Ilyen előzmények után tehát nincs ok csodálkozni az Európai Bizottság belső »inkluzív kommunikációs iránymutatásán«, de ha már átdolgozás céljából egyelőre visszavonták az opuszt, megragadnám az alkalmat, és a magam szerény eszközeivel felhívnám az inkluzív kommunikáció élmunkásainak figyelmét egy-két szempontra.
Az van, hogy az Európai Unió területén a feministák, a queerek és a nembinárisok mellett olyan kisebbségek is élnek, mint a vakok és gyengénlátók, vagy például a diszlexiások.
Kezdjük a látássérültekkel. A képernyőolvasó szoftverek alapértelmezetten a speciális írásjeleket is felolvassák. Be lehet úgy állítani őket, hogy ne tegyék, akkor viszont nemcsak a »s/he«, illetve a »Lehrer/innen« ferde vonalát fogják elhallgatni, hanem a képletekben előforduló törtvonalat is. Az meg úgy nem a legszerencsésebb. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a német gendernyelvben a nőket jelölő »innen« karaktersor önmagában nem azt jelenti, hogy »nők«, hanem azt, hogy »bent«, tehát a felolvasószoftver gyakorlatilag a következőképpen prezentálja a szóalakot: »tanárok törtvonal bent«.”