Negyedik hullám: mi lesz a tanévvel?

Egy hét, és újra ellepi az iskolákat a nyüzsgő gyerekhad – a szülők pedig reménykednek, hogy idén talán nem az ő vállukat nyomja majd a tanítás terhe. Egyelőre erre jók az esélyek: alacsony az esetszám, az elmúlt huszonnégy órában 180 új fertőzöttet igazoltak, jelenleg 93 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 9-en vannak lélegeztetőgépen, és egy beteg hunyt el – ez utóbbi két szám egyébként a mérvadó a helyzet súlyosságának felmérésében, és a döntéshozatalban is. A kormány egyelőre nem tervez szigorítani: „az oktatásban és a munkahelyeken sincs szükség korlátozásokra” – mondta múlt hét szombaton Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón. Ennek kapcsán nem sokkal később, kedden megszólalt Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter is, aki hangsúlyozta, „jelenléti oktatásra készül a kormány a szeptember elsején induló tanévben, mert a koronavírus-járvány jelenlegi helyzete ezt lehetővé teszi”. A korlátozások kapcsán csütörtökön levélben tájékoztatta a köznevelési intézményeket az emberi erőforrások minisztere. Eszerint sem az óvodákban sem az iskolákban nem írnak elő kötelező korlátozó intézkedéseket, ugyanakkor továbbra is fontos, hogy a szülők tünetes gyermeket ne vigyenek közösségbe és a köznevelési intézmények fordítsanak fokozott figyelmet az alapvető egészségvédelmi szabályokra.

Jó esélyekkel futunk neki a tanévnek

A szakértők szerint nem az a kérdés, hogy jön-e a negyedik hullám – mert az a szomszéd országokat nézve egyre valószínűbb –, hanem hogy milyen erősségű lesz. Reméljük, hogy nem lesz olyan durva, mint a korábbiak, és nem kell bezárni az iskolákat. Egyébként több tényező is arra enged következtetni, hogy jobbak a jelenléti oktatás esélyei, mint fél évvel korábban, a második tanév kezdetén. Egyrészt

mint február elején, amikor 2,5 százalékos volt az oltottak aránya, mára viszont elértük az 59 százalékos átoltottságot, az első vakcinát eddig több, mint 5,7 millióan kapták meg. Másrészt a pedagógusok több mint 90 százaléka felvette az oltást (legalábbis a PDSZ adatai szerint), ami természetesen tovább növeli a jelenléti oktatás esélyeit. Ahogy az is, hogy 12 éves korig már a fiatalokat is oltják, a 12-17 éves korosztályban augusztus 11-ig közel 200 ezren regisztráltak oltásra és 162 ezren (81 százalék) már fel is vették azt. Ez egyelőre nem elég, ezért a kormány kampányszerű oltást szervez jövő hétfőre, keddre, csütörtökre és péntekre a köznevelési intézményekben tanuló 12 év felettieknek.

Remény és aggodalom

Sok a bizonytalanság az oltási kampány sikerét illetően, hiszen a tanévkezdésig már csak alig egy hét van hátra. A pedagógusok és a szülők a reménykedés és az aggodalom között ingázó érzésekkel tekintenek az évkezdés elé. „Annak ellenére, hogy nálunk a tanári karban nagyon jó az átoltottság,

hogy mi lesz, ha megint zárni kell az iskolákat, és digitális oktatásra leszünk kénytelenek átállni” – mondja lapunknak Horváthné Vass Ildikó, egy budai általános és középiskola magyartanára. Hozzátette, nincsen egyedül aggodalmaival: a pedagógusok túlnyomó többsége nem szerette az online oktatást, így érthető, hogy ha lehet, szeretné is elkerülni azt. Mint mondja, sem ők, sem a diákok nem erre vannak szocializálva, ezen pedig az sem változtat, hogy az elmúlt másfél év során szereztek némi rutint a digitális oktatásban. „Tudom már, mire számítsak, ismerem az olyan kiküszöbölhetetlen nehézségeket, minthogy nem látom a gyerekek reakcióit, nincs megfelelő visszajelzés, hol van videó és hang, hol nincs, és még sorolhatnám. Ám hiába leszünk rutinosabbak, a dolog jellege nem változik”. Mindenesetre a pedagógus bízik abban, hogy az átoltottságnak köszönhetően talán nem lesz akkora baj, hogy újra zárni kelljen az összes iskolát. Teljes zárra nem, ám egy-egy osztály karanténba kerülésére ugyanakkor számít.

Ez a diszkrét optimizmus jellemzi a felkészülésben is, mint mondja, egyelőre jelenléti oktatásra készül, nem tervezi átstrukturálni a tananyagot, ezt – mint mondja – elég lesz majd akkor megtenni, ha durvul a helyzet.

Amire szerinte mindenképp szükség lesz, az az, hogy a digitális oktatás alatt felhalmozott esetleges lemaradásokat pótoltassa a tanítványokkal. „A lemaradás ugyanis a digitális oktatás ugyanolyan kiküszöbölhetetlen velejárója, sajnos, mint például a visszajelzés hiánya” – hangsúlyozza.

Amikor az elmúlt tanévben visszatértünk a jelenléti oktatásba, lehetett látni, hogy a többségnél mintha mi sem történt volna” – teszi hozzá. Vass Ildikó egyébként olyan pedagógustársáról is hallott, aki egészen egyszerűen nem tanított új tananyagot a digitális oktatás során, mert úgy érezte, nincs értelme, és inkább a gyakorlásra helyezte a hangsúlyt.

Milyen állapotban vannak a diákok?

„A gimnazistákat jobban megviselte a dolog, ami érthető, hiszen az ő esetükben félévnyi otthonlétről beszélünk” – osztja meg velünk Vass Ildikó. Szerinte

mert annyira nehezen jöttek ki a depresszióhoz hasonló állapotból”. Persze a többség szerencsére idáig nem jutott el, de rengeteg diák tapasztalta az online tér beszippantó erejét, aminek hatására bezárkóztak, illetve olyanok is voltak, akiknek a megszokott bioritmusuk borult fel: délelőtt iskola, délután alvás, éjszaka játék.

Szükség lesz a maszkra?

Arról egyelőre nem kaptak információt, hogy maszkban kell-e tanítani és részt venni az órákon; a pedagógus reméli, hogy mihamarabb kapnak központi útmutatást ezzel kapcsolatban. Mint mondja, a héten lesz a kerületi értekezlet, amelyet követően vélhetően többet fognak majd tudni, egyelőre azonban sok a bizonytalanság.

nem látszódott a gyerekek arca, nagyon könnyű volt egymást félreérteni is” – ezt egy technikumban történelmet tanító, neve elhallgatását kérő pedagógus mondja lapunknak. Hozzáteszi: nagyon meg kellett keresni azt a maszkot, amiben lehetett beszélni, a textilek erre ugyanis alkalmatlanok voltak. Mindenesetre egyelőre ők sem kaptak arra vonatkozó információt az iskolától, hogy szeptembertől ismét szükség lesz-e a védőeszközre.

Ő egyébként máshogy készül az idei tanévre, mint tette azt a járvány előtt, hiszen másfél év kiesett a rutinból, „vissza kell rázódni a korábbi ritmusba, azt hiszem el kell kezdeni ehhez gyakorolni” – mutat rá. Emellett több gyakorlást tervez, nulladik lépése pedig az lesz, hogy felméri, ki hogyan áll, mennyi maradt meg az online térben leadott tananyagból a gyerekfejekben.

Érdekességképp megosztja, hogy sokkal gyorsabb ütemben tudott digitálisan tanítani, sikerült is befejezni a tananyagot. Mint elmondta, neki szerencséje van, hiszen a történelmet így is remekül meg lehet tanítani, rengeteg digitális tananyag áll ugyanis rendelkezésre. Az a gyerek, aki akart, tudott így tanulni, ám aki a jelenlétiben sem a munkakedvéről híres, az „digitálisan sem szaggatta az istrángot”. Nem irigyelte viszont például a matematika-, és nyelvszakos kollégáit, akik igen megszenvedtek az online oktatással. Ahogy azok a kollégák is, akik nem rendelkeztek ehhez szükséges digitális kompetenciával.

– összegzi Horváthné Vass Ildikó. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy nagyon nem mindegy, hogy csak téli szünet előtt két-három hetet kell majd így oktatni, vagy megint hónapokra zárnak majd be az iskolák. Ahogy az sem mindegy, hogy egy-egy osztály zár be, vagy az ország legtöbb intézménye. „Két-három hetet elvagyunk gyakorlással digitális oktatás címszó alatt, de többet nem nagyon szeretnék így tölteni”. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy nincs az az anyagrész, ami pótolhatatlan lenne, főleg annak fényében, hogy az ember csomó mindent elfelejt abból is, amit a jelenlétiben tanul. Szerinte semmi nem múlik azon, ha hetekig így oktatnak. Ám ez esetben az elvárásokból is muszáj engedni: „képtelenség tanártól és diáktól is elvárni, hogy úgy haladjon, mintha ott lennénk egy légtérben”.

A történelemtanár is optimista, mint mondja, ő sem szeretné az online oktatást, ám ha mégis erre kerül sor, sem esik kétségbe, hiszen „annyi anyaga gyűlt össze, hogy semmilyen problémája nem lenne”.