A csirkefogók, huligánok, himpellérek rémét civilben is rögtön megismertem: hiába cserélte mentéjét pufidzsekire, fényes sisakját holmi svájcisapkára, a tekintete, bajsza, termete rögvest elárulta.
Van az a rendőrszobor székes-belvárosunkban, a Zrínyi utca és az Október 6. utca sarkán. Ott posztol éjjel-nappal, bajszos-pocakos méltóságába burkolózva szemléli a járókelők híg folyamát, mely olykor turistahabot vet rá, de nem hatja meg szamárfüles bohóckodásuk, s joviálisan tűri a nagyipari szelfikizsákmányolást is. Fényesre dörgölt orrán és sisakgombján meg-megcsillan a szűken mért napfény, estefelé pedig az utcai lámpák sárga opálja.
A kardját, gondolom, a szolgálat kötelmeivel együtt teszi le, legalábbis én nem láttam nála, amikor találkoztam vele a 182-es sorszámú buszon. Civilben is rögtön megismertem, hiába cserélte mentéjét pufidzsekire, fényes sisakját holmi svájcisapkára, tekintete, bajsza, termete rögvest elárulta.
Az ajtó melletti, mindig koszos üléseken foglalt helyet a busz derekánál, s éppen azzal a távolba meredő tekintettel bámult az előtte lévő plexilapra, amely a népmesei bölcs, búsuló juhászok sajátja lehet. Kissé előredűlve ült, nem fogott rajta sem a hirtelen fékezés, sem a kráteres út zöttyenői, közben körülötte hullámzott az esti utasok masszája. Közte és az ablak között pedig üresen ásítozott egy hely, amelyet szinte légmentesen zárt el az utazóközönségtől a tekintélyt parancsoló hordóhas.
Mereven ült, lepergett róla a perctömeg gyarló vágyakozása és megjegyzései, azt is hihette volna bárki, hogy tekintetével kívánja megbabonázni az átlátszó, maszatos műanyagot, avagy lelke belső némafilmjét vetíti rá a boldog békeidőkről, enyhe mozigép-csattogással, zongorakísérettel.
Lassan le-leszálladoztak az álló utasok, én pedig közvetlenül az úriember elé keveredtem, aki arra sem méltatta a mellette kapaszkodókat, hogy legalább levegőnek nézze őket. Ezen erőteljes szuggerálásom, sokatmondó köhintésem sem változtatott: bámulta a plexit, és teljes mértékben úgy viselkedett, mintha szolgálatban lett volna, s mozdulatlanul kellene kiállnia a Keresztapa zenéjét a leghamisabbra hangolt utcazenész-hegedűn, hatszázadszor játszva.
Fokozatosan érett meg bennem a lázadó döntés: véget vetek a rendőrterrornak, s
Módom már nem volt megszólítani, mert ekkor hirtelen csoda történt: amikor a jól ismert női hang kis recsegéssel bemondta, hogy Thököly út, a rendőr tekintetébe és tagjaiba élet költözött. Jókora testével kifordult az ülésből és lassan talpra kecmergett; egyenesen a szemembe nézett, majd udvarias mosollyal helyet kért tőlem, hogy leszállhasson.
Én persze félreálltam, ő pedig távoztában kedélyesen odaszólt dörmögő hangján két harmincas nőnek az ajtóban: „Hölgyeim, üljenek le, hát van itt hely!” – s a két, immár üres székre mutatott. Aztán még egyszer visszanézett rám, meg mernék esküdni rá, hogy betyárosan kacsintott is, majd kilépett a buszból, s beledöcögött az éjszakába.
(cikkünk eredeti verziójában a rendőrszobor csendőrszoborként szerepelt, javítottuk, köszönjük a jelzést)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A főispán szerint hiányzik a költségvetés közgazdasági megalapozottsága.
A parlamenti képviselő Telegramon írta meg a pletykát.
Karácsony Gergely főpolgármester korábban kijelentette, nem fognak élni a segélyhitellel, inkább pénzintézetektől vesznek fel kölcsönt – emlékeztetett a Magyar Nemzet.
A büdzsére csak a Fidesz-KDNP frakció mondott nemet, véleményük szerint megkérdőjelezhető annak megalapozottsága.
A kormánnyal kötött ötéves megállapodásnak köszönhetően évente összességében 80–90 milliárd forint marad a magyar vállalkozásoknál.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
