Inkább suhan

2021. május 20.

Győrffy Ákos
Orbán Ottó nyolcvanöt éve, 1936. május 20-án született.

A nyolcvanöt éve született Orbán Ottót nehéz feladat lenne begyömöszölni bármiféle skatulyába. Költészete kibújik a felcímkézés mindenféle furfangja alól, öntörvényű életműve úgyis lerázná magáról az efféle próbálkozásokat. Persze nyilván nála is kimutathatók különféle hatások, de ezek a hatások hamar feloldódtak a csak rá jellemző, összetéveszthetetlenül egyedi versnyelvben. Egyszerre volt klasszikus és modern, akár egy versesköteten – sőt akár egy versen – belül is. Személyes életének és költészetének vörös fonala, mozdíthatatlan tengelye a gyerekkor volt, pontosabban a gyerekkorában elszenvedett háborús traumák sorozata.

Egy halála után megjelent, eredetileg angol nyelven készült interjúban így fogalmaz erről: „Az én múltammal az ember könnyen lesz költő vagy író. Milliomos vagyok. A millióim a káprázatosan zaklatott gyerekkorom. Keveset mondok, ha lidércesnek mondom. Ilyen talán nincs is; egy megíratlan Kafka-regény. Belerokkantam a háborúba, sokkot kaptam. Nem tudtam, milyen súlyos az idegbajom. Különös módon ez indított a versírásra. De a szerencse fia voltam, mert megtanultam az erkölcs alapjait és az emberi viselkedés határait. Egyszerre voltam annyi váratlan jónak és rossznak kitéve, hogy ez a kezembe adott egy módszert, tudtam hogyan gondolkozni a dolgokról, az emberekről és a társadalomról.” 

Nyitókép: Fortepan / Hunyady József

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés