Mi már berúgtuk az ajtót – Jeszenszky Zsolt a Mandinernek

Együtt szelfizel Karácsony Gergellyel a piacon, aztán kiteszed a képet a Facebookra, de a poszt szövegében a politikai karakterét kritizálod a jellegzetes mosolyából kiindulva. Ez az igazi Jeszi? Lételemed a csúfondárosság?

Alaptermészetem, hogy legyünk vidámak, és ne utáljuk egymást, legyen mindenkinek jó. Élből ellenséges senkivel nem vagyok, de a politikai konfliktusokba beleállok, az igazságtalanság ellen harcolok.

Akár kicsit kikészítő jelleggel.

A közvélemény-formálás ilyen műfaj, pofonokat adunk és kapunk. A szóban forgó posztom alatt vagy kétszáz trolltól én is kaptam rendesen – igaz, hogy maga ez a szelfis bejegyzés vagy négyezer lájkot eredményezett. A több mint 42 ezer követőm hálás az ilyen csemegékért.

Hogy zajlott le a találkozás a főpolgármesterrel, miniszterelnökjelölt-jelölttel?

A budaörsi piacon futottam össze vele. Állt a standnál, mikor oda kanyarodtam be az autóval. Észrevett, széles mosollyal üdvözölt, én is őt. Oda is mentem egyből, őszinte volt az egész helyzet meg vicces. Indítványoztam, csináljunk egy szelfit, mielőtt még börtönbe csukat. Nevetett, mondta, nekem nem kell, csak a bűnözőknek kell ülniük.

pont én legitimálom őket, hogyne kellene majd engem is lecsukni. Ja, akkor de, mondta röhögve. A poszt tényleg másról szólt, arról, hogy nárcisztikussága irányítja, imádja magát, végtelenül karrierista, mindent és mindennek az ellenkezőjét is megtenné az érvényesülése érdekében. Közben meg nevetgél, mint Medgyessy, mert abból baj nem lehet. Szerintem azért engedte a szelfit is, mert egy jó sztorit is kinézett belőle, lehet, a konszenzusos imázsa szempontjából.

Ha a baloldali garnitúra győzne ’22-ben, nem kéne mégis tartani valamitől a felidézhető arcú, „alt-rightos” beütésű médiamunkásoknak?

A börtöntől nekünk talán nem, de amúgy akár igen. Egy clamp down – leszorítás – Amerikában nagyon is elérte a markáns jobboldali véleményformálókat, kizárják őket minden létező internetes felületről, még a kevésbé ismert insta-influenszereket is.

Az amerikai „alternatív jobboldal” szereplői Trump bukása után is elbűvölnek?

Egyetértek a teljesen deplatformizált Milo Yiannopoulos-szal: az alt-right mint gyűjtőfogalom degradáló szándékú baloldali sulykolás. A cél: minél többekre lehessen ráfogni, hogy kvázi újnácikként meg akarják dönteni szervezetten a létező demokratikus rendet. Pedig egyszerűen vannak mindenféle stílusú és részletekben nagyon eltérő politikai gondolkodók, aktivisták, akik abban közösek, hogy nem vallják az évtizedes PC dogmákat, azokat a társadalmi modelleket, amelyek ordítóan nem működnek. Ilyen értelemben Orbán Viktor is maga lehetne az alt-right.

Őt inkább populistának, diktátornak szokás bélyegezni, vagy akár, amint az Biden elnök szájából elhangzott, gengszternek.

Persze, mert ő is rájött, mint számos amerikai jobboldali, hogy

mert kártékonyan át akarja formálni a világot, semmi jót nem ígérve a hagyományos közösségeknek, életformának, kultúrának. A hagyományos jobboldal jelentős része nem vállalkozott arra a sürgető feladatra, hogy a halál kultúrája mellé szegődött mainstream-mel szembeszálljon. Talán azért, mert sok esetben haszonélvezője a bajok elkendőzésének. Így tehát nyilván nem az amerikai RINO-kra („republican in name only”, azaz csak névlegesen republikánusok – a szerk.) fogom vetni a vigyázó szemem, vagy a Németországban éppen most összezuhant, elveit feladó CDU-ra. Ők behódolnak a baloldalnak, ami féktelen homogenizációt, nemzetietlenítést akar. A karakánabb jobboldal a kedvencem. Ennek az áramlatnak egyébként csak egy része, ami az átlagnál harsányabb, szókimondóbb, formabontóbb kifejezésmódot használ. Viszont tényleg pont ez az, ami inspirál a tévés dolgokban és a közírásban is.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője nemrég úgy fogalmazott, az ellenzék „brutalizálja” a szavazóit, és ezzel szemben józanságot javasolt. Egyetértesz ezzel?

Egyetértek. Azzal együtt, hogy olyan ez, mintha az utcán bele akarnak sodorni minket a verekedésbe. Törekedni kell arra, hogy ezt elkerüljük, de ha már ütnek, mi sem spórolhatjuk meg az ütést. Be kell vetni minden fronton a harci eszközöket, ahol a másik is beveti. Ez olyan ellenfél, akivel nem lehet kukoricázni. Szóval az általam vezetett Politikai Hobbistában ezért is nagyfokú a szókimondás, sokszor vitriolosak a megjegyzések. Ugyanakkor nagyon sok derűvel hűtjük a kedélyeket, ez egy kifejezetten kedélyes műsor, sok gondolattal, érvvel. És ha megfigyelted, csúnya beszédet, obszcén szavakat pár hónapja már sokkal-sokkal kevesebbet hallhatsz a műsorunkban, akár tőlem, akár csapattársaimtól.

Egy kicsit tényleg kevesebb ez a fajta „stílusfestés”. Csak nem belátásra jutottál, hogy helytelen ezzel kísérletezni, annál is inkább, mivel a konzervativizmus keresztény alapjaihoz sem passzol a trágárság?

Hogy úgy mondjam, fenntartom a jogot, hogy változzon a beállítódásom és hogy mélyüljön a hitem is. De ettől még jól megvolt a helye, jó felütés volt a szabadszájúság. De most, hogy már berúgtuk az ajtót, nem kell egyfolytában harsányan tovább rugdosni.

Igen, már egy éve velünk van a Pesti TV, de a múlt hónapban, az első évfordulóval körülbelül egyidőben Huth Gergely főszerkesztő egy vészjelzéssel fölérő felhívást közölt. Elhárultak a gyártás kiszervezése utáni nehézségek, feszültségek? Erre utal, hogy a szerkesztői jegyzet váratlanul eltűnt, az adások meg békésen folytatódnak és változatlanul bejárnak hozzátok vendégként még kormánytagok is?

Hála Istennek, megy tovább a Pesti TV…

Mi történt akkor? Valakik szerettek volna titeket lesöpörni, vagy az egyik résztulajdonos költséglefaragást akart? Netán nem voltak elégedettek a teljesítménnyel?

A cégcsoport elnöke tartott egy értekezletet számunkra, melyen megtudhattuk, hogy a Pesti TV-re szükség van, a finanszírozás teljesen megoldott. Meggyőzött minket arról, hogy a műsorok elkészítésének a tartalmi, gyártási, lebonyolítási oldalai körül jelentkező nézetkülönbségek nem érintenek minket, egyébként is áthidalták azokat. Úgyhogy tényleg hurrá, mehet tovább a munka.

A nézettségi mutatókkal is szokták piszkálni a médiumot. Jogos vagy nem?

Ja, hát megy a híresztelés, hogy nem néz minket senki, de például az összes fröcsögő Facebook-kommentelő, aki ezzel jön, véletlenül mindig szokott idézni abból, amit a legutolsó Hobbistában mondtam. Egyik utóbbi adás egyébként, amiben Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár volt a vendégünk, 60 ezer fölötti nézettséget hozott, ha pedig az online felületeket is hozzávesszük, bő százezer ember nézte meg a Hobbistát. Teszem hozzá, a Keménymag-korszakhoz képest háromszor-négyszer többen szólítanak meg, üdvözölnek az utcán.

Apropó, HírTV-s Keménymag. Miért mentél el attól a némileg hasonló, befutottnak számító politikai-cikizős műsortól, illetve a zászlóshajónak számító jobboldali televíziótól egy egészen új tévés vállalkozás és műsor kedvéért?

Pofon egyszerű. Az ECHO TV-n volt már egy ilyen néven tervezett, szinopszisig eljutott produkció, ami rám lett volna szabva. Az amerikai talk show-k ugyanis régtől erre inspiráltak és volt is rá fogadókészség. El is indult volna minden bizonnyal, de a HírTV Simicskától való visszaszerzése után az ECHO megszűnt, a Keménymag idején pedig már nem került szóba a terv. Egyszer aztán előállt a helyzet, hogy az akkor alakuló, egészében lazábbnak belőtt Pesti TV-ben legyen saját műsorom. Erre igazán nem mondhattam nemet.

Vérmérsékletet vagy korosztályt céloz meg a Pesti TV és benne a viccesnek is szánt Politikai Hobbista?

Először talán az utóbbin volt a hangsúly, de a generációs elképzelést módosították a tapasztalatok. Mindenestől a fiatalabb korosztályokra alapozni nehéz volna, a fiatalok jelentős részét nem lehet leültetni politikai tartalmú műsorok elé, sokuk nem néz televíziót. Nyilván van egy ilyen részük, és egy kutatás ki is mutatta, hogy a mi közönségünk 30 százaléka azért markánsan a fiatal generációhoz tartozik. Mindenesetre ma már a nemzedékiességtől kicsit függetlenedve követjük a „szélesen megyünk” orbáni elvét a gyakorlatban.

az embereket a legkülönbözőbb felületen és hangárnyalattal kell megszólítani. Határozott igény mutatkozik a nem tradicionális, de annál szórakoztatóbb politika-tálalási módokra is, korosztálytól függetlenül. Itt azt a személyességfokot várják el tőlem, amit azt hiszem, hozok is, minden munkanapon.

Érdekes feszültség van azért abban, hogy kinevettetős, gúnyolódós politikai műsorotok hátterdíszlete az a világszintű vetkőzőshow, amiben nem mást, mint sok évszázados kultúrájukat, vallásukat, sőt már a normalitást hajítják el a nyugati társadalmak.

Tényleg nehéz úgy viccesnek lenni, hogy a minket körülvevő világ, a minket is elementárisan érintő nemzetközi folyamatok kissé apokaliptikusak. Sajnos utólag úgy tűnik, Amerikában Trump elnöki négy éve egy haláltusát megelőző, átmeneti felerősödés volt. A Szovjetunió bukásával keletkezett egypólusú világrend már nem létezik. De nem szívesen fogadja el az Egyesült Államok és a vele szövetséges Európa, hogy Kína sokkal nagyobb súlyt képvisel a világban. Más kérdés, hogy Kína új felemelkedésében a Nyugat saját magát hibáztathatja. Hogy minél olcsóbban lehessen előállítani a termékeket, a gyártókapacitásokat elvitték Kínába. Az USÁ-ban Trump megpróbálta a gyártáskapacitást visszaszervezni, ezzel csökkent is az ottani munkanélküliség, de láttuk: a multi cégóriások szembefordultak patrióta gazdaságpolitikájával.

A valós problémákkal való szembenézés helyett, vagy azokat eltakarva aztán folyik a jóemberkedés a migránsok iránt, eregetik a klímavédelmi lufit, genderforradalmat szítanak, no meg fordított rasszizmust. Tökéletes pótcselekevés: bebizonyítani, hogy magasztos elvekben még mindig mi vagyunk a jók.

Mi viszont a történelmünk révén be vagyunk oltva woke-vírus ellen, legalább is ezt dobta be a Budapesti Demográfiai Csúcson Orbán Viktor.

Ebben nem teljesen osztom a miniszterelnök optimizmusát…

Nahát! Több szervilizmust várnék el tőled és egyébként magamtól is!

Lám-lám, mégsem kézi vezérléssel mondják meg nekünk, lakájpropagandistáknak az ország vezetői, hogy mit kell gondolnunk és gondoltatnunk a széles néprétegekkel. Szóval abban ugyan abszolút osztom a miniszterelnök helyzetértékelését, hogy Kelet-Európa társadalmainak immunrendszere sokkal erősebb, mint a nyugatiaké. De főleg a fiatalok nagyon veszélyeztetettek már a gyökértelen, pontosabban marxista gyökerű woke álébredésével szemben. Más kérdés, hogy a különböző woke-áramlatok akár ki is olthatják hosszútávon egymást, merthogy például a migánssimogatás és az LMBTQ nem összefésülhető… De egyelőre azt láthattuk az idei Pride-on is, hogy – persze a multi munkaadók rásegítésével – több heteró vonult már, mint meleg. Nagy a manipulatív, hiszterizáló jelszavak ereje meg az egészségesen gondolkodókkal szembeni számonkérés.

Utóbbiak a valóságban élnek, de ha már beköltöznek az elidegenedett nagyvárosokba, főleg egyetemi kollégiumokba, az új közegben, ahol nem ismernek senkit, rájuk is hat az alkalmazkodási kényszer. Menő körökbe bekerülni szinte csak ízlés- és szemléletficam bevállalásával lehet. S akkor ők is kábé a nemzetközi trendeket veszik át, a woke-ideológiával fertőzöttek. Hacsak nem hoztak határozott, tudatos értékrendet, történelmi látásmódot otthonról, vagy – teszem hozzá – nem néztek Politikai Hobbistát… Remélem azért, a huszonöt év alattiak SZJA-mentessége olyan gyakorlati tényező, melynek figyelembe vételét nem hanyagolják el a szavazási döntés során – persze csak ha maradt elég józan eszük az indoktrinációval szemben.

Ha már fiatalok, a generációs pártnak kitalált Momentum elnöke, Fekete-Győr András utolsó lett az ellenzéki miniszterelnökjelölt-jelöltek között. Mit tartasz az előválasztás első fordulójának eredményéről?

Fekete-Győr abszolút kudarca kellemesen érintett, az általa hencegéssel emlegetett „biológiai óra” helyett az ellenzéki oldalon Gyurcsánynak dolgozik minden. Jakab Péter kiesésével elmondható: a Bohóc megtette kötelességét, a Bohóc mehet. Az pedig fals összellenzéki narratíva, amit el próbálnak hitetni a választóikkal, hogy igazi, demokratikus megmérettetést műveltek. Azt se tudjuk, a DK-sok nem szavaztak-e át, utasítást követve, Márki-Zay Péterre, mikor Dobrev Klára első helye már biztosnak látszott. Meg az se bizonyos, hogy valós-e a 600 ezer feletti együttes szavazatszám, gondoljunk csak a balesetes autóban talált szavazólapok tömkelegére. Csak az biztos: kikerekedett az adatbázis. Most már a jobbikosok és Momentum-szimpatizánsok adatai is megvannak a DK-nak. Konkrétan Gyurcsány Ferenc rendelkezésére állnak...

Édesapád a rendszerváltozás-kori jobboldali kormány külügyminisztere, rokonod volt Antall József miniszterelnök is: van abban determináltság, hogy harminc év múltán a politika lett a tévés munkád „nyersanyaga”? 

Nem úgy volt azért, hogy a politizálás ott bugyogott bennem kitörni akaró lávaként évtizedekig. A 2015-ös migránsválság volt a kiváló ok, pontosabban a fejmosás, amit a Facebookon posztolt véleményem miatt kaptam liberális, jóemberkedő, teljes emberi minőségemet kétségbe vonó ismerősöktől. Pedig csak kétségbe vontam, hogy mindenkit, aki pusztán bemondja, menekült, be kell engedni az országba. Ezután kezdtem el tudatosan írogatni, aminek hatására behívtak tévékbe; így kezdődött. De az MDF-es drámai idők kamaszként átélt csomó élménye máig párhuzamokat szolgáltat, amihez vissza tudok nyúlni. Ott van például a taxisblokád, aminek 31-ik évfordulója közeledik. Én is részt vettem azon a több tízezres ellentüntetésen, ami szépen el is buktatta az SZDSZ-es és posztkommunista puccskísérletet. Ám aznap este mit láttam a köztévé híradójában? Juszt László továbbra is a kormány ellen igyekezett hergelni a nézőket, mintha Antallék osztották volna meg a társadalmat. Nos, igen, ezek a képtelen élmények feltétlenül beépültek, kellő időben aktivizálódva bőségesen termelik bennem a műsorhoz kellő szarkazmust.

Fotók: Földházi Árpád