Baljós árnyak: Németország már az oroszok elleni háborúra készül
Boris Pistorius legkevesebb 80-90 milliárd eurós éves védelmi költségvetést szorgalmaz.
Örömmámorban úszik és hűségesküt tesz az Európa ideológiai átnevelésére és föderalizációjára bejelentkező német kormánynak Cseh Katalin.
Cseh Katalin vigyázó szemeit Berlinre veti. A Momentum politikusa – miközben egykori családi cégénél az adóhatóság munkatársai kutakodtak – lelkes közleményt adott ki az új német kormány beiktatása kapcsán.
A héten tette le a kancellári esküt a szocdem Olaf Scholz, de színesre sikeredett kabinetének újbalos programját már korábban megismerhettük. Ingyenes abortusz, tb-támogatott nemváltoztatás és a melegházasság kötelező elismerése minden EU-tagállamban – csak néhány példa a koalíciós szerződésből, amiben megtalálható az is, hogy a „több haladást” akaró kormánypártok támogatnák a fogamzásgátló szerek „minden nem” számára történő fejlesztését. Bármit is jelentsen ez.
A meglódult vadliberális fantázia nyomán lesz még nemzeti akcióterv a „szexuális és nemi sokféleség elfogadására és védelmére”, a transzneműek nemátalakító beavatkozásait pedig teljes egészében az állam fedezné. A német kormány bevállalja annak kimondását is, hogy az Európa jövőjéről szóló diskurzusnak egy „föderális szövetségi állammá való alakuláshoz” kellene vezetnie, hovatovább a német érdekeket az európai érdekek fényében definiálnák, leépítenék a nemzetállami kompetenciákat, s uniós forrásokat vonnának meg a „renitensektől”.
hiperprogresszív ideológiai alapvetések mentén. S miközben a jelszavak és az „értékek” újak, a koncepció és a lépték nagyon is ismerős a történelem szerencsétlenebb időszakaiból. Berlin ismét bejelentkezett Európára.
És Cseh Katalin mégis lelkes. Valahol érthető. „Bízom benne, hogy közösen dolgozhatunk majd egy olyan erős Európai Unióért, ami megvédi a jogállamiságot és a közös, európai értékeinket mindennél fontosabbnak tartja” – jelentkezik szolgálatra a Momentum EP-képviselője. Aki annak is örvend, hogy kormányra került eszmetársai szakítani terveznek Angela Merkel azon gyakorlatával, amely a „gazdasági érdekeket gyakran az értékek, a demokrácia és az emberi jogok védelme elé helyezte”.
Világos. Tehát miközben a világgazdaság változásai miatt, illetve az Egyesült Államok és Kína árnyékában az „öreg kontinens” egyre inkább visszaszorulóban van, a koronavírus-járvány nyomán történelmi léptékben adósodik el, (részben) a klímavédelem jegyében energiaválságot szabadít magára, kiszervezi vagy leépíti az iparát, Berlin mégis a „demokratikus értékek lábbal tiprói ellen” lépne fel. Ez a prioritás egy olyan Európában, ahol már évtizedek óta demokratikus úton megválasztott kormányok igazgatják a jogegyenlőséget és a hatalmi ágak szétválasztását jórészt alaptörvényi szinten deklaráló országokat. Kis túlzással „tombol” a demokrácia. Az emberi szabadság is soha nem látott mértékben érvényesül, szinte már nem maradt jog, amiért küzdeni lehetne – és akkor a német „haladárok” felfedezik a queereket, a transzokat, az ingyenes abortuszt és a föderalizációt.
Jelzésértékű, hogy nekik még Merkel is kevés volt. Pedig a papíron konzervatív Bundesmutti a zöldek nyomására önsorsrontó módon nekilátott bezáratni az atomerőműveket, utat engedett a melegházasság bevezetésének – nem is beszélve a Wilkommenskultur korszakhatárt jelző meghirdetéséről. Bevándorlás, melegjogok, klímavédelem – a tizenhat év után leköszönt kancellár szinte minden téren a liberális fősodor szája íze szerint kormányzott. De ennyi ezek szerint nem elég.
Egyszerűsítsük le: Cseh Katalin mámoros kommünikéjében a Magyarország szuverenitásának leépítését (is) célzó, ismét egyfajta birodalomban gondolkodó német kormánynak ajánlja fel politikai szolgálatait. Teszi ezt alighanem pártja nevében, sőt, akár mellé képzelhetjük az immár a szélsőjobbtól a liberálisokon át a szélsőbalig – Gyurcsány Ferenc dominanciájával – egységbe tagozódott ellenzéki formációkat is. Ez tehát a kormányváltásra készülők programja: idegen érdekek kiszolgálása és túlpörgetett ideológiai agymenések.
Pragmatizmus helyett fanatizmus, szuverenitás helyett globalizmus. Szolgatempó.
Nyitókép: MTI