Az ellenzék bukását jósolja az Élet és Irodalom

2021. július 1. 7:48

Írta: Joó István
„A rendszerváltás reménye akkor él túl, ha ez az ellenzék bukik 2022-ben” – írja... az ÉS.

Nagyon érti az Élet és Irodalom, hogy amikor már majdnem megfullasztotta olvasóit dohos gyurcsányizmussal, váratlanul az igazság oxigénmaszkját szorítsa a képükre.

Ez történt például 2017. december 8-án – Vona Gábor korabeli Jobbik-elnök Spinoza Ház-beli föllépése után –, amikor leközölték Barkóczi Balázs és Böcskei Balázs A Jobbik mint taktikai és értékprobléma című elemzését. Ebben a szerzőpáros, a baloldal és a Jobbik nagy összeborulása idején (!) kimondta, hogy a párt második nyilvánosságában tovább él a régi Jobbik, ezért sem érték-, sem taktikai alapon nem lehet vele együttműködnie egy baloldali-liberálisnak. Más kérdés, hogy, egy: Barkóczi jelenleg a DK szóvivője, valamint Budapest 12. választókerületének előválasztási jelöltjelöltje az ellenjelöltet nem állító Jobbik támogatásával; kettő: Böcskei már rendre mentegeti a Jobbikot, illetve azt a lelkendező kórust erősíti, mely szerint megszületett „a” közös ellenzéki szavazó…

Nos, alig telt el röpke három és fél év, máris itt az újabb őszinteségroham az ÉS-nél! A hetilap június 25-i számában Radnóti András, a Momentum egykori külkapcsolati koordinátora ezt a megállapítást engedhette meg magának, az ellenzéki előválasztás küszöbén:

„A rendszerváltás reménye akkor él túl, ha ez az ellenzék bukik 2022-ben”.

Eszmefuttatásának lényege, hogy most, az előválasztás egyeztetéseiben dől el az ellenzéki erősorrend, méghozzá úgy, hogy abban nem tud tükröződni a választók preferenciája. Sokszor ugyanis az alkalmas és rokonszenves jelöltek föl sem fognak bukkanni, mert a pártalkuk része, melyik párt hol indítson jelöltet, ki kinek a javára lépjen vissza az első és egyetlen forduló előtt, ki kit támogasson.

Az előválasztás Radnóti láttatásában így csak „kenyér és cirkusz a népnek”. Ráadásul a közös listáról, a parlamenti, esetlegesen a kormányon belüli arányokról is a DK s az MSZP tárgyalói döntenek, meg a szűkebb döntnöki csapatba bevett Jobbik.

Radnóti András biztosra veszi, hogy ha győzne ez az ellenzék, a 2002-2010 közötti korszak térne vissza, az az éra, amelynek alapvetően volt köze a Fidesz azt követő három kétharmados ciklusához. A szerző azt is fájlalja: politikai fertályon belül tabu a szövetséges ellenzéki pártok viselt dolgairól beszélni. Ez így maradna akkor is, ha kormányra kerülnének, se visszatérő szocialista korrupció, se a szövetséges pártok mutyija vagy a Fidesz-rezsimmel való összefonódásuk nem volna fölemlíthető, mert az ilyesmi a fenti módon konglomerálódó összellenzékben egységbontásnak számítana.

Az ÉS szerzője szerint akkor marad meg a „rendszerváltás reménye”, ha a Fidesz kis többséggel, de győz. Pont ezt a választási eredményt valószínűsíti egyébként a szerző. De hozzábiggyeszti: a vereség bekövetkezte utáni négy évben majd a régi, 2010 előtti rend restaurációját akaró erők, illetve az Orbán-kormány egyaránt bomlásnak indul. És akkor megerősödhetnek végre a „tiszta erők”, úgymint: Momentum, LMP, Párbeszéd, Mindenki Magyarországa Mozgalom…

Mit keres az Élet és Irodalomban ez a cikk? Először is: az ellenzéki összefogással szembemenetelő szerző édesapja Radnóti Sándor esztéta. Ő ugyan nem a „tiszta erők” támogatója, ellenkezőleg, Gyurcsány szenvedélyes híve, hazugságbeszéde óta mindmáig, de hát az ÉS-ben rendszeresen publikáló Lukács-óvodista papa nevéért a fiú előtt is megnyitnak a szerkesztők egy alkalmi kolumnát… Annál inkább, mivel e bennfentes lapnak sem jön rosszul az egyszeri kis idegborzoló jólértesültség az összefogó pártok kényszerházasságáról és alá-fölérendeltségeiről, no meg az alig elmosódott jóslat az ellenzéki vereségről. Talán az sem árt, hogy vereség esetén ilyen előzménnyel hitelesebben tudják majd dédelgetni a Momentumot, hátha mégis kinevelhető egy kései váltópárt a mai, Gyurcsánnyal, Molnár Zsolttal rutintalanul tárgyaló fiúkból.

Radnóti András pedig mit akarhatott? Megrökönyödést, riadalmat bal-, kézdörzsölést, kávékérős hátradőlést jobboldalon? Inkább az lehetett a célja,

hogy a Momentumot jó előre, akár hivatalból is, mentegesse a választóközönség előtt.

 Igen, akár hivatalból, hiszen konkrétan senki el nem határolódott a Momentum vezetéséből Radnóti András cikkétől. Pedig ha a volt külpolitikai koordinátor Radnóti fiú párttagnak azért megmaradt, és a neves, baloldali think tanknek számító lapban ezt publikálta, akkor arra az elhatárolódás lett volna a nyugaton kampányzsizsegő pártelnök és mások arányos válasza. Ám csak ímmel-ámmal és elmosódottan reagáltak a pártvezetőfélék olyasmiket, mint a DK-s főpolgármester-helyettes  Gy. Németh Erzsébet is, hogy újabb négy évet már nem bírna el az ország...

Radnóti András „egyszerű párttag” hangján pont idejében mentegetőzik a Momentum. Tetemesnek ígérkezik már csak az előválasztási kudarc is; momentumos befutó itt-ott ha akad majd, pitizhetnek a listás helyekért. Fekete-Győr Andrást tartósan alacsonyan jegyzik a közvéleménykutató-cégek. Hiszen mindenki tisztába jött vele: hangember, aki még egy felfordulást sem tudna célirányosan levezényelni, nemhogy rendezett és fürge elmével, mai időkhöz illő vaskézzel kormányozzon. Tehát még csak miniszterelnök-jelöltjelöltjének népszerűségi mutatója sem lehet zsarolóeszköze a Momentumnak.

S a párt maga? Hát

nem tűnik úgy, hogy pusztán a biológiai óra egykedvű ketyegésétől bármikor is az ölükbe hullana a hatalom.

Különösen nem az elnökük Partizán-beli tévészereplése után, amelyhez a demencia volt a nézők adekvát képzettársítása. A fiatalokat sem hódították meg tömegesen, sokak várakozása ellenére se centristákká, se pragmatistákká nem fejlődtek. Inkább szélsőliberálisoknak tűnnek, akiknek innovációhiányuk mutatkozik meg a veszélyben nem lévő melegek monomániás védelmezésében.

Nem öröm végignézni a Momentum mai állapotán. Olyanok, mint mondjuk a csinos Donáth Anna koravén, szomorkás mosolya. Talán igaza volt Radnóti Andrásnak, aki évekkel ezelőtt a szövetségesdiből való kimaradást és az egyedüli növekedést szánta (volna) pártjának. De ettől függetlenül még gyönyörködhetünk a Momentum volt külpolitikai kapcsolattartójának egy-egy megfogalmazásában. Például hogy „a régi rend visszaállítása (...) túl nagy ár Orbán skalpjáért”. Ez akkor is dakotaközmondás-értékű, ha a skalp (amint azt az ÉS-beli elemző másutt sejteti) egyébként is a helyén marad.

 

Összesen 108 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szarházi rongyrázó stró..an.
Ez ma az átlagos nívó ezeknél

Budapest — Mindent megtesz a vőlegény, hogy álomlagzin bulizhasson a menyasszonyával.
Ezeket látta már?



A szerelmes férfi mindenre képes! Feltehe­tően így van ezzel M. Lőrinc is: legutóbb romantikus álomútra a dél-olaszországi tengerparti ékszerdobozba, Amalfiba vitte menyasszonyát, V. Andreát, aki számára más meglepetéseket is tartogat.



Nem túlzás azt állítani, lehozná neki a csillagokat az égről. Olyannyira, hogy több helyről is eljutott hozzánk az információ, miszerint a közelgő mennyegzőn mindenkinek leesik majd az álla, hiszen egy popcsillag, egy igazi gigasztár, Jennifer Lopez léphet fel!

(A lölő nevét és a stróman szót nem engedte leírni a Mandi - csak latin karakterek eng.... stb), de így átment.
Ennyit a cenzúráról, ami nincs.

Ameddig az ellenzék nem érti meg, hogy a politikai küzdelem nem állhat kizárólag a jelenlegi kormányzás tagadásából, addig a választás számukra nem egyéb orosz rulettnél.

Az ÉS valamikor - 70-es, 80-as évek - kedvenc hetilapom volt, kb. 4-5 éven keresztül, az akkori agyar sajtó egyik sztárja volt, a Magyarország című lappal.
Ott meglehetésen eszes fickók ütötték az írógépet.
Valószínű, ez ma sincs másként.
Azonban, egy bizonyos - nagyon fontos - határmezsgyén képtelenek túllépni: ez pedig a Nyugat elalélós imádata.
Ezért van, hogy fontos meglátásokra képesek, de mivel a teljes összefüggés-rendszer érzékelésére képtelenek, féligazságok bajnokai.
Ami, tekintve, hogy értelmiségi lehet ma is az olvasóközönségük, hatalmas károkozás Magyarországnak, a félinfóikkal, no és a kritikátlan, elfogult és rendkívül mérgező-félrevezető modernimádatukkal...

Aztán ha majd a választóknak mégis az ellenzék lesz a szimpatikus, akkor mit fogsz írni??
Merthogy nagyon szoros a verseny, a Vezéred is ezért kezdte meg az államvagyon átmentését a Fidesz vezette alapítványokba.

Vezéred lányának "fiackálya" az ország leggazdagabb 30-asa, szóval csak csínján a Nagy Szavak dobálásával.

Éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi...

Hát, mondjuk Grazban is van egy elmegyógyintézet ahol fontos embereket is kezelnek...

"Az, hogy időnként - úgy tűnik - őszinteségi rohamot kap valamelyik ellenzéki korifeus, nem szabad, hogy ránk hatással legyen."

Ez tudatos taktika. Időnként az Index is eljátszotta ezt, hogy úgy tűnt, mint aki őszinteségi rohamot kap, és jól megfeddi a "sajátjait". Ettől hitelesebbnek, kiegyensúlyozottabbnak tűnnek.

Viszont arra nagyon szoktak ügyelni, hogy egyrészt ezek a pillanatok ne forduljanak elő túlságosan sűrűn. Elég ezt egy évben eljátszani egy-kétszer, az olvasótábor máris ájuldozik, mennyire függetlenojjektív a lap, amit olvas. Pont azért hisznek el nekik mindent, mert időnként előjönnek ilyesfajta őszintés-önmagukkal szembenézős hangulatú cikkekkel, de évente egy-kétszer max, és persze sosem kampányidőszakban!

Kampányidőszakban, választások előtt meg aztán fullba tolják a kretént. A Lackner élő egyenesben közvetített kokainozása, és önvallomása a saját korruptságáról max egy kis mínuszos hírecske, Borkai kurvázása napi 5 kiemelt hír-cikk-vélemény. És az olvasóközönségük elhiszi szóról szóra mindent, ami megjelenik, azon az alapon, hogy időnként úgy tűnik, mintha önellenőrzést is hajlandóak lennének végrehajtani.

Jobb nem bedőlni ennek. Attól még, mert időnként, szökőévenként egyszer úgy tűnik önmagukat is kritizálják, ha van miért, el ne higyjük már egy percig sem, hogy a kampányban nem fognak minden hazug szemét mocskot a jobboldalra zúdítani. Mert fognak. Az Élet és Irodalom is. Mint ahogy egyébként szokták is, méghozzá "szeriőz" médiához képest egyre gyökerebb stílusban.

Ellenzék nem bukhat ciklus közben. Iratkozz be egy alapfokú demokrácia tanfolyamra. Amit pedofília tantárgy helyett jelenleg még oktatnak.

Innen jött az ihlet:
"... AZ ÉLETÜNK MEGMENTÉSE ÉRDEKÉBEN, amit 32 éve a Hősök terén elkezdett."
Szóval nem tévesztettem el a házszámot. Stílusod az 50-es években volt divat.

A 150-es IQ-dal talán elvárható lenne, hogy tudd, a hitel önmagában nem jó vagy rossz. Csak egy eszköz. Amit ha alapjövedelemre, lapos tévére, vagy nyaralásra fordítanak, akkor rossz. Ha beruházást tesznek belőle, akkor jó.
Ócska propagandista!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés