és fel meri vetni azokat a problémákat, amelyekkel szemben a kereszténységnek ki is kell fejeznie ellentétes véleményét, hűnek kell ugyanis maradnia alapjaihoz és önmagához. No és persze Krisztushoz. Akkor is, amikor életünk több területén már a „szubjektív önkény teljes mértékben dominál”. Sőt, éppen ezért. Hiszen „az igazi szabadság nem a realitástól elszabadult önkény”.
Székely János főpásztorhoz méltó kiállása erőt ad a végeken küzdő keresztényeknek is, az értékvédőknek, vagy épp a csendes normalitást élőknek, támogatóknak. Azoknak, akik időnként úgy érzik, az intézményes egyház óvatosan távol tartja magát a szellemi harc egyes tereitől.
Olyan időket élünk, amikor bátor püspöki cselekedet deklarálni alapvető igazságokat,
a természetes rend elemeit.
„A gyermeknek joga van ahhoz, hogy édesanyja és édesapja legyen. Joga van ahhoz, hogy segítsék őt a nemiségének harmonikus kibontakozásában. Joga van ahhoz, hogy megszülethessen.”