Lendület helyett visszaesés – hogyan sodorta magát ismét nehéz helyzetbe az ellenzék?

2021. december 18. 7:00
Több ok is állhat a baloldal megroggyanása mögött – az egyik alighanem maga Márki-Zay Péter.

Ha nem is bomlott fel, gránitszilárdságúnak bajosan mondható az úgynevezett ellenzéki egység. A repedések mindenesetre már látszanak, egyre mélyebbek, mondanivaló pedig továbbra sincs, miközben megint vannak odamondogatások, kiszólások, a többi pedig néma csend. A csodafegyver, vagyis az előválasztás elsült, de a jelek szerint vaktöltény volt benne. Ha nem is érdemes készpénznek venni a kiszivárgott közvéleménykutatást, a 444 által minap megszellőztetett adatokból, meg az inkább ellenzéki médiumok „jelzéseiből” egyvalami kiolvasható: a baloldal épp lemaradóban van. Az elvárások nem változtak, a népszerűség azonban bizonyosan csökkent. A pánik meg nő.

De nézzük, pontosan mi lehet ennek az oka!

Mindenekelőtt a közhelyszerű igazság: nincs program és vízió. Illetve egyvalami igen, az pedig a protest, az „antiorbánság” több évtizedes toposza, melynek beteljesítésére oly sokan vállalkoztak már 2010 óta. Ők a teljesség igénye nélkül: Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Botka László, Karácsony Gergely, újabban pedig Márki-Zay Péter – de ne hagyjuk ki a sorból Pukli Istvánt vagy szegény fekete ruhás nővért sem, akikben a balos sajtó hajlamos volt afféle kormányváltó néptribunt látni. Hiába.

Mindenesetre ha lenne valaki az ellenzéki térfélen, akinek van határozott elképzelése Magyarország jövőjéről, s mögötte értékelhető méretű szavazói bázis és pártszervezet, más lenne a helyzet. Csakhogy ez a leírás jelen állás szerint legfeljebb az egyik legelutasítottabb politikusra, Gyurcsány Ferencre igaz.

Gyurcsányt azonban nem lehet a kirakatba tenni, az tuti választási bukta,

így az exminiszterelnök saját jól felfogott érdekéből is marad a háttérben machinátorként.

Tehát nincs portéka, csak a tagadás, az pedig a bizonytalanok táborának meggyőzéséhez bizony kevés. Pontosítanánk: elég lehetne, ha kifejezetten kormányváltó hangulat lenne az országban, mondjuk valamiféle válság vagy egyéb körülmény miatt. Csakhogy nincs. Ráadásul a programalkotást nem kicsit nehezíti, hogy a kívülről harmonikusnak és hatékonynak mutatott hatpárti összefogást temérdek ideológiai és személyi konfliktus terheli.

És itt jutunk el a baloldal visszaesésének következő lehetséges okához: bár a koronavírus társadalmilag, egészségileg és gazdaságilag is jócskán megcibálta az országot, hazánk mégis kifejezetten jól teljesít. A körülményekhez képest biztosan. A nemzetközi környezet az energiaárak elszabadulása, az infláció, a gazdaság leállásából, majd újraindításából következő globális nehézségek miatt kifejezetten mostoha, viszont az elmúlt tíz év felelős fiskális politikája most mégis komoly jóléti intézkedéseket tesz lehetővé. Ezekre nem csak a közelgő választás miatt van szükség, hanem éppen a pandémiából való kilábalás okán. Vagyis a Fidesz politikai, és az egész ország jól felfogott érdeke most összeér. Ez egyébként evidencia:

a jó kormányzás nemcsak a kormány újraválasztási esélyeit, hanem az emberek életminőségét és a gazdasági potenciált is növeli.

Ezzel szemben az ellenzék bármit is megígérhet, nincs határ – igaz, úgy ezt is nehezebb kivitelezni, ha közben jelentősen nőnek a bérek, a nyugdíj, ismét a teljeshez közelít a foglalkoztatottság és még az adók is újra érzékelhetően csökkenek.

Röviden tehát: a baloldal kudarcának második oka, hogy minden nehézség és hiányosság ellenére az „ország működik”, van perspektíva, a kormány nem veszített a lendületéből, sőt.

És ha már kormányzati teljesítmény: az ellenzék nem csak a program tekintetében van lemaradásban, hanem azokra a kérdésekre, melyeket a polgári oldal központi, szlogenszerű témákká emel, nincs egységes, a társadalmi többség számára átélhető válasza, határozott álláspontja. Ezek egyértelműen a rezsicsökkentés –, mely összefügg a klímavédelem kérdésével is –, a bevándorlás és a multikulturalizmus, no meg az LMBTQI-lobbi nyomulásával szembeni, uniós vitákban is testet öltő kiállás. Ez utóbbi kapcsán meg lehet említeni a hagyományos családmodellre építő családpolitikát is, de valamennyi kérdést összeköti a Brüsszellel folytatott szuverenitási vita, a „nekünk ne mondják meg, hogyan éljünk” alapállása.

Ezek mind szimbolikus ügyek, átélhető kormányzati üzenetek, azonosulási pontok, melyeknél az ellenzék csetlik-botlik, pártjai, különösen a passzátszelet fújó DK pedig olykor a többségivel ellenkező véleményt fogalmaznak meg. Ilyen az Európai Egyesült Államok önfeladó elképzelésének propagálása.

A vízió hiánya, a jó kormányzati teljesítmény és a számos szakpolitikai leágazással bíró „meta témák” mellett

ott van a negyedik hátráltató körülmény: az elszabadult hajóágyúként viselkedő Márki-Zay Péter maga.

Aligha túlzás: az egyelőre Bajnai Gordon, Bojár Gábor, Bige László, Lovasi András és sokan mások által pajzsra emelt új reménység össze-vissza beszél. Nekimegy a rezsicsökkentésnek, adatokat hamisítva migránsozik, közben olykor mintha támogatná a bevándorlást, aztán eltörölné a minimálbért, magát jobboldalinak és konzervatívnak mondva belegázol az egyházakba és még sorolhatnánk. Szinte minden napra jut egy botrányos mondata, a bőség zavara áll elő vele kapcsolatban.

Az épp a Városháza-botránnyal elfoglalt Karácsony Gergely elgyengülését és bukását hozó előválasztás második fordulója után a listavezető köré rajzolt „varázserő” és „civilség” kezd elpárologni, marad egy önimádó, zagyvaságokat beszélő, a saját szövetségeseit is olykor csuklóztató amatőr antipolitikus politikus, aki alighanem még a barátaitól is stoppert fog kapni karácsonyra. De Márki-Zay Péter nemcsak kiemelt társadalmi kérdésekben megy szembe a többség által osztott álláspontokkal, vagy fogalmaz minimum félreérthetően, a jelek szerint Gyurcsány Ferenccel is kezd elhidegülni a viszonya. Márpedig valójában ez pecsételheti meg a sorsát – a jelek szerint a DK-vezér kezdi elengedni az önjáró polgármester kezét, taktikusan távolodik tőle. Ahogy csökken MZP vonzereje, úgy erősödik újra Gyurcsány meghatározó szerepe a háttérben. Jelenleg a kivárás fázisában lehetnek a felek, de a közös lista összeeszkábálásának akadozása is azt mutatja, zavar van az erőben.

Az ötödik hátráltató tényező tehát maga Gyurcsány Ferenc, aki nem adja át a stafétát, nem hagyja ott a politikát. Ellenkezőleg! Neki továbbra is az a legfontosabb, hogy a DK-nak legyen jövőre a legnagyobb frakciója a baloldalon, s ha a terveit, illetve a baloldal esélyeit az egyre habókosabb MZP veszélyeztetné, megindítja az ellentámadást. Előbb még óvatosan, aztán jöhet az offenzíva. Úgy tűnik, eljött a pillanat, amit mintha már maga az érintett is érezne. A jelszó pedig alighanem az ellenzéki egység megőrzése lesz, ahogy arra az előválasztási kampányban a kedves feleség, Dobrev Klára is utalt már. Ha azt bárki veszélyezteti, inkább őt váltják majd le, mintsem az ellenzéket. Ez borítékolható. 

Összesen 213 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A döntő kérdés, hogy a Gyurcsány-Jakab hogyan látja: NEKIK többet hoz-e a konyhára, ha kirúgják MZP-t.

Mi van ellenzék-cseléd?

Koherens elemzés, de van benne vágyvezéreltség is. Azért az O1G-nél konkrétabban átélhető üzenete az ellenzéknek a korrupció, és hogy az államtitkári szintig fölment, azt a FIDESZ sem tagadhatja ma már. Hivatalos vádiratban olvashatunk olyan trükköket, mint komolyan nem vett innovációkra kiíratott állami pályázatok (vízüzemű autó), stb. Ennek kapcsán a föltaláló Rogán Antalon is elgondolkodhat a jámbor választópógár. Ha nem is Magyarországon, hanem Horvátországban, de bírósági ítélet is van az egyik fontos háttérember, Hernádi Zsolt mögött. Úgyhogy neki nem csak járványügyi okokból ellenjavallt a külföldi nyaralás.

Másrészt Márki-Zay népszerűtlensége könnyen lehet ám véleménybuborék. Az, hogy itt a Mandin és más jobbos médiumokban nem szeretik őt, nem jelenti azt, hogy a választókra nincs hatása. Lázár is vékony jégre ment Hódmezővásárhelyen...


Azért nem egészen. Gyurcsány hatalomtechnikában, taktikai, opratív machinációkban kiváló, de nem stratéga, nincs víziója.

Itt inkább úgy tűnik, Gyurcsány játszik veletek. Mindent az ő revansvágya határoz meg, de ő maga nem állhat az összefogás élére, csak strómanok útján tud manipulálni.

Ez jó kérdés. Bajnai most nagyon megégett a Városháza-maffia kapcsán. Lehet, hogy előhúznak valami pártonkívüli balos figurát, mint pl. Lattmann Tamás vagy hasonló.

Már az előválasztók is kiábrándultak MZP-ből, egyenesen fidesz bérencnek nevezik, mert amortizálta az összefogást.

Hát igen. Jobban jár, mint hogy a kicsi pártokat beviszi a hátán.

A Kunhalmi Ági a képen épp sír?

Nemcsak Langley, Soros György Long Island-i luxusvillája, a háromméteres nyílttársadalomi kerítés mögött sem boldog...

Pontosan. Az előválasztási bohózat kellett ennek az egyszerű ténynek a felismeréséhez.

Kunhalmi arcán ott van az egész történet.

Szerintem Gyurcsány akkor dönt MZP elbocsátása mellett, ha az a meggyőződése, hogy a 40 DK-s mindenképpen nyer a körzetében. Mert MZP az elbocsátása esetén a jobboldali pártjával mindenképpen elindulna.

Oltári hülyeség volt az előválasztási bohózat - így utólag.

Válaszok:
pollip | 2021. december 18. 14:56

Pedig a helyzet még romlani fog:-)
MZP azt mondta, fel fog lépni az ellenzéken belüli árulók és pecsenyéjüket sütögetők ellen:-)
Már most várom:-)
Nem fogja könnyen adni a bőrét:-)

Mármint nekik volt az :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés