Volt más út, mint a kiegyezés? – MANDINER PODCAST

2021. május 22. 14:50
Kossuth Lajos 154 éve írta meg Cassandra-levelét, amelyben megjósolta az Osztrák-Magyar Monarchia bukását. Létezett más járható út, mint a kiegyezés? – erre kerestük a választ Tarján Tamással, a Rubicon Intézet tudományos segédmunkatársával.

A kiegyezés a mai napig egy megosztó esemény a magyar történelemben. Valakik a 48-as eszmék elárulását és a trianoni tragédia okait látják a kiegyezéssel létrejövő dualista rendszerben. Mások a „boldog békeidők” kezdetét, a gazdasági fejlődés alapjait kötik az 1867-es kompromisszumhoz. A kortársak körében sem volt egyöntetűen pozitív fogadtatása a szabadságharcot külső segítséggel leverő Ferenc Józseffel történő megbékélésnek. A megegyezést bíráló kortársak között volt Kossuth Lajos is, aki az 1867-es Cassandra-levélben adott hangot elégedetlenségének.

Mit rótt fel a Cassnadra-levélben Kossuth Deáknak? Vajon az emigrációban lévő kormányzó képes volt alternatívát nyújtani a kiegyezés helyett? – ilyen és hasonló kérdésekre kerestük a választ Tarján Tamással, a Rubicon Intézet tudományos segédmunkatársával.

„Kossuth képviselte az illúziókat és a vágyálmokat, s a Ferenc József-i Magyarország képviselte az azért nem annyira rossz valóságot. Ezt a kettőt nem lehetett összeegyeztetni, de ha a kettő összecsapott, akkor abból a gyakorlatban Kossuth került ki vesztesként. Az ő politikai elképzeléseire, az ő magyar jövőjére a politikai elit már az 1860-as években nemet mondott. Amikor kiszivárogtatták a Dunai Konföderációnak a tervét, akkor a magyar politikai elit, nem csak a Deák-i liberálisok, hanem az Apponyi György-féle konzervatívok is azt mondták, hogy ezt köszönjük, nem kérjük. Ismerős talán az a híres megszólalás a korszak egyik politikusától, hogy ha Bécsbe is mehetek egyezkedni, akkor miért akarnék Belgrádba vagy Bukarestbe utazni. Ez nagyon jól megmutatja a magyar politikai gondolkodást ebben az időszakban” – hangzik el a beszélgetés során.

Hallgassa meg a teljes adást!

Műsorunk az alábbi felületeken is elérhető:

Spotify

Google Podcasts

RadioPublic

Breaker

Apple Podcast

Overcast

Pocket Casts

 

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A csehekkel nem volt kiegyezés. Ők csak az alkalomra vártak és nyertek. Cseh határok a történelmi és nem etnikai határok lettek, plusz a Felvidék.

Azért megtörtént. De 1620-ban a fehérhegyi csatával befejezték, amit a defenesztrációval kezdtek.

Szerintem Deákék csak rövidtávra gondolkodtak, míg Kossuth hosszú távra. Így amennyiben a hosszabb távot nézzük, akkor bizony Kossuthnak volt igaza. Deákék a monarchiához kötötték Magyarország sorsát, Kossuth pedig olyan szövetségben gondolkodott, amely hosszú távra függetlenítést jelentett volna a szűkebb és tágabb birodalomtól, melynek a kiegyezéssel a csatlósává váltunk a birodalomnak és velük együtt buktunk
Kossuth tervét illúziónak tekinteni értelmetlen, hiszen kísérlet sem történt a megvalósítására. Ennek is megvan az oka, mert Deák köré csoportosuló főurak hatalmuk részleges elvesztésének tekintették a nemzeti kérdés Kossuth terve szerinti elképzelést.

Szerintem a „Cassandra-levél” intelmei erről szólnak. Itt lehet elolvasni: http://mek.niif.hu/04800/04882..

Itt pedig egy másik írás, amely a témához kapcsolódik: http://mek.niif.hu/04800/04882..

(Megjegyzem, a Rubicon írásit és értékeléseit mindig fenntartással olvasom, hallgatom.)

Vajon a V4-ek szövetsége nem egy első lépcső a Kossuth féle elképzelésez?

Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak a porosz államnak ,,csípte a szemét,, hanem elsősorban a franciáknak és angoloknak. Talán még Oroszországnak is.

A magyarság részaránya jelentősen nőtt az 1867 utáni 50 évben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés