Mi nem az emberiséget, hanem a mellettünk álló embert szeretjük karácsonykor

„Az emberiséget nem lehet szeretni, hisz az emberiség nem ül le melléd a karácsonyi asztalhoz vacsorázni. De az emberiség sem szeret téged, hisz sosem állt ki melletted, ahogy most sem ölel át téged a karácsonyfa előtt. Azt az embert lehet csak és kizárólag valóban szeretni, aki melletted áll. Igen, most is ott van, hozzá tudsz szólni, érted és ő is ért téged. Család, barát vagy magyar – akivel együtt töltöd a karácsonyt. Az emberiség szeretetét hagyjuk meg a marxistáknak, a liberálisoknak, vagy az egész földkerekségbe szerelmes progresszív-részegeskedőknek, mi pedig szeressük csak tovább a sajátjainkat! A magyarokat, a háznépünket, a családunkat. A karácsony igazán jó alkalom erre! (...)

A szeretet feltételezi a másikat. A szeretet építi fel a természetes közösségeket. A családot; a baráti társaságot; az értékek, vagy egy meggyőződés mentén összebújó közösséget; és persze a nemzetet. A közösen használt nyelv, a mindent körbeölelő hagyomány mentén vagy vérségi alapon szerveződő emberi képződményeket.

Szeretni csak közösségben tudunk. De szeretni az (elvont) emberiséget nem lehet, hisz nincs mellettünk az év egy, vagy kettő, esetleg három, de az esztendő többi háromszázhatvannégy napján sem. Az emberiséget csak a marxisták és a liberálisok szerették, most pedig a progresszívek nyilvánítják ki univerzális érzéseiket. Ők az emberiséget szeretik, miközben a mellettük álló ember gyűlölik. Ezért rühellik a nemzetet, ezért pusztítanák el a családot és ezért van az, hogy miközben átölelnék a bolygót, a sajátjaikat leköpik.

Szeretni csak és kizárólag a melletted állót tudod – bármit is hazudjon a marxista vagy a liberális! Ők amúgy is utópiák rabjai, nem érdemes vesztegetni rájuk az időt.

A melletted álló embert pedig nemcsak, hogy lehet, hanem kell is szeretned – ez Jézus tanításának lényege, ez karácsony üzenete.