Polexit vagy sem? A lengyel jog elsőségéről döntött a varsói alkotmánybíróság

2021. július 15. 16:01
Vörös vonalat húzott az EU számára a lengyel alkotmánybíróság: a lengyel igazságügyi reform ügyében nem tartják kötelezőnek az Európai Bíróság vonatkozó ítéletét. Az uniós döntéshozók felháborodtak, a brüsszeli sajtó „Polexitet” vizionál.

Lengyelországban a Jog és Igazságosság (PiS) hatalomra kerülése óta kiemelt figyelmet kap a bírói korrupció kérdése, melynek örvén átfogó igazságügyi reformra került sor. A reform egyik legfontosabb eleme az ún. „fegyelmi kamara” létrehozása – ez a testület

korrupció vagy egyéb visszaélések esetén felfüggesztheti a bírák mentelmi jogát, illetve elbocsáthatja őket hivatalukból.

Emellett a reform szűkítette azon ügyek körét is, amelyeket a lengyel bírák az Európai Bíróság elé utalhatnak.

Az Európai Unióból a reform ezen elemére számos jogállamisági kritika érkezett – az európai baloldal szerint a PiS a neki nem tetsző ítéleteket hozó bírók megfenyítésére hozta létre a fegyelmi kamarát. Az Európai Bíróság tavaly áprilisban azt az ítéletet hozta, hogy Lengyelországnak azonnali hatállyal fel kell függesztenie a fegyelmi kamara működését, ezt azonban a lengyelek nem tették meg.

Mateusz Morawiecki miniszterelnök ehelyett a lengyel Alkotmánybíróság elé vitte a kérdést: előbbre való-e az európai jog a lengyelnél?

Lengyelország Alkotmánybírósága aztán úgy ítélt, hogy „nincs összhangban” a lengyel alkotmánnyal az Európai Bíróság ítélete,

így az Lengyelország számára jogi kötőerővel nem bír.

Ez rendkívül fontos precedens – ugyanakkor nem az első: tavaly májusban Németország Karlsruhéban székelő alkotmánybírósága nyilvánította részben alkotmányellenesnek a koronavírus-járvány utáni helyreállítási program keretében történő közös európai hitelfelvételt. A németek ezzel felülbírálták az Európai Bíróság korábbi, német kérésre meghozott ítéletét, mely szerint a hitelfelvétel nem alkotmányellenes. A német alkotmánybírák szerint az európai bírák döntése „objektíven tekintve önkényes”, és „módszertanilag képviselhetetlen”, hiszen az Európai Bizottság szerintük nem tudta megindokolni, miért is áll arányban a tőle várt eredményekkel a hatalmas uniós hitelfelvétel, és miért indokolt vállalni az összes európai polgárra rótt következményeit. Az ítélet kapcsán idén júniusban indult a németekkel szemben uniós kötelezettségszegési eljárás.

Ursula von der Leyent már a német ítélet is nagyon felidegesítette.

Akkor úgy nyilatkozott, „európai uniós jogban az utolsó szó mindig Luxemburgban mondatik ki, sehol máshol”

– Varsóban azonban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is felfigyelt az ügyre, és az EU történetében az egyik legfontosabb ítéletnek nyilvánította azt.

Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa a Bizottság nevében azt nyilatkozta, hogy „Lengyelországnak kötelessége azonnal felfüggeszteni nemzeti hatáskörben meghozott előirányzatainak alkalmazását, különös tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Kamarájára”. Ha most a lengyel alkotmánybírók az európaiakkal ítéltek volna, a Bizottság valóban kötelezhette volna az országot az igazságügyi reform bizonyos elemeinek eltörlésére – így azonban Lengyelország számára más lehetőségek is megnyílnak.

Brüsszelben a döntés hatalmas sajtóvihart kavart, számos vezető nyugat-európai lap is „Polexitet” vizionált – miközben valójában csak az igazságügyi reform (és a lengyel kormány) egyik legádázabb belföldi ellensége, Adam Bodnar ombudsman kommunikációs akciójának estek áldozatul.

Paweł Filipek, aki az ügyben a lengyel ombudsmani hivatalt képviselte, azt nyilatkozta az ügyről, hogy a döntés következtében „a lehetőségek a következők: a lengyel alkotmány megváltoztatása, az uniós szerződések megváltoztatásának kezdeményezése, vagy az EU elhagyása”.

Azt, hogy az ítélet pontosan miért is vezetne Lengyelország Unióból való kilépéséhez, Filipek nem részletezte – az európai sajtó azonban így is széles körben átvette szavait. Az Euronews, a The Guardian és a Politico „Polexitet” vizionáló címeihez az alapot Filipek főnöke, Bodnar ombudsman adta:

ő azt nyilatkozta, hogy „egy lépésről lépésre történő jogi Polexit folyamatában vagyunk”.

Mindeközben azonban Bodnar alkotmányos helyzete sem egészen tiszta: az ombudsmant 2015-ben az ellenzéki Polgári Platform, a kommunista utódpárt, a Demokratikus Baloldali Szövetség, illetve a Lengyel Néppárt támogatta, mandátuma azonban tavaly lejárt. Jelenleg azért van hivatalban, mert a lengyel törvényhozás két háza nem tudott az utódjáról megállapodni, azonban így is kétséges, e pillanatban jogszerűen gyakorolja-e hivatalát: idén áprilisban a lengyel alkotmánybíróság úgy döntött, hogy Bodnar ideiglenes ombudsmanként rövid időre, legfeljebb három hónapra maradhat hivatalban. (És bár a brüsszeli sajtó Stanislaw Piotrowiczról, az Alkotmánybíróság elnökéről gyakran hangoztatja, hogy a PiS színeiben volt parlamenti képviselő, Bodnar esetében megfeledkeznek arról a tényről, hogy ő pedig a PP ombudsman-jelöltje, emellett 2001-ben a CEU-n szerzett jogi mesterdiplomát, és 2011-ben a lengyel LMBTQ-szervezetek Tolerancia-díjjal tüntették ki.)

Az ügyben a Polgári Platform elnöki székébe frissen visszatért volt miniszterelnök és Európai Tanács-elnök, Donald Tusk is megszólalt. Az EU-ból való kilépés eleddig semmivel alá nem támasztott feltételezésére utalva Tusk úgy nyilatkozott, „nem Lengyelország, hanem Kaczyński és a pártja hagyják el az EU-t”, és jelezte, hogy „csak mi, lengyelek, tudjuk azt sikeresen megakadályozni”.

Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter azonban úgy fogalmazott,

ez az ítélet „elítéli az európai testületek törvénytelen beavatkozását és a tőlük kiinduló jogi agressziót”.

Az Európai Parlament frakcióvezetői szinte teljesen egybehangzóan reagáltak a hírre: Iratxe García Pérez, a Szocialisták és Demokraták frakcióvezetője szerint a döntés „támadás az EU-s jogrend ellen”, melyre az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak „minden eszközével reagálnia kell”. Manfred Weber néppárti frakcióvezető a kritika mellett egy kisebb Tusk-párti kampányszlogent is megfogalmazott: szerinte „ennek figyelmeztetésül kell szolgálnia minden valóban Európa-párti lengyel számára, akik gyermekeik és unokáik számára európai jövőt szeretnének: kormányuk a egyértelműen a Polexit útján halad”. Terry Reinke, a Zöldek frakcióvezető-helyettese hasonló hangnemben nyilatkozott, szerinte „meg kell védenünk az EU-s jog elsőbbségét”, míg Dacian Cioloş Renew-frakcióvezető úgy látja, „most bizonyítást nyert, hogy ez a szervezet jelentős törést jelent a bírói függetlenség tekintetében”.

A nyugat-európai sajtó a Polexit kapcsán számos egyéb aggódó nyilatkozatot is közölt, azonban sok esetben nem tisztázták, pontosan miért fontosak az adott vélemények. Így például az Euronews hivatkozta Jeroen Lenaers holland kereszténydemokrata képviselőt, aki azt nyilatkozta „attól félünk, hogy a lengyel kormány a Polexit útján halad”, de szót kapott Jakub Jaraczewski, a Democracy Reporting International nevű NGO kutatója is, aki szerint „a kormány jogi fedezéket keresett a luxemburgi bírósággal való ellenkezéshez, és a politika által foglyul ejtett alkotmánybíróság teljes mértékben engedelmeskedett”. Megszólaltatásra kerültek ezen kívül különböző emigráns lengyel jogászprofesszorok is – Laurent Pech, a Middlesex University európai joggal foglalkozó professzorát az Euronews idézte, szerinte „akkor elérkeztünk az EU-s jogrendből való Polexithez”, illetve az Európai Bizottság „jól tenné, ha azonnal napi pénzügyi szankciókat követelne”, illetve „az EU-s támogatás felfüggesztését a jogállamisági kondicionalitási szabályzaton keresztül”. A Politico Wojciech Sadurskira, a Sydney Egyetem alkotmányjogászára hivatkozott, aki szerint a döntés „jelentős lépés a jogi Polexit felé”.

A lengyel kormány azonban nem csak Brüsszel irányából áll az ügyben nyomás alatt –

saját koalíciós partnerei egyre inkább arra biztatják, hogy helyezkedjen még keményebb álláspontra

a brüsszeli intézményekkel szemben.

Janusz Kowalski, a Szolidáris Lengyelország (SP) nevű katolikus jobboldali kormánypárt képviselője az ügy kapcsán úgy fogalmazott, „ideje úgy kezelni az Európai Bíróságot, ahogy az érdemli: teljes mértékben figyelmen kívül hagyni az átpolitizált »bírák« jogellenes cselekedeteit”. Szerinte „csak az Alkotmánybíróságnak van joga megítélni, mi van vagy nincs összhangban a lengyel alkotmánnyal, amely az EU-snál feljebbvaló törvény”.

Az ügyben hamarosan az Európai Bíróság újabb döntése várható.

Összesen 181 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mentsétek meg Lengyelországot, a normalitást, lépjetek ki. Mi is követünk Titeket. Korábban Moszkva diktált, most Brüsszel avatkozik bele az életünkbe, az oroszoknál agresszívebben, az élet minden területére kiterjedően.

Na, ha jól látom, hamarosan megtudjuk, hogy a náci lengyelek 1939. szeptember 1-én megtámadták a demokratikus Németországot.
D

Az EU rohan a szakadékba.
Ezt véssük az agyunkba.
Mindenki gondolkozzon és kezdjen hozzá a - CSALÁDJA - túlélési technikájának kidolgozásához.
1. szabály: Nincs pánik - csak józanság és tisztesség.

Az igazak fel fogják ismerni egymást.
És ez lesz a segítség, a megmenekülés útja.
A gonoszok viszont: elbuknak.
Lehet dönteni.

Ez igaz a lengyelek mindig vallásos katolikusok voltak. Amikor régen jött az Egyetemre valamilyen lengyel prof. mindegyiken ott volt legalább egy Szűz Mária medál és a Kereszt. Ez érthető az országot a XVIII. század végén három részre osztották, századokra egyszerűen megszünt a független Lengyelország, az egyetlen összetartó erő az Egyház volt.

Amit Brüsszel végez, az egy megapuccs, amennyiben 27 európai állam szuverenitását puccsolja meg.
Nálunk a helyzet duplán nehéz, egyrészt Magyarország VALÓDI szuverén akar lenni, emellett pedig míg Soros Gyurka ciivilnek álcázott magyarellenes szervezetei uszítanak ezerrel a nap 24 órájában, a nyomás dupla, sőt tripla.
Innen kell erőt gyűjteni és használni a lehetőségeinket, amíg lehet.
A végső Endlösung úgyis az EU - ez a mai EU - felbomlása lesz.
A nagy kérdés: melyik ország milyen veszteséggel éli túl.
Erre kell ügyelni, anyagi és humán oldalról.
Meg kell őrizni a pénzügyi függetlenséget,
meg kell őrizni, fejleszteni a hazafias életvezetést.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés