Bagdy Emőke: Sok helyen, akinek kilóg a feje a tömegből, annak levágják

2021. december 7. 21:54
Véget kell vetni annak a szemléletnek, hogy az átlagos a norma, és aki ettől eltér, azt büntetik: a kevésbé tehetségest elítélik, aki meg többet tud, azt szívatják – erről is beszélt Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus azon a konferencián, ami az MCC új, az összes többi tevékenységét támogató új egysége, a Tanuláskutató Intézet létrejötte alkalmából szerveztek. A konferencia a Négyzetre emeljük a tehetséget címet viselte, a kapcsolódó eseményen pedig a távlati víziók, az identitás és a flow élménnyel való teljesítményfokozás mellett elsősorban arról volt szó, hogyan lehet felfedezni és megőrizni a tehetséget, illetve segíteni a tehetséges gyerekeknek szorongásaik, megbicsaklásaik leküzdésében.

A szakmai konferencián teltház mellett jelentették be a Mathias Corvinus Collegium (MCC) új egységének, a Tanuláskutató Intézetnek a létrehozását, ahol Orbán Balázs kuratóriumi elnök arról beszélt:

„nem mindegy, mit és hogyan tanítunk a gyermekeinknek,

hogy milyen emberek lesznek, hogyan lesznek egyszerre patrióta magyarok és világpolgárok, hogyan értik a világot és tudják mégis jobbá tenni saját környezetüket” – fogalmazott.

Orbán Balázs tartotta a nyitóbeszédet (fotók: Gyurkovits Tamás)

Hozzátette: az MCC-ben a képzések ott kezdődnek, ahol a közép- és felsőfokú oktatás véget ér, itt a legtehetségesebb magyar diákok kapnak mentorálást és támogatást ahhoz, hogy befussák saját pályájukat, és ezzel hazájuk javát is szolgálják. S hogy nem biztos, hogy ami trendi, az a helyes: a finn oktatási csoda toposza is egyre több kritikát kap; ezért ismerni kell az oktatáspolitikai trendeket, több szakterület szakértőinek közös munkájával megtalálni a magyar utat: ezért kell az összes jó gyakorlatot és tudást összegyűjteni úgy, hogy „ne legyen olyan tudásmorzsa ezen a területen, ami nálunk, a Tas vezér utcában nem áll rendelkezésre”, hogy ezzel segítse az MCC a magyar oktatás megújulását, hazánk tudásalapú országgá válását.

Nyertes még nincs, jó időben vagyunk

Setényi János oktatásszakértő a tanulást mint a 21. század „totális” fogalmát emelte ki, mondván, az élet folyamatos tanulássá vált, s az is tanul, aki nem akar. Ugyanakkor ez nemzeti versenyképességünk kulcseleme is, fogalmazott. Arról is beszélt, hogy az ipar és az egészségügy fejlődése mellett a tanulásban várhatóak drámai változások, a globális trendeket pedig ismerni kell, s nem szembeszállni kell velük, hanem meglovagolni őket.

S hogy miért most jött létre a Tanuláskutató Intézet? Mert most nőtt ekkorára

az MCC, amely jelenleg 3700 fiatal tehetséggondozását végzi: „a családi vállalkozásból hatalmas üzemméret” nőtt ki

– mondta Setényi –, ehhez több területen kell előrelépni, mind a kutatás területén, mind az MCC-n belüli szolgáltatások terén.


Setényi János (fotó: Gyurkovits Tamás)

Néhány főbb célterületet is megnevezett, úgy mint a tanulás jövőjének kutatása, bekapcsolva a mesterséges intelligencia és a digitalizáció elemeit a főáramba, ugyanakkor nyilvánvalóvá téve, hogy az iskola, amelynek ennél sokrétűbb feladata van, nem szűnik meg, velünk marad. Hogy mi a jó arány, azt nem tudni, ebben a versenyben még nincsen nyertes, jó időben vagyunk – fogalmazott. Ilyen még a nemzeti szintű kormányzás belépése a folyamatba, mert a nemzeti túlélés kulcskérdése ez, „az MCC jó úton van ahhoz hogy, ezek legnagyobb beszállítója legyen hazánkban és térségünkben”. Egy felsőoktatási Közép-Európa térkép lesz az egyik közeli lépés, mert nemcsak a hazai központok, hanem a hazai és rivális központok között is meg kell találni a versengés és az együttműködés területeit; a fintech profil – már sikeres startupokkal – beépítése is szükséges, továbbá az oktatási szektor fejlesztő és pénzfelszívó képességének javítása, mert eddig

ha nem locsoltunk, aszály lett, ha viszont sokat locsoltunk, belvíz, más ágazatokban ez eddig jobban működött.

Mindemellett a Csíkszentmihályi Mihály-féle flow-elmélet oktatástámogató alkalmazására is sor kerül házon belül – tette hozzá Setényi.

Flow vagy kiégés

„A zseni azt is látja, amit mások nem, olyan célpontokat is felfedez, amiket más nem”, s az MCC a szokásostól eltérő mezsgyéket is felfedez – ezt már Porkoláb Imre, az MCC flow kutatóműhelyének vezetője mondta, aki szerint a tehetség négyzetre emelése nemcsak extrémsportokban és különleges katonai csoportoknál lehetséges, hanem az MCC segítségével az MCC-s hallgatóknak is. A flow ugyanis az a Csíkszentmihályi által is alaposan kutatott tudatállapot, amikor a legjobban érezzük magunkat és a legjobban is teljesítünk – ez a kiégettség ellenpontja – mondta Porkoláb; a pszichológiai módszerek mellett immár neurobiológiai és egyéb technológiák segítségével

mindenki számára teljesen személyre szabott oktatási portfóliót lehet összeállítani, amivel 500 százalékos teljesítménynövekedés érhető el,

ahogy a tanulási képességek és a kreativitás is ugrásszerűen megnőtt azoknál a nagyvállalatoknál, ahol alkalmazták ezt a megközelítést.

Porkoláb Imre (fotó: Gyurkovits Tamás)

Márpedig a jobb tanulási képességek elengedhetetlenek akkor, amikor mindazok, akik most végeznek az iskolákban, 120-140 évig is élhetnek, közben 5-7 évente új karrierpályát kell felépíteniük majd.

Porkoláb felsorolt néhány példát: a nyilvános beszéd fejlesztésére alkalmas szimulációs programot, a tartós csúcsteljesítményt segítő Fligby játékot a vezetőképzésben, mint amikkel az MCC-s kutatókat támogatják. Középpontban a tanuláshoz elengedhetetlen fókusz, a vitalitás (rengeteg fiatal már most olyan, mint egy kiégett, középkorú menedzser) és a kreativitás.

A demokrácia vakcinája

Kicsit kilógott a sorból Calum T. Nicholson, az MCC és a Danube Institut közös vendégoktatója. Ő korunk kihívásai között a klímaválság és a covid mellett felsorolta a polarizációt, a törzsi logikát: a szélsőséges gondolkodás előretörését, akár radikális jobb, akár radikális baloldalról legyen szó.

Calum T. Nicholson (fotó: Gyurkovits Tamás)

Mindezek okának az egyetemi, úgynevezett „safe space”-eket jelölte meg, főleg az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában is. Illetve a mögötte lévő logikát, a megalázás logikáját, a meggyőződést, hogy a hallgatók védelmezése a nem megfelelő vagy szélsőséges nézetektől mennyire kontraproduktív lett.

Az, hogy a kényelmetlen gondolatokkal a hallgatóknak találkozniuk kell, oktatási kérdés is, mutatott rá: az egyetem ugyanis mindig is safe space volt, csak éppen nem abban az értelemben, hogy aktivisták elfoglalták őket, hanem éppen úgy, hogy mindenféle ötletek és nézetek előkerülhettek, s ahol elemezték és próbálták megérteni azokat. Ez éppen a demokráciát segítette, a demokrácia immunrendszerét a betegségek ellen, így

aki safe space-eket akar az egyetemen, az olyan, mint ma az oltástagadók.

A fiatalokat indoktrinálás helyett meg kell tanítani érvelni szóban és írásban, hogy logikusan és kritikusan tudjanak értelmezni egy szöveget.

(fotó: Gyurkovits Tamás)

Ez nagyon fontos a demokrácia szempontjából, az MCC pedig ebben a szellemiségben működik – fejtette ki, hozzátéve, ez a magyarok következő generációjának is tanítja.

Ahol az átlag a norma, ott baj van

Ezt egy hosszabb pódiumbeszélgetés követte, Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, Márky Ádám, az MCC Mindset Pszichológia Iskola kutatótanára, Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese és Dominek Dalma, az MCC Vezetőképző Program vezető kutatója részvételével.

S ha már flow: a négy résztvevő közül Bagdy Emőke sodró erejű mondatai vitték magukkal a közönség egészét, kerekasztalból szinte nyitott szemináriummá változtatva az eseményt.

A jó gyakorlatok becsatornázása egyébként folyamatos, ahogy Constantinovits is elmondta,

a Kárpát-medencei magyarság különleges helyzeténél pedig plusz nemzetstratégiai célokat is szolgál,

ahogy az MCC keretein belül – a legkisebbtől a legnagyobbakig – végzett diákok a jó gyakorlatokat hazaviszik és becsatornázzák a maguk közösségeibe, akár a tehetségápolás terén.

Bagdy amellett érvelt: a norma veszedelmes, mert például pedagógiában létező rossz gyakorlat, hogy „akinek felfelé kilóg a feje a tömegből, annak levágják”, hogy az átlag a norma, a kevésbé tehetségest elítélik, aki meg többet tud, „azt, bocsánat, de szívatják; Isten őrizze a pedagógiát ettől a szellemtől!” (itt Márky és Dominek Dalma is kapcsolódott: előbbi a tehetségesek különbözőségéből fakadó belső szorongásait, utóbbi pedig a tanárai kapcsán azt hozta fel, ő azért indult ebbe az irányba, hogy a gyerekeit már ne olyanok tanítsák, mint őt). A pszichológus megemlítette egy száz tehetséges fiatallal végzett kutatása eredményeit: hogy a tehetségük felfedezettsége egy életre szóló élmény, kötődni tudnak ezáltal egy mentorszemélyhez vagy közösséghez, és így valakinek érezhetik magukat végre a világban.

Kémiarajongó fiú, csellista lány

A szülőket is szocializálni kell arra, hogy megszentelt figyelmet adjanak a gyereküknek; hiszen a tehetség nemzeti vagyon, a valakinek lenni a világon az identitás szerves része – fogalmazott. Az iskolának is segítenie kell, de nemcsak a tehetséggondozást, hanem a normál szocializációt, hiszen

aki „pozitív deviáns”, azaz felfelé lóg ki, az is különbözik, másság-élménye van, emellett más területeken le lehet maradva, ezért védeni, és személyre szabottan segítenie kell szakembereknek.

A tehetség sikerének másik feltétele Bagdy szerint, hogy beleszerelmesedjen abba, amiben tehetséges, elkapja a flow élmény, megszűnjön az idő, akkor lehet töretlen a fejlődés. És akkor tudja túlélni azokat az időszakokat, amikor például a gyerek felserdül, és jönnek a minden normális ember életében jövő bicsaklások. Ilyenkor sokan kiesnek erről a pályáról, és nem is akarnak visszatérni, ezért kell figyelni ezekre az érzékeny időablakokra, ahol a személyiség oldalán is meg kell adni a segítséget a tehetséges fiatalnak. Példaként hozott fel egy kamaszfiút, aki egy nyáron unalmában kémiakönyvet olvasott, és kiderült, hogy mindent ért; mire gimnáziumba ment, bőven lekörözte a tanárát, aztán szerelmes lett, függetlenedni akart, pénzt keresni, és otthagyta az egészet, mert nem volt szakértő, megtartó közeg. Vagy a csellista lányt, aki bőven a tökéletes fölötti szinten játszott, de ha egy hangot észrevétlen elrontott, egy hétig nem tudott gyakorolni, annyira perfekcionista volt – itt szakember segített neki felfedezni, mik a valódi „jó” mértékei, és oldani a szeparációs szorongását.

Bagdy Emőke (fotó: Gyurkovits Tamás)

„A tehetség körül muszáj személyre szólóan bábáskodni”

– mondta ki a kulcsmondatot – „ehhez pénzt, paripát, fegyvert kell adni”.

Ennek az eszközeiről Constantinovits beszélt bővebben: kiemelte, hogy a közösség és egyén kapcsolódása az MCC-nél is fontos, a tehetséget közösségben is kamatoztatni kell tudni, hogy „ne szobatudósokat neveljenek”, s fontosnak nevezte a szenvedélyt, elhivatottságot, amit korosztályonként különböző módszerekkel keltenek fel, a 10-14 év közöttieknek minél több mindent igyekeznek megmutatni, 14 évesen már saját maguk tudnak dönteni, hogy merre tovább. A szülői háttér is fontos, nem véletlen, hogy szoros az együttműködés velük a tehetséggondozott gyerekek kapcsán. Vagyis – mint Bagdy fogalmazott – akik a tehetséges gyerek körül bábáskodnak, alkossanak közösséget.

Önbeteljesítő jóslatok

Egy kis vitaféle egyedül Dominek és Bagdy között alakult ki, illetve Dominek azon az állásponton volt, hogy a gyerek azt csinálja, amit szeret, ne azt, amiben tehetségesnek mondják, partnere ezt azzal oldotta fel, hogy természetesen a gondozás mellé a gyerek hajlama is kell,

szerelmesnek kell lennie abba a dologba, amit művel, és akkor jön a flow, és nem fog neki feltűnni, hogy hat órája gyakorol a zongorán.

Persze az is jó kérdés, hogy ez a fajta szenvedély beindítható-e a tehetséget gondozó részéről, például egy tanár által; Bagdy és Márky egyetértettek abban, hogy a tehetség kisebb rész, a szorgalom – ami motiválható, fejleszthető, tanulható – a nagyobb, s a flow ehhez kapcsolódik leginkább.

Az is tételmondattá vált a beszélgetés végére, hogy mindenki tehetséges valamiben; Márky példaként egy kísérletet hozott fel, ahol átlagos diákokat bontottak két csoportra, az egyik felénél a tanárnak azt mondták, átlagos gyerekekről van szó, a másiknál, hogy különlegesek – mindkét esetben önbeteljesítő jóslattá vált ez.

Constantinovits Milán, Bagdy Emőke, Márky Ádám és Dominek Dalma (fotó: Gyurkovits Tamás)

Kérdésként merült fel „minden tehetséggondozó csapdája”, ahogy Márky fogalmazott: az önismereti problémák, például a szorongás teljesítményromlásnál, hiszen a fiatal a teljesítményét azonosítja magával és a maga értékességével, nem a személyiségét. Badgy ezek közül az említett buktató életszakaszokat mondta, megemlítve, hogy a 15-16 évesei pillanatok alatt túllendültek ezeken szakértői segítséggel, illetve hogy közös csoportokba terelték őket, ahol

a tehetséges gyerekek végre azt érezték, hogy nem csodabogarak, és szót érthetnek valakivel.

A személyes kapcsolatot a segítő pszichológussal életbevágónak nevezte, kiemelve, hogy ehhez bizalmi kapcsolat kell.

Tisztában lenni önmagával

Márky még egy érdekeset mondott: a szülői „ne izgulj” tanácsának káros voltát, hiszen akkor már nemcsak az izgulással kell küzdenie a gyereknek, hanem amiatt is, hogy a „ne izgulj” szabályát megszegi.

Abban mind egyetértettek, hogy a tehetséget felfedezni sohasem késő

– Constantinovits ki is emelte, az MCC-ben tízéves kortól posztgraduális képzésekig van lehetőség erre – Márky pedig arról beszélt, hogy egy átlagos egyetemistából is nagyon sokat ki lehet hozni, és ez a fontosabb. Ahogy a minőség kérdése is elsődleges – amelynek mérhetősége kapcsán megoszlottak a vélemények, Bagdy szerint muszáj, de lehetetlen, Dominek szerint csak akkor lehet, ha megvannak határozva a célok, hogy hova akarj az ember eljuttatni az adott diákot – például vezető legyen-e az MCC Vezetőképző Akadémiájából kikerülő fiatal, vagy jó vezető? Márky viszont abban látta a kulcsot, hogy egy krízishelyzetben az ember „oké-e vagy nem oké”.

Constantinovits pedig a teljesítmény közös értékelését és a hallgatók önreflexiójának erősítését emelte ki, hogy a tanult készséget a fiatalok tovább tudják vinni, alkalmazni (a tehetség folyamatos trenírozásának egyik eklatáns példája volt, hogy az esemény moderátora is az MCC egyik fiatal hallgatója, Vecsei József volt – a szerk.) hatást gyakorolni saját közösségükben és aktivizálni ezt a tudást, legyen az a család, regionális közösség, a nemzet, vagy Európa – tért vissza a konferencia alapgondolataihoz.

Erre rímeltek Setényi zárógondolatai: jó lenne, ha az elmúlt harminc év rettenetes hideg polgárháborúját a most létrejövő új, felelős értelmiségi réteg meg tudná haladni, s olyan lehetne, amelyben a nyugati civilizáció értékrendje és a patriotizmus egyszerre van jelen.

(fotók: Gyurkovits Tamás)

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés