Bontásra váró csatahajó

2021. július 8.

Hajdú András

A politikatudományi viták egyik központi dilemmája, hogy a nagy szervezetek és intézmények vagy pedig a személyek határozzák meg a politikai folyamatok irányát. Az általános érvényű válasz megfogalmazását nehezítik azok a tapasztalatok, amelyek szerint a környezet, a fizikai és anyagi adottságok a politikában is sok mindent előre eldöntenek. Egy közösség demográfiai jellegzetességei, anyagi helyzete, hagyományai, a riválisok lehetőségei és érdekei mind olyan szempontok, amelyek meghatározzák, hogy az adott politikai közösség és annak vezetői milyen célokat fogalmazhatnak meg. A lehetőségek közötti választás során azonban megkerülhetetlen a személyek jelentősége. Egy politikai kérdésben végül valaki dönteni fog, és érvényesíti akaratát. A vezetők döntései nemcsak előrevihetnek egy közösséget, hanem a rendelkezésre álló erőforrások elvesztését is eredményezhetik. Erre a folyamatra szolgáltat látványos példát a Magyar Szocialista Párt helyzetének változása.

A korábban megkerülhetetlen MSZP története a végéhez közeledik”

Az MSZP a kommunista rendszerből örökölt erőforrások tudatos használata révén évtizedeken át megkerülhetetlennek számított. Népes, elkötelezett szavazótáborra és aktivistahálózatra, kimeríthetetlennek tűnő anyagi bázisra, médiatámogatásra, jelentős ingatlan vagyonra és tekintélyes politikai tapasztalattal rendelkező személyi állományra támaszkodhatott. Utóbbi azért is bírt kiemelt szereppel, mert magába foglalta az intézmények (minisztériumok, állami vállalatok, önkormányzatok) és az emberi közösségek (pártszervezetek, szövetséges helyi közösségek) irányítására vonatkozó tapasztalatot, ami igen jelentős előnyt biztosított a riválisokkal szemben.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés