Nyughatatlan holt lelkek – Post Mortem kritika

2021. november 10. 12:48
A kiváló történelmi krimi, A vizsga rendezője, Bergendy Péter elkészítette az első magyar horrorfilmet, a Post Mortemet. Az első világháború után, a spanyolnátha idején játszódó kísértethistória nem lett tökéletes, de az egyedi hangulatra és az igényes látványvilágára büszke lehet.

Bátor és izgalmas vállalkozásra adta fejét alkotótársaival Bergendy Péter rendező: sok év munkája után elkészült az első magyar horrorfilm, a Post Mortem, mely hazánkat fogja képviselni az Oscar-versenyben. A zsáner valamiért eddig nem örvendett túl nagy népszerűségnek a hazai alkotók körében, pedig a mozihálózatok adatait tekintve a családi mozik, akciófilmek mellett ez a műfaj is komoly nézettséget produkál. Kereslet, igény tehát van rá Magyarországon is, ezért maga az ötlet nem volt hamvába holt Az Állítsátok meg Terézanyut!, a Trezor és A vizsga rendezőjétől, aki láthatóan tisztelettel és alázattal nyúlt a témához, egy vészterhes korszakba helyezve a történetet.

Fotó: Szupermodern Filmstúdió/Szvacsek Attila
Egy horrornál nagyon fontos, hogy valódinak hasson a fenyegetés, még akkor is, ha természetfeletti dolgok történnek, és arra is iszonyúan kell vigyázni, hogy ne legyenek az effektusok nevetségesek. Ettől féltem a leginkább, de e téren profi munkát végzett a stáb: a látvány rendkívüli, néhány ponton egészen bravúros, gyönyörű képekkel operál. Emiatt vagyok kicsit szomorú is, mert egy igen jó zsánerfilm is készülhetett volna, ha a forgatókönyv pontosabb, és nem esik szét a narratíva a film körülbelül kétharmadánál, valamit kicsit többet tudunk meg főhőseink hátteréről, akik enélkül sajnos meglehetősen egydimenziósnak hatnak. Bár hozzá kell tenni: szerethetőek és bőven van azért annyi bennük, hogy aggódni tudjunk értük.

Fotó: Szupermodern Filmstúdió/Szvacsek Attila
Amit ki kell emelni, az a rendkívül izgalmas kerettörténet: Az első világháború után, 1918 fagyos telén Tomás (Klem Viktor) a fronon kis híján ottmaradt vándorfotós abból próbál megélni, hogy halottak utolsó fényképét készíti el a családjuk körében (ezt nevezzük Post Mortem fotózásnak). Egy tízéves kislány, Anna (Hais Fruzsina) hívására eljut egy kis faluba, ahol a spanyolnátha miatt sok munkája akad, és egyre több természetfölötti jelenséggel találkozik, majd belekeveredik az események sűrűjébe. Hamar kiderül, hogy a holt lelkek visszajárnak, és a fotós érkezésével egyre erőszakosabbá válnak, aki így nyomozásba, bizonyítékok keresésébe kezd fiatal segítőjével.

Fotó: Szupermodern Filmstúdió/Szvacsek Attila
A film szépen építi a feszültséget, és a népi, falusi hangulat sem ugrik le a képernyőről (bár aki már volt a Skanzenben, annak lehet ismerős néhány helyszín). A színészekkel sincs semmi probléma, Klem Viktor visszafogott alakítást nyújt, ami a karakteréből következik, Hais Fruzsina Annájával jól működik a párosuk. A mellékszereplők mind kiváló, rutinos színészek, ám mivel Schell Judit, Reviczky Gábor és Anger Zsolt kivételével elég kevés szerepet kapnak, inkább csak terelik a főhősöket és a történetet a végkifejlet felé, ahol elérkezünk a film legnagyobb problémájához. Ugyanis amilyen finoman, szépen kezd kibontakozni egy izgalmas kísértethistória, az utolsó fél óra – bár továbbra is jól néz ki a látvány – szétesik az addig épített szimbolika és ezzel együtt a cselekmény.

A keményebb horrorhoz szokott nézők sem panaszkodhatnak, vannak sokkoló jelenetek, amik nem néznek ki rosszul,

csak több ilyen is volt, ezek pedig nem passzoltak az eddig nézett történethez, vagy egyáltalán nincs megmagyarázva. És ahogy haladunk a vége felé, egyre több a kérdés: Mit keres egy zombi egy kísértetfilmben? Miért folyik a falakból a víz? Miért látta a film legelején Tomás Annát egy látomásban? Válaszok helyett azonban csak fokozódnak az események és az ijesztő jelenetek, és ahogy a moziteremben érezni lehetett, a nézők is kiestek a ritmusból. Kár érte, mert amíg a film nagy részében még összerezzent az ember a székben, amikor csak kapkodja a fejét, az nem segít abban, hogy beleélje magát. Voltak pedig jó elemei is, így egyáltalán nem nevezhető csalódásnak. Az Oscar-versenyben az eddigi életem során látott filmeket látva talán a Külön falkának nagyobb esélye lett volna bekerülni a következő körbe, már csak a téma és mozi kiforrottsága miatt is.

Összegzésként tehát elmondható, hogy a Post Mortem nem hull alá, nem vall szégyent, csak bőven lett volna benne több potenciál. A film nyitva is hagyja a kapukat egy esetleges folytatás lehetőségére. Ez pedig nem is lenne ördögtől való ötlet, hiszen a készítők biztos, hogy már most rengeteg tapasztalatot szereztek, a minőség adott, és ha csak kicsit is pontosabban rutinosabban állnak hozzá a következő filmhez, a műfaj rajongói biztos elégedetten csettintenének a vetítés után beálló csendes sötétségben. 

Nyitókép: Szupermodern Filmstúdió/Szvacsek Attila

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés