Néhány szó a fideszességemről

Noha írtam róla számtalanszor, és nincs olyan momentuma, amelyik ne lenne ismert, mostanában mégis többször gondoltam rá, hogy írni kéne róla.

Magyarnak lenni ma politikai állásfoglalásnak számít.
„Tisztelt hölgyeim és uraim!
Rövid leszek, mert ahogy a Mester mondá: »Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés«.
Két évvel ezelőtt a nemzeti összetartozás napján itt a Kazinczy-kertben találkoztunk Orbán Viktor miniszterelnök úrral, valamint a kárpát-medencei magyar írószervezetek, irodalmi műhelyek képviselőivel. Akkor két kiemelt irányban egyeztünk meg: az egyik, hogy a Kazinczy-kertet elkezdjük fejleszteni, mígnem az anyanyelv zarándokhelyévé nem válik. A másik a szorosabb, még pontosabban a szervesebb együttműködés. Mindkettőhöz szükséges egy testtartás: magyar szemmel kell nézni a világra, mert – mondta rá egy évre, tavaly Orbán Viktor itt a szomszédban, Sátoraljaújhelyen a Trianon-emlékmű avatásán – »aki magyarul néz a világra, az Szent István szemével lát«.
Hát gyakorolgatjuk ezt a szent istváni látásmódot. Kell is. Alighogy véget ért a száz év magyar magány, lavinaszerűen ránk zúdult a parttalan jogszaporítás és a mindent fekete-fehérben látó eltörléskultúra. Ebben az őrületben nem annyira magától értetődő köszönteni a fehérek között az európait, honfitársban a magyart. Az is ellene megy a szivárványos fősodornak, ha a másság tisztelete mellett, de az önazonosság védelmére esküszünk fel. Pedig csak azt csináljuk, amit ők is kívánatosnak tartanak szerte a világon: fölvállaljuk azt, akik vagyunk, és büszkék vagyunk rá.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Magyarnak lenni ma politikai állásfoglalásnak számít. Ez nekünk, a román kommunista diktatúrában fölnőtteknek nem ismeretlen, ám az anyaország még csak most tanulja, milyen az, amikor valami, ami addig olyan természetes volt, mint a levegővétel, az egyszer csak napi döntést és kiállást igényel.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A zarándokhelyet, jelentem, előkészítettük. Rekonstruáltuk a Kazinczy-kertet, és a Magyar Nyelv Múzeumába költöztettük Újhelyről az újragondolt állandó Kazinczy-kiállításunkat. Mert ha már megidéztük államalapító szent királyunkat, akkor talán nem túlzás Kazinczy Ferencet anyanyelvalapítónak neveznünk. Szent István magyar országgá szervezte a Kárpát-medencét, Kazinczy minden magyar nyelvévé levelezte anyanyelvünket. Szent István a kereszténység felvételével új alapokat adott a magyar jövőnek. Kazinczy sem csak nyelvet újított, hanem stílust is, nem csak jó, hanem szép magyar nyelvet szeretett volna.
Ha a Fennvaló is megsegít, nem állunk itt meg: a következő években szeretnénk azt a kertet is megépíteni, amit Kazinczy is csak megálmodott, megrajzolt.”