„Érdekes jeleket mutat az ellenzéki politika az elmúlt hetekben.
De – attól tartok – nem is mutathat másféle jeleket. Merthogy túlságosan is nagy elvárás lenne, ha azt gondolnánk, hogy hat párt egymástól nagyon különböző elképzeléseit az által egy csapásra sikerült volna integrálni, hogy lett az ellenzéknek egy – előválasztás útján megválasztott – vezetője.
Az ellenzéki közönség persze elégedetlen lehet.
Naponta olvashatni, hogy az ellenzék az előválasztás óta lényegében nem csinált semmit. Fordítsunk a dolgon, és kérdezzük meg: mit is csinálhatna azon túl, hogy végre van vezetője? Vajon ezen túlmenően mit várhatunk még az ellenzéktől?
Nyilvánvaló, hogy a legtöbben programot, elképzelést, víziót, narratívát várnak. De – attól tartok – ez túl nagy elvárás. Hiszen ha azt vesszük: a versenyképesség két területén (szervezeti és személyi innováció) az ellenzék 2018 óta sokat lépett előre. Roppant nehéz azonban ideológiai-narratívabeli innovációt is nyújtani. Ehhez ugyanis olyan dolgoknak kellene (vagy kellett volna) megtörténnie, amelyek egyelőre nem történtek meg.