Járvány a székelyek között
Egy lapunk által megkérdezett gyergyószentmiklósi családapának, Kántor Barnának meg sem fordult a fejében, hogy áldozatául eshet a járványnak. Az oltásról azt gondolta, hogy manipulatív és rossz dolog, ezért eszébe sem jutott, hogy oltakozzon. A derült égből belázasodott, majd mivel a házi gyógymódok nem hatottak, öt nap után orvoshoz fordult. Első alkalommal negatív tesztet produkált, a gyógyszeres kezelésre nem reagált a szervezete, az állapota egyre rosszabbodott. Lázfájdalmak, álmatlanság, hátfájás, addig nem tapasztalt tünetek gyötörték. A következő teszt már kimutatta a fertőzést, a röntgenfelvétel pedig kétoldali tüdőgyulladást jelzett. Nyolcnapnyi folyamatos láz után két választása volt: otthon kezelteti magát vagy kórházban. Az utóbbi mellett döntött, ám környezetéből sokan óvták ettől, mondván, félrekezelik, és hullazsákban végzi. A kórházban tapasztaltak megdöbbentették, és nagyban megváltoztatták addigi nézőpontját.
„Traumatikus élményeim vannak. Mindkét ágyszomszédom légzési nehézséggel küszködött, éjjel-nappal ütötte a falat. Az egyik páciens naponta összeesett, maga alá végezte a dolgát, nem kapott levegőt. Ekkor tudatosult bennem, hogy ennek a betegségnek a fele se tréfa, s a szüleimre, nagyszüleimre gondoltam, akik szintén nincsenek beoltva. Végigkérdeztem a betegeket, egyikük sem volt oltva. A kilenc nap alatt egy oltott beteg került kórházba” – mondja Kántor. Oxigénmaszkra nem szorult. Szerinte a városi kórház dolgozói nagyon igénybe vannak véve, de mindvégig türelmesen, szeretettel gondoskodnak a betegekről. Mindenki szívvel-lélekkel azon fáradozik, hogy könnyítsen a páciensek helyzetén. A gyergyói férfi gyógyulása után még mindig légzési problémákkal és fáradékonysággal küzd. A környezetében sokan úgy vélik, hogy csupán influenzás volt, a diagnózis után a szomszédok is elkerülték őt és családját a lépcsőházban. „Tanuljanak az én hibámból, fontolják meg az oltás szükségességét! Ma már teljesen másképp látom, mihelyt orvosilag javasolják, oltakozni fogok.”
Egy lapunk által megkérdezett gyergyószentmiklósi családapának, Kántor Barnának meg sem fordult a fejében, hogy áldozatául eshet a járványnak. Az oltásról azt gondolta, hogy manipulatív és rossz dolog, ezért eszébe sem jutott, hogy oltakozzon. A derült égből belázasodott, majd mivel a házi gyógymódok nem hatottak, öt nap után orvoshoz fordult. Első alkalommal negatív tesztet produkált, a gyógyszeres kezelésre nem reagált a szervezete, az állapota egyre rosszabbodott. Lázfájdalmak, álmatlanság, hátfájás, addig nem tapasztalt tünetek gyötörték. A következő teszt már kimutatta a fertőzést, a röntgenfelvétel pedig kétoldali tüdőgyulladást jelzett. Nyolcnapnyi folyamatos láz után két választása volt: otthon kezelteti magát vagy kórházban. Az utóbbi mellett döntött, ám környezetéből sokan óvták ettől, mondván, félrekezelik, és hullazsákban végzi. A kórházban tapasztaltak megdöbbentették, és nagyban megváltoztatták addigi nézőpontját.
– mondja Kántor. Oxigénmaszkra nem szorult. Szerinte a városi kórház dolgozói nagyon igénybe vannak véve, de mindvégig türelmesen, szeretettel gondoskodnak a betegekről. Mindenki szívvel-lélekkel azon fáradozik, hogy könnyítsen a páciensek helyzetén. A gyergyói férfi gyógyulása után még mindig légzési problémákkal és fáradékonysággal küzd. A környezetében sokan úgy vélik, hogy csupán influenzás volt, a diagnózis után a szomszédok is elkerülték őt és családját a lépcsőházban.