Pritz Pál: Itt nincs baloldal, itt álbaloldal van

2021. augusztus 31. 21:14
Gyurgyák János (eszme)történész „Elveszett illúziók, megtalált történelem” című könyvét mutatták be a Scruton Közösségi Tér csordultig telt termében, ahol a Rubicon Intézet szervezésében vitatkozott Pritz Pál történész, az MTA doktora és Orbán Balázs, miniszterhelyettes, államtitkár – a legkevésbé a könyvről, a leginkább pedig a történelem, az emlékezetpolitika és a politika viszonyairól.

Ma már ritkán látható, a szó klasszikus értelmében vett értelmiségi vitának adott helyet a Scruton Közösségi Tér – ennek értékét az azt moderáló Gali Máté, a Rubicon Intézet főmunkatársa is örömmel ismerte el.

Az egyébként az Osiris kiadó vezetőjeként is fungáló Gyurgyák János új könyve lényegében korábbi életművének esszenciája, válogatott írásai az elmúlt három évtizedből; mégis a kötetről esett a legkevesebb szó az este folyamán, annál több arról, mi a konzervativizmus, mi a baloldaliság, és mi értelme van egyáltalán történelmet kutatni, arról írni.

Az angolszász és a kontinentális, de hangsúlyosan a magyar konzervativizmus más; ezt mindenki elismerte, Pritz szerint – Szűcs Jenő néhai kollégáját idézve – azért, mert „itt minden megvan, ami nyugaton, csak minden valahogy rosszabbul”; Orbán Balázs szerint viszont a különbség alapja – amit Sir Roger Scruton is értékelt –, hogy

a brit konzervativizmus születésekor Nagy-Britannia expanziós időszakát élte, a világ harmada az övé volt

tehát redukálták a lényegét a legkisebb közös többszörösre, az egyéni szabadságra és szuverenitásra, amit Indiától Kanadáig minden állampolgár egyformán értett, míg a magyar defenzívában, a nemzeti megmaradás jegyében a közösség, a nemzet szuverenitására helyezte a hangsúlyt, s nem utolsósorban a magyar konzervativizmus pragmatikus: ami ezt a célt szolgálja, az támogatandó, ami nem, az elvetendő – a 21. század pedig azért lehet a magyar konzervativizmus százada, mert a tágabb értelemben vett nyugat most védekezni kényszerül, ehhez pedig nekünk jobb receptjeink vannak – vélte az államtitkár. Míg Gyurgyák éppen oxfordi évei alatt ismerkedett meg az eszmerendszerrel, és tette számára szimpatikussá leginkább az, hogy jóval kevésbé ideologikus, sokkal gyakorlatibb, mint a szocialista vagy liberális; szerinte a magyar konzervatívok hibája viszont, hogy a társadalmi realitások ismerete helyett álomvilágba ringatják magukat, közben a jobb- és baloldal szekértáborokba szerveződik.

A kötet szerzője, Gyurgyák János történész (fénykép: Ficsor Márton, Mandiner)

Ehhez Pritz hozzátette: a szocializmus hadilábon van a nemzetivel – „ezt sokszor megszenvedjük, de nem adjuk fel”. Orbán ezt nem látta ilyen sarkalatosan problémásnak, mondván, a gazdasági prosperitás és a megosztottság nem előfeltételei egymásnak; felidézte, hogy az egyik legsikeresebb korszaka a magyar történelemnek a dualizmus időszaka volt, amikor egyébként a Parlamentben olyan viták zajlottak, hogy az egyik képviselő rálőtt a másikra. „Ehhez képest amit minden hétfőn érzékelek a Parlamentben, hogy kedélyes úriemberek engem börtönnel fenyegetnek, én meg válaszul melegebb éghajlatra küldöm őket, kávéházi csevelyek a magyar modernkori történelem e sikerperiódusához képest.”

A másik szerinte, hogy a megosztottságon nehéz csodálkozni annak tudatában, milyen huszadik századot hagytunk magunk mögött, de megosztott ország is lehet sikeres, például Svájc, Németország vagy Olaszország.

Gali közbeszúrta: a magyar történelmet szokás dichotómiákkal értelmezni: kuruc-labanc, népi-urbánus, és így tovább, mintha ugyanaz élne velünk most is tovább.

