Szorongó rabszolgák szektája

III. évfolyam 30. szám | Élet - Utolsó Figyelmeztetés
2021. július 29.
Isten és intézmények nélküli, névtelen szekta keríti hatalmába a fiatal nemzedékeket.

Maguk módján vallásosak – a szüleim, Kopp Mária és Skrabski Árpád Hungaro­study kutatásaiban volt ilyen kategória. Aki hisz Istenben, de nem tartozik valláshoz. Kiderült, hogy ők élnek a legrövidebb ideig, gyakrabban betegek, mint a vallásosak vagy az ateisták. Van erre sokféle magyarázat, de az egyik legfontosabb, hogy a közösséghez tartozás a lételemünk.

Most, hogy lebontottuk a biztos bástyáinkat, és a vallásos szülők gyerekei csak kis arányban gyakorolják a hitüket, az ő gyerekeik pedig szinte biztosan nem, fellép az igény valami valláspótlékra. Csak az a baj, hogy a valláspótlék sokszor veszélyes szekta, mert a vezető vagy egy nagy hatású őrült, vagy szélhámos, aki a közösséghez tartozás vágyát, a tenni akarást, a transzcendens iránti igényt és a vallástalanok hiányérzetét kihasználva önös érdekei szerint manipulálja az embereket.

Megnéztem a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmet, amely egy nyolcvanas évektől működő magyarországi tábort és az ott felépített mesevilágot leplezi le, ahol kiderült, hogy a tanár kisfiúkat molesztált. Ahogy néztem a filmet, feltűnt: a tanár mindenben majmolta a katolikus egyházat. A mesevilág a cserkészethez hasonlított, a beavatásnál csokit kaptak a gyerekek, ami valamilyen isten teste volt – tehát áldozás. A fiúk és a lányok – jellemzően a budapesti liberális értelmiség gyerekei – élvezték a közösségbe tartozás és a beavatás élményét, aztán kiderült, hogy kihasználták őket.

A kicsik mesevilágból kaptak vallásélményt, és a tanár, akinek nem voltak erkölcsi korlátai, az iránta érzett rajongásukat szexuálisan kihasználta. Ez a baj az erkölcs nélküli új hitekkel: ha a vallásos elkötelezettség ilyennel párosul, az Szodoma és Gomorra világához vezet, mert az erkölcstelen vezető bármire fel tudja használni manipulatív erejét.

Volt számos öngyilkos és egyéb veszélyes szekta, ahol kihasználták a vallástalanok vallás iránti vágyát. Most ugyanezt érzem a korszellemben: mintha egy új, őrült szekta alakulna, amely álságosan környezetvédelmet, elfogadást, közösséghez tartozást hirdet – és közben a normalitás ellen harcol. A gyerekeket a saját szüleik ellen nevelik, mert ők vallásos „maradiak”, hisznek a nő és a férfi házasságában, szeretnének unokákat – vagy épp használnak még műanyag szívószálat. A vallásuk ellen nevelik a gyerekeket, hiszen a legtöbb egyház tiltja a homoszexualitást, az abortuszt, és olyan kötelességeket ad, mint a hit rendszeres gyakorlása. Az új vallás szerint ez retrográd, sőt bűnös gondolkodás, mert a saját nemhez való vonzódás üdvözlendő, sőt bátorítandó, az abortusz a női önrendelkezés netovábbja, a szabályok és a rendszeresség pedig az emberi szabadság korlátozását jelenti. Ha nem így gondolod, akkor nem vagy modern, nem vagy európai – vágják a fejedhez a lázadó fiatalok. Közben a nagyon humánus gyerekek felélik az elveiket, lebontják a korlátokat, és nem hiszik el, hogy az új vallásnak egyetlen célja van: magányos, frusztrált, szorongó, minden kapcsolódási ponttól és biztos talapzattól elszakított, rabszolgaként dolgozó fogyasztók gyártása.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés