vagy legalábbis ezt hozta ki egy tavaly végzett amerikai felmérés. A felmérés szempontjai alapján egyébként csak Kanadában és Japánban kellemesebb élni, mint a szövetségi köztársaságban, ami azért elég hízelgően hangzik – bár kétségeink lehetnek a lista komolyan vehetőségéről, ha egy kicsit lejjebb görgetünk, és azt látjuk, hogy a lista szerint India, Brazilia, Egyiptom és Szaúd-Arábia is jobb hely, mint Magyarország, ami egyébként a nem túl megtisztelő 48. helyet érte el a rangsorban. Abban megegyezhetünk, hogy Németország alapjában véve egy kellemes hely, ahol lehet jól élni – igaz, ez a tél jóval stresszesebb a németek számára, mint az eddigiek.
Bizony, ismét az energiaárakról van szó, amik ismét rekordokat döntenek a szövetségi köztársaságban, a helyzet pedig annyira súlyos, hogy nem túlzás azt állítani, hogy egy komolyabb szociális válság fenyeget Európa egyik legjómódúbb országában. Hogyan lehetséges ez?
Az átlagos német lakossági fogyasztó számára az elmúlt hónapok az energiaárak folyamatos, lidércnyomásszerű emelkedéséről szóltak. A Die Welt összeállítása alapján
Az áram ára zsinórban ötször nőtt a németeknél 2021-ben, a gáz 29 százalékkal drágult meg. Még súlyosabb áremelkedés volt tapasztalható a fűtőolaj esetében is, a folyamat pedig 2022-re fordulva sem állt meg: Németországban továbbra is vágtáznak az energiaárak.
Az okok sejthetők. Ahogy világszerte enyhülnek a koronavírus miatt hozott korlátozások, az ipari és szolgáltató szektor energiaigénye megnövekszik, ami felnyomja az energiaárakat. A hirtelen megnövekedő energiakereslet kisebb-nagyobb zavarokat okoz az ellátási láncokban.
Ez néha egészen banális helyzetekhez vezet. A két ünnep között a holland gazdasági miniszter levélben fordult német kollégájához, Robert Habeckhez, hogy Németország legyen szíves és kezdjen valamit az energiaszükségletével, mert a megnövekedett német gázigény és a csúcsra járatott kitermelés miatt rendszeresek a földrengések a Groningen környéki gázmezőkön, ahonnan Németország most 1,1 milliárd köbméterrel több földgázt vásárolt, mint azt eredetileg tervezték.
S van egy kifejezetten Németországhoz köthető oka is a drágulásoknak, amiről a magyar médiában is sok szó esett: a megújuló energiaforrások kérdéses menettartása és az atomenergia elengedése. A nyálkás, felhős, hideg téli napok ismét elhozták azt, ami a német energiaszektornak minden évben fejfájást okoz:
a kevés napsütés miatt pedig a napelemek sem tudnak elég áramot termelni. Ezek kalkulálható nehézségek, és sokáig ki is lehetett őket egyensúlyozni a „hagyományos” erőművek működtetésével. Csakhogy 2021 végén újabb atomerőműveket állítottak le Németországban, így a napelemek és szélkerekek csökkent teljesítményének kiegyenlítése a még működő széntüzelésű erőművekre hárult. Ezeknél viszont nem megy egyik napról a másikra az áramfejlesztés volumenének megemelése, ami szintén hozzájárul az energiaárak rövid távú emelkedéséhez.
Az energiaárak ilyen mértékű növekedése a teljes németországi társadalom béketűrését és pénztárcáját próbára teszi, de a legsúlyosabban a legkevésbé tehetőseket érinti. A német statisztikai hivatal szerint az 1300 euró alatti havi jövedelemmel rendelkező háztartások költségeinek eddig is körülbelül tíz százalékát tették ki a rezsiszámlák, azonban ez a részarány várhatóan még tovább fog emelkedni.
Az állami segélyek indexálása ráadásul nem tudja felvenni a versenyt az energiaárak rohamos emelkedésével. A munkanélküli-segélyeket és más szociális juttatásokat szabályozó törvény (amit a köznyelvben egyszerűen csak Hartz-IV-ként, ritkábban ALG II-ként emlegetnek) értelmében a juttatásokat 2022 elején is indexálták az energiaárak és más tényezők alakulásának többé-kevésbé megfelelően, csakhogy a segélyek egyre kevésbé képesek fedezni a legszegényebbek rezsiköltségeit. A Hartz-IV-segély alapértéke idén 449 euróra emelkedett (2021-ben 446 euró volt); a Frankfurter Rundschau számításai szerint így matematikailag körülbelül 36 euró 50 centet költhetnének a segélyezettek a villanyszámla befizetésére – ami átlagosan 48 euróról szól az érintett háztartásokban.
persze nem csak a segélyezettek közül. Ez egyszerre vezethet ahhoz, hogy sok fogyasztónál a tél közepén kikapcsolják a gázt, és ahhoz, hogy a kevésbé stabil hátterű energiaszolgáltatók szép lassan csődbe mennek, tovább súlyosbítva az energiaválságot.
A decemberben hivatalba lépett balliberális kormánykoalíció (SPD–FDP–Zöldek; jelzőlámpa-koalíció) bizonyos tekintetben kész helyzet elé állítva vette át az ország irányítását. Bár az új kormánynak is bőven akadnak a realitástól igen távol álló energiapolitikai elképzelései, a jelenlegi, nagyon nehéz helyzetbe végső soron az eddig kormányzó nagykoalíció (CDU–SPD) kormányozta bele az országot.
A jelzőlámpa-koalíció mozgástere nagyon szűk, s nem csak politikai értelemben. Ugyan az egekben járó gázárak problémájára megoldást jelenthetne az elkészült Északi Áramlat-2 használatba vétele, ez egyrészt elég hosszú időbe telne, másrészt stratégiailag sem lenne vállalható, ahogy az Annalena Baerbock és Antony Blinken washingtoni találkozóján is világossá vált.
A kormány ezért – jobb híján – pénzosztást tervez: a Klara Geywitz (SPD; eddigi legkomolyabb politikai teljesítménye az, hogy nem választották meg pártelnökké) vezette építésügyi minisztérium egyszeri hozzájárulást fizetne a lakhatási támogatásban részesülőknek összesen 135 euró értékben,
A jelzőlámpa-koalíció emellett engedett a kilowattóránkénti áramárat terhelő, a megújuló energiaforrásokról szóló törvény értelmében kötelezően fizetendő hozzájárulás mértékéből is, amikből elméletileg további szélkerekek és napelemek építését finanszírozzák a lakossági fogyasztók. Nagy megkönnyebbülést persze senki nem fog érezni: eddig 6,5 eurócent volt a hozzájárulás kilowattóránként, 2022-től viszont már csak 3,723 cent. Nem szép ember a jelzőlámpa, de gavallér – mondhatnánk rosszmájúan.
Az ilyen, rendkívül nehéz helyzetekben persze jól jön, ha egy országnak kompetens vezetői vannak, akik nem félnek valami újjal előrukkolni, ha a helyzet megoldása így kívánja. Ebből a szempontból Németország kissé furcsa helyzetben van, hiszen az energiaügyekért is felelős gazdasági tárca élén egy filozófus, Robert Habeck áll, aki alatt a gazdasági minisztérium szép lassan egy klímaügyi szuperminisztériummá fog változni a tervek szerint.
Habeck filozófusként természetesen hozzászokott a nehéz, elvont kérdésekkel való megküzdéshez,
A mestertervet Habeck mindenesetre már bemutatta, újdonság pedig körülbelül annyi van benne, mint a Cobra 11 valamelyik kései évadában.
ezért minél többet kell beléjük fektetni. A tervek nagyratörők. 2030-ra Habeck miniszter azt szeretné elérni, hogy Németország évi körülbelül 750 terawattórányi áramigényéből legalább hatszázat a szélkerekek és napelemek fejlesztette áramból fedezzenek.
Ehhez persze rohamtempóban neki kell állni újabb szél- és naperőműveket építeni, amihez a gazdasági tárca azt látja szükségesnek, hogy az összes német tartományban új szélfarmok létesüljenek, méghozzá a tartományok területének két százalékán. A Habeck vezette minisztérium azt is szeretné elérni, hogy a jövő évtől kezdve mindenkinek kötelező legyen napelemeket telepítenie, aki tetőfelújítás mellett dönt, és ugyanez vonatkozna az új építésű ipari és kereskedelmi létesítményekre is – ahogy az a Zöldek vezette Baden-Württembergben már bevett gyakorlat.
Kutyaharapást tehát szőrével, ez lenne az új német kormány receptje az energiaválságra. Hogy hogyan és mikor térnek vissza a németországi energiaárak a normális tartományba, egyelőre nem tudható biztosan. Az viszont igen, hogy ha a dolgok a jelenlegi kerékvágásban haladnak tovább, az súlyos társadalmi válságot okoz majd Németországban.
A nyitóképen: a befagyott Spree Berlinben. Fotó: AFP
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Új javaslattal állt elő az Európai Bizottság elnöke.
Ráadásul mindenféle előzmény nélkül.
Korábban Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna nem érintett a robbantásokban, és javasolta, hogy elemezzék, kiknek lehetett érdeke egy ilyen támadás.
Sajtószabadság ukrán módra. Az indoklás szerint a magyar oldalak álhíreket terjesztettek az ukránok „terrorista tevékenységéről”, gúnyolták Ukrajna támogatását és kritizálták a szankciós politikát.
A Tisza politikusa lakossági fórumokra járt a fegyverével, ami még a volt baloldali honvédelmi miniszter szerint is szabálysértés.