Pritz hozzátette: a magyar polgárosodást nem a magyar etnikum vitte, hanem görögök, németek, zsidók, örmények;

az asszimiláció nem vált be, „Trianon legnagyobb átka, hogy ez nem teljesedett ki”, s még a rendszerváltások is mindig külső erők következményei voltak.

Álbaloldal és nagytőke

Bár a népi-urbánus vita folytatódása kézenfekvő, a mai harmincas generációnak nem kellene ennyi bozótharcot belevinnie, sem az előző generáció sértettségét – fogalmazott az államtitkár, kulcsgondolatként leszögezve, a magyar állam Szent István óta ezer éve fennáll, ezeréves működési logikája van, amelyből az első ötszáz középhatalmi státuszt adott hazánknak, és ha úgy vesszük,

István király is a megosztottság meghaladásán dolgozott, amikor egységesítette az országot, megvédve a külső ellenségektől.


Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, stratégiai és parlamenti államtitkár (fénykép: Ficsor Márton, Mandiner)

Ami a megosztottságot illeti, Gyurgyák hangsúlyozta: a huszadik században több mint tíz rendszerváltás volt, és mindegyik totális módon felül akarta írni az előzőt, nem csak a jelent meg a jövőt, de a múltat is. Ahogy most az az ígéret, ha a kormány bukik, mindent eltörölnek, még az alkotmányt is, ha lehet joggal, ha nem, azaz itt nincs minimális konszenzus sem – fejtegette. Gali kérdésére Pritz melegedett bele a vita hevébe, s azt is elmondta, szerinte a világ GDP-jének 15 ezrelékével, 93 ezer négyzetkilométeren aránytévesztést lát néha a vezetőktől, a Fideszt utoléri a belső harcok MSZMP-re jellemző végzete, ugyanakkor felszólította lényegében Orbán Balázst, hogy a politika távozzon a történészek színpadáról; hozzátette, hogy bár egyes történészek belemennek politikai események értelmezésébe, de ez „a szakma immunbetegsége”, a politika túlsúlya pedig elnyomja az emlékezetpolitikai érveket. Ekkor hangzott el vallomása:

„Ha a politika egyvégtében azt mondja, hogy a baloldal, a baloldal… kikérem magamnak, én baloldali ember vagyok! Itt álbaloldal van! Itt olyan vezetők vannak, akiknek semmi közük nincs a baloldalhoz”, a nemzeti minimum kialakításában viszont mindig a kormányé a nagyobb felelősség.

Pritz Pál, történész, az MTA doktora (fénykép: Ficsor Márton, Mandiner)

Azt Orbán is elismerte, hogy mindkét oldalon vannak „hamis realisták és túlfeszített lényeglátók”, de ez kezelhető mértékű, az pedig mindenki számára káros, hogy hazánkban nincsen nemzeti baloldal, annak a maradványai, a népi baloldaliak pedig nem lesznek rajta a 2022-es választási listákon; a neoliberalizmus elől menekülő szavazókat pedig a jobboldal vette pártfogásába.

Az államtitkár hozzátette: olyan formában nem látja értelmét a történelem kutatásának, hogy feltárja valaki a 13. századi családjog nüanszait, belemenekül egy adott korszak szűk szegmensének vizsgálatába, ezért számára felüdítő volt Szekfű Gyulát vagy Nemeskürty Istvánt olvasni, akik holisztikusan nézték a magyar történelmet. S ez fontos, mert ha nincs nemzeti konszenzus a múltról, hogyan várjuk el, hogy jelen meg jövő legyen? S mi értelme a humán tudományoknak, ha a jelent meg a jövőt nem tudjuk vele befolyásolni? Új Szekfű, új Nemeskürty kell! – szögezte le.

Ha politika hagyna bennünket dolgozni!” – replikázott Pritz, aki szerint eleve az sem szép, ahogyan az Alaptörvényben szerepel a szuverenitás elvesztése 1944-gyel és visszanyerése 1990-ben; itt egy kicsit élesebb hangra váltottak Orbánnal, amikor arról esett szó, hogy Pritz szerint a rendszerváltás előtt már kvázi szabadon írhattak 1985 után pedig legalább az egyes iskolák tantestülete választhatta meg az igazgatót, most bezzeg a KLIK nevezi ki. Az államtitkár visszautasította az efféle relativizálást, mert ő ugyan 1986-os születésű, da szüleit még verték a rendőrök a tüntetéseken; Pritz emellett felrótta az állam elosztás aránytalanságait – mire az államtitkár elmondta, hogy a jobboldali sajtóban éppen azért kritizálják a kormányt, mert túl sokat áldoz a vele ellentétes nézeteket valókra. Kérdésre azt is kifejtette, hogy

a rendszerváltás politikai szabadságjogok visszaszerzése tekintetében sikeres volt,

de azok nem sokat érnek, ha amúgy az embernek nincs mit ennie, s mivel a rendszerváltás után egymillió magyar vesztette el a munkahelyét, a liberális demokráciáról kissé másként vélekedik, mint a nyugati átlagpolgár, akinek a második világháború utáni bőséget hozta el ugyanez a rendszer, s avégső tanulsága mindennek, hogy semelyik modellt nem szabad átvennünk egy az egyben se Moszkvából, se Brüsszelből, se Washingtonból. Vitázni viszont „Hiába próbál egy Momentumos politikussal, ha az azt hiszi, hogy a szép jelszavakat ő mondja először, holott azokat már kipróbáltuk az elmúlt évszázadokban Magyarországon, és ismert a kontextusuk” – fogalmazott.

Pritz viszont válaszában nem mást citált nagy koponyaként, Tisza és Ady mellett, mint Jászi Oszkárt, aki 1947-ben kifejette, hogy nincs demokrácia erkölcsi tartás nélkül (az kimaradt, hogy előtte harminc évig árulta a hazát, például ekkor bécsi lapokban uszított a Nyugat-Magyarország szabadságáért küzdő Rongyos Gárda ellen); erre Orbán diplomatikusan annyit mondott, hogy Jászy legalábbis rettenetesen naiv volt, amikor azt gondolta, hogy a román baloldallal megegyezve elkerülhetik az országvesztést 1919-ben. Pritz emellett árnyaltabb kritikára hívott fel Brüsszellel szemben, amely igenis nem Moszkva, ezért nem szabad ezt a látszatot kelteni.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"2012 decemberében Csirszki Martinnak, az akkor 17 éves! diósgyőri futballistának a sípcsontja és szárkapocscsontja is eltört a Honvéd védőjének, Souleymane Tandiának a belépője nyomán. Csirszki 2019-ben kitüntetéses jogi diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen. 26 évesen úgy döntött, hogy szögre akasztja a csukát és befejezi futballista pályafutását. "
"– Sok érdekes emberrel találkoztam: a fogalmatlan sportvezetőtől kezdve a magát Guardiolának képzelő edzőn át az alacsonyabb osztályokban sínylődő, jóval többre hivatott tehetséges labdarúgóig, az edzőöltözőbe beépített, onnan minden információt visszaszivárogtató CIA-ügynök masszőrtől kezdve a naiv tulajdonoson át, a mindenki által botlábúnak tartott, életében csak az NB 1-ben futballozó csapattársig, a rosszindulatú, magát élet-halál urának képzelő technikai vezetőtől kezdve, a tehetségeket felkaroló idősebb játékostárson át a mindenhez is értő másodedzőig. Nevek említése nélkül, de fociztam kiváló játékosokkal és kiváló játékosok ellen – írja posztjában Csirszki."
Mint látjuk, a focitársadalom KETTŐ OLDALA között IS a különbség: ÉG ÉS FÖLD.
Az Ég: tehetségeket felkaroló idősebb játékostárs,
a kiváló játékosok - ez nagyjából a nemzeti Fidesz-oldal.
A TELJESEN IDIÓTA MAGYR BAL- ÉS LIBERÁLIS OLDAL: EZ a fogalmatlan sportvezető, a naiv tulajdonos, a botlábú csapattárs és a többi szélhámos.
Ez a szélhámosság a magyarságnak MÁR NAGYON SOKBA KERÜLT.

Azt, hogy nem baloldaliak régóta jelzik az onnan kilépett baloldaliak.
Vannak sokan.
1998-2002 között sok klasszikus baloldali értékeknek megfelelő törvényt, rendeletet nem szavaztákmeg.
Csak egy példa, hogy amokor Lorbánék 23ezerről 40 ezerre emelte a minimálbért, azt nemszavaztk meg, sőt gúny tárgyává tették a suttogó orbánfóbiás propagandáiban. (40 ezer forintossal orbán arcképével)
A másik, a spk állítólag baloldali milliárdosok gyáraiknál járnak-e jó példákkak a szociális juttatásoknál, munkakörülményeknél, munkabéreknél?? Gyurcsány gyáránál milyen a munkás élet pl.?


Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés