Évezredek a város fölött

2022. január 5. 12:30
Több ezer év emlékeit hordozza gyomrában és felszínén a Gellért-hegy: a Citadella és környéke nagyszabású felújítása előtt van miért számba venni értékeit.

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Egyidőben felröppent a hír, hogy a Gellért-hegyen terpeszkedő Citadellát elbontják a Szabadság-szoborral együtt. Mint mondták, előbbit az osztrák elnyomó hatalom építette 1849 után, utóbbit meg a kommunista 1947-ben, így inkább a szabadság és függetlenség hiányára emlékeztetnek. Hiba lett volna a bontás, hiszen mindkét építmény közel áll a magyar szívekhez, és fővárosunk világszerte ismert szimbóluma. Persze ildomos a környék rendezése, és új funkciók is kellenek, mondjuk azáltal, hogy a zárt erődöt végre megnyitják a közönség előtt.

Más okok is szólnak a bontás ellen. Az erőd sosem volt tényleges harci eszköz. Ágyúinak vaklövései a delet jelezték a városnak addig, amíg nem terjedtek el a köztéri és a karórák. Bár rövid ideig tényleg fenyegető volt, ám vele szemben Arany János A walesi bárdokja állt minden gond nélkül. A szobornak pedig hiába akart a megszálló Vörös Hadsereg, személyesen Vorosilov marsall jelentést adni („felszabadulás”), vagy a lumpen („sörnyitó”, „halat tart”), a legtöbbünk szerint ugyanis az alkotás a béke, vagy még inkább a békesség szobra. Merthogy a plebsz is alakítja a közgondolkodást, nemcsak a politika és az alkalmazott művészet. Ezért gyűlik össze évente az ország színe-java szívesen a hegy lábánál, s örül önfeledten együtt az államalapításnak és Szent István üzenetének.

A mostani felújítás három fő fejlesztést jelent: az erőd megnyitását és benne kiállítótér létrehozását, sikló építését, valamint a sétányok felújítását. A megelőző, néhány centiméteres mélységet érintő régészeti kutatás a hegy tetején különös eredménnyel zárult. Előkerült pár kelta kerámia­töredék, római érem, török akcse és Habsburg-pénz, valamint egy géppuskatalp az első világháború idejéből.

Különös, hogy még most is találni ilyeneket a picinyke területen, s mennyi arcára emlékeztetnek az országunknak. A hegy barlangjait az ősember lakta. A kelta és a római időkben az itt élők már révátkelőt és jól védhető települést láttak maguk körül. Majd itt szenvedett vértanúságot Gellért, az olasz hittérítő számos hitsorsosával együtt a pogánylázadás idején. II. András idejében már gyógyvizes kórház működött a hegy lábánál. Később szőlőt műveltek rajta, amiből jóféle vörös készült. Törökök, németek és rácok is lakták. S ne felejtsük, hogy itt találhatók a világ valamikori legkorszerűbb csillagdájának maradványai, a pálosok kolostora és egy lengyel kápolna.

Nyitókép: Shutterstock 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés