Előadásában kitért arra is, hogy 1968 annak ellenére volt fordulópont, hogy a forradalmároknak a lényegi kérdésekkel kapcsolatosan nem volt mondanivalójuk, megrekedtek a felületen. Mára új elnyomottakat kerestek, amelyek kezdetben a bevándorlók, majd a szexuális kisebbségek voltak. A marxistává szocializálódott nyugati elit a szexuális forradalom idején annak hatása alá került, ifjúsági gárdáiban pedig a kábítószer és a szexuális forradalom kombinációja meg is tette a hatását.
A mai marxizmus már csak a jelenre irányul és egyáltalán nincs mondanivalója a jövőről – mutatott rá Schmidt Mária, aki arra is figyelmeztetett: a rendszer nem áll meg, utópikus tökéletességizmust emelte fókuszpontjába, mára nem csak a társadalmat, de az egyént is korlátlanul át akarja alakítani a szexuális forradalom újratöltésén keresztül. Mint mondta,
mire keleten legyőztük a marxizmust, nyugaton győzelemre jutott, s most újra ellenünk fordul.
Ugyanakkor hangsúlyozta: mivel már egyszer megtettük, képesek vagyunk újra győzni fölötte, ehhez megvan a szükséges tapasztalatunk, tudásunk és erkölcsi alapunk is. Európa keleti fele az Európai Unióban egyre inkább veszélyt és egyre kevésbé reményt lát. Érdekelt az európai együttműködésben, de ragaszkodik identitásához és nem fogadja el, hogy az USA az EU klónjává vált.
Balog Zoltán református püspök beszédében feltette a kérdést: lehetséges-e az egyház megújulása nélkül a kereszténység ismételt felvirágzásában bízni. Saját válasza szerint nem, a reneszánszhoz pedig a személyes megújulás, hitben való megerősödés szükséges. Az egyház nem egyszerűen szociológiai intézmény, hanem transzcendens valóság, így is kell rá tekinteni. Mint hangsúlyozta: a kereszténydemokrata gondolat sem újulhat meg az egyház megújulása nélkül.