Berlini különalkuk Moszkvával és Pekinggel – keleti nyitás német módra

2021. május 13.
Kína Németország legnagyobb kereskedelmi partnere, az orosz gáz pedig nélkülözhetetlen a német gazdaság számára. Az EU legnagyobb országának mégis egyre nehezebb fenntartania különalkuit a keleti hatalmakkal.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Wandel durch Handel és Modernisierungspartnerschaft – e munkanéven futottak Németország kínai és orosz külpolitikai stratégiái, amelyeket a környező Európa egyre intenzívebb emberjogi aktivistáskodása közben gazdasági alapon folytatott. A koncepció hasonló volt a két esetben: a Wandel durch Handel, azaz „kereskedelem általi változás” keretében Kínát az egyre intenzívebb nyugati kereskedelmi kapcsolatokkal szerették volna a liberális demokrácia értékeinek átvételére rábírni, Oroszországban pedig a szovjet örökség – egyúttal az autoriter rendszer – meghaladása lett volna a „modernizációs partnerség” célja. És bár sem Kínából, sem Oroszországból nem vált liberális demokrácia, azért bizonyos német vállalatok jól jártak időközben.

„Németország hivatalos politikája mindkét országhoz rendkívül pragmatikusan közelít, és inkább a párbeszédre, mint a kioktatásra támaszkodik” – mondja Bauer Bence, a Mathias Corvinus Collegiumon belül működő Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója. „Az emberi jogok kapcsán bizonyos szinten elítélik őket, de látszik, hogy a Deutschland AG-t kereskedelmi, üzleti, gazdasági érdekek sora köti mindkét országhoz” – fogalmaz Molnár Tamás Levente Németország-szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kutatója. A Deutschland AG, a cégszerűen működő Németország legfőbb politikaalakítójaként az autóipart, a Siemenst, a védelmi ipart – élén a ThyssenKrupp-pal –, illetve a vegyipart nevezi meg.

Egyeztetés: Angela Merkel és Vlagyimir Putyin találkozója a 2019-es G20-csúcson. <br> Fotó: REUTERS / Alexander Zemlianichenko

Bizonyos véleménykülönbségek
Kínai–német viszonylatban 2014-ben hívta életre Angela Merkel német kancellár a kormányközi konzultációk intézményét, amely egy közeli stratégiai partnereknek fenntartott együttműködési forma. Ugyanabban az évben minősítette a német külügy átfogó stratégiai partnerségnek a német–kínai viszonyt, és a kormányközi konzultációk rendre diadalittas deklarációkkal zárultak – 2018-ban például Felelős partnerek egy jobb világért címmel készült el a konzultáció záródokumentuma, amelyben a felek kiálltak a „szabályok alakította nemzetközi rend elsőbbsége” mellett, azaz közösen szúrtak oda a Donald Trump vezetésével a nemzetközi rendszerből éppen visszahúzódó Egyesült Államoknak. Az idén április 28-án megtartott hatodik német–kínai kormányközi konzultáción azonban már látszottak a feszültség bizonyos jelei: Li Ko-csiang kínai miniszterelnök kijelentette, „tény, hogy Kína és Németország között bizonyos ügyekben véleménykülönbség van”, szerinte azonban ez addig nem probléma, amíg „mindkét oldal tiszteletben tartja a másik központi érdekeit és legfontosabb problémáit, és amíg az egyenlő bánásmód, az egymás belügyeibe való kölcsönös bele nem avatkozás alapján kommunikálunk”.

Ebből is kiérződik, hogy miközben Kína egyre nyíltabb és egyre intenzívebb konfrontációt vállal az Egyesült Államokkal, azt szeretné, ha ebben a harcban az Európai Unió – kiváltképp Németország – nem venne részt az USA oldalán. Hszi Csin-ping kínai elnök is hasonló igényeket fejezett ki Angela Merkellel április elején folytatott telefonbeszélgetése során,, és úgy fogalmazott, reméli, Európa „eléri stratégiai autonómiáját”, magyarul Kínával kapcsolatos külpolitikai gondolkodását leválasztja az Egyesült Államokéról. E gondolat mögött felsejlik Henry Kissinger legendás amerikai exkülügyminiszter jóslata, miszerint egy Amerikáról leszakadt Európa Kína játékszerévé, Eurázsia nyúlványává válik.

Ha csak a friss diplomáciai nyilatkozatokat és a német gazdasági élet törvényi szabályozását tekintjük, a külön­utasság akár reális alternatíva is lehet: Németország a „sport autonómiájára” hivatkozva egyelőre nem szándékozik bojkottálni a 2022-es pekingi téli olimpiát; Angela Merkel Boris Johnsonnal és Emmanuel Macronnal ellentétben nem gratulált Caj Ing-ven tajvani elnök újraválasztásához; és az április 23-án hatályba lépett második informatikai biztonsági törvény megkönnyíti ugyan a más államok kormányzatai által befolyásolt technológiai cégek (értsd a kínai Huawei) kizárását a központi informatikai infrastruktúra-fejlesztésekből (értsd az 5G-hálózat kiépítéséből), de ab ovo nem zárja ki őket, ellentétben például az Egyesült Királysággal. Így a kínaiaknak megfelelő politikai csillagállás esetén valóban lehet majd szerepük az új generációs mobilhálózat németországi

Nyitóképen: Az Északi Áramlat 2. vezetéket vizsgáló munkások Oroszországban 2019-ben. Fotó: REUTERS / Anton Vaganov kiépítésében.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés